𝗠𝗶𝗱𝗻𝗶𝗴𝗵𝘁 | MINSUNG ✓

| 25. rész |

- Takarodjatok innen, és meg ne lássalak még egyszer a közelében! - fenyegette felemelt ököllel.

A suliból kifelé jövet belém kötött pár srác. Még csak látásból sem ismertem őket, de szerintem ők sem engem. Elkezdtek lökdösni. Persze nem hagytam magam, ezért én is hasonló képpen cselekedtem, viszon ez nem egészen tetszett nekik. Ekkor jött a képbe Minho, aki felképelte az egyiküket.

- Még szerencse, hogy eljöttem érted - morogta, amikor már mind a hárman elmentek.

- Mi vagyok én, óvodás, hogy el kelljen értem jönni?! - háborodtam fel egyszerre.

- Legalább megköszönhetnéd. Nem hagytam, hogy szétcsapják a cuki kis pofid, ez lenne a minimum - mondta szórakozottan.

- Megoldottam volna egyedül. Meg tudom védeni a cuki kis pofim, de azért köszönöm - lágyult meg a hangom.

- Sziasztok - vonult el mellettünk Renjun, Felixszel az oldalán. A két fiú gúnyosan összenevetett.

- Faszfejek - forgatta a szemét Minho. Ezt sajna ők is hallották, ugyanis döbbenten megtorpantak. Remek, az előző balhé nem volt elég, kell még egy.

- Mit mondtál? - húzta össze a szemét fenyegetően Felix.

- Én a helyedben vigyáznék Lixiekém. Látom, még halványan ott vannak a nyomok, amiket hagytam. De ne aggódj, szívesen kidekorálnám újra a képed - vigyorgott Minho. Renjun feje vörösödni kezdett a dühtől, végül szó nélkül karon ragadta Felixet, és elrángatta onnan. - Menjünk innen.

Az iskola területét elhagyva Minho elkezdett a napomról kérdezgetni, miközben megfogta a kezem.

- Igazából nem történt semmi különös. Leszámítva az előbbi incidenst, többnyire nyugis napom volt - vonogattam a vállam.

- Csak többnyire? Akkor kellett lennie még valaminek.

- Csak a szokásos - legyintettem semlegesen. - Yuta beszólogatott, de semmi extra.

- Ki az a Yuta? - gurult dühbe egy pillanat alatt.

- Az ősellenségem.

- Wow, neked már olyan is van? - kérdezte szórakozottan.

-Persze. Kinek nincs?

Az út további részét csendben töltöttük. Beugrottunk a közeli pékségbe, hogy vegyünk valami finomságot, mivel már mindketten farkas éhesek voltunk. A boltból kiérve én már a frissen sült túrós táskámat majszoltam, Minho pedig a kezemet fogva vezetgetett a járdán, mintha egy kisgyerek lennék.

- Te nem is eszel? - kérdeztem teli szájjal.

- Majd otthon. De te tömjed csak - pillantott rám mosolyogva.

- Minho, megettem - szólaltam meg pár perc múlva, miután lenyeltem az utolsó falatot. - De még éhes vagyok - biggyesztettem le a számat.

- Tessék, itt az enyém - nyújtotta felém a jobb kezében tartott zacskót.

- De akkor neked nem marad semmi.. Nem szeretném elenni előled.

- Nyugi, túlélem - legyintett.

- Hát jó, ha te mondod - mondtam vonakodva.

Végre a panelházhoz értünk. Minho már a kapukódot írta be, mikor én megpillantottam két ismerős srácot pár méterrel arréb. Szemmel láthatóan vártak valakire. Testüket teljes fekete ruházat borította, úgy néztek ki, mint valami gengszterek.

- Nézd - bokszoltam vállba, ezzel felhívva a figyelmét. Értetlenül pillantott rám, mire fejemmel a két szőke felé biccentettem.

- Jaj ne! Már most érzem a balhé szagát - mondta unottan. - Az ott Chan és Mr Patkány. Valószínűleg minket akartak elérni.