𝗦𝗔𝗩𝗘 𝗠𝗘 | 𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸

4

|𝖮𝖪𝖳𝖮𝖡𝖤𝖱 13
𝐭 𝐚 𝐞 𝐡 𝐲 𝐮 𝐧 𝐠 𝐩𝐨𝐯.:

Fájdalmas ezt mondani, de végül tényleg neki lett igaza. Min Yoongi tisztán látta rajtam, hogy amikor arra a fiúra nézek, akkor arcom ellágyul, s mint aki beleesett valami másik világba úgy állok szótlanul.

─ Tehát szerelmes vagy.

─ Nem vagyok! Szimplán csak tetszik, hogy ennyire titokzatos ─ felelek legjobb barátomnak. ─ És ezt a témát hanyagolhatjuk is. Van valami amit eddig még nem említettem neked, de holnap határidőm és nem állok vele sehogy.

─ Mi az? ─ kérdezte, majd gyorsan a kezében tartott energiaitalba kortyolt.

─ Kaptam egy feladatot az énektanártól. Tudod azt a hülyeséget, ami minden télen van azon a halál unalmas iskolai ünnepségen ─ sóhajtok fel, hisz nem sok jó pillanat maradt meg nekem az imént említett rendezvényről. A legtöbb esetben aludtam vagy a folyosón álltam Yoongi társaságában, mivel állítólag zavartuk az előadást. Volt benne igazság.

─ Vágom. És segítened kell a színpad díszítésben, vagy mi lesz a te dolgod? ─ kuncog.

─ Haha, nem ─ komolyodok el, majd szúrós pillantásokkal ajándékozom a fiút. ─ Hegedűzni fogok.

Yoongi ezalatt épp egy újabb adag folyadékot engedett be ajkai közé, viszont az nem volt sokáig ott, hiszen utolsó mondatom után kiköpte azt, s ezzel együtt hangos nevetésben tört ki a folyosó közepén. Mindeközben pedig ujjait vállamba akasztva tartotta meg magát.

─ Ez nem vicces! És hallgass el.

A menta hajú erre csak jobban felnevetett. Egyik szeméből talán egy könny is kicsordult. Bár az lehet csak az arcára érkezett cukros ital.

Tekintetem előrefordítottam, s körülnézve konstatáltam, hogy egyre több szem szegeződik ránk. Inkább csak a mellettem, röhögésben fulladozó barátomra. Ugyanakkor egyetlen ember nézése így is
feltűnt a sok diák közt. A pink hajú fiú mérges pillantása úgy tűnt, mint aki készen áll arra, hogy egy egyszerű konyhakéssel lemészárolja párját. A tegnapi veszekedésük után pedig ki is nézem belőle.

─ Min Yoongi! ─ Jimin másodpercek alatt termett előttünk, majd ugyanolyan gyorsasággal ki is vette párja kezéből a cukros italt, s nemes egyszerűséggel a mellette lévő kukába dobta azt.

Immár a menta hajú nevetését felváltotta a halk köhögés, s pirosas feje is az eredeti sápadt színben tűnt fel.

─ Jimin ─ mondta elkomolyodva.

Yoongi tett egy lépést a fiatalabb felé, hogy elsimítsa a szemébe lógó színes hajtincset. Ujjai utána a kisebb vékony dereka köré fonódtak és úgy húzta őt közelebb magához. A pink hajú elvöröslött, a haragja pedig zavarodottságba ment át, miként Yoongi egy apró puszit nyomott a feje búbjára.

─ Elnézést, hogy megzavarom ezt a pillanatot, de egy fontos dologról szeretnék beszélni ─ mondtam egy aprót köhintve.

─ Baj van? ─ fordul irányomba először Jimin, majd őt követi legjobb barátom is, kinek keze továbbra is a fiatalabb derekán pihen.

─ Nem kicsi ─ forgatom meg látószerveimet.

─ Mondd csak nyugodtan ─ Jimin egy bátorító mosollyal nézett rám. Rózsaszín haja megcsillant az iskolai lámpák halovány fényében mikor megrázta fejét, s ezután egy könnyed mozdulattal odébb lökte Yoongit.

─ Én adok elő idén az iskolai ünnepéjen és keresnem kell egy fiút avagy lányt, aki szépen tud táncolni ─ sóhajtok fel. ─ Páros feladat. Hurrá! ─ imitálok kezeimmel.

─ Én ismerek valakit ─ kezd bele Jimin, mire Yoongi magasra vonta egyik szemöldökét. ─ Az évfolyamtársam az, akivel elég jóban vagyok. Négy éves volt amikor magával ragadta Őt a tánc világa, és hát... elég ügyes ─ harapja be alsó ajkát. ─ Szerintem mindenképp kérdezd meg erről.

─ Ki az? ─ kérdezek vissza.

─ Ő is tizedikes, mint én. Jeon Jeongguk a neve ─ mosolyog büszkén a pink hajú. ─ Bár én csak Jungkook-nak hívom.

Ahogy elhagyta a fiú neve Jimin száját én éreztem amint füleim, s igazából az egész fejem pirosas színbe váltott át. Nagyot nyeltem, majd legjobb barátomra néztem. Ő pedig rögtön észrevette, hogy miként reagáltam a kisebb névre, így széles mosoly ült ki arcára.

─ Jeon tökéletes lesz  ─ felelt boldogan Yoongi.

─ Igen? ─ kérdezte meglepődve a kisebb.

Ugyan csúnya pillantásokkal ajándékoztam meg legjobb barátomat, de mindeközben belül majd megölt a boldogság és az izgatottság vegyes érzése. Így talán van esélyem közelebb kerülni hozzá, ha már eddig nem voltam elég bátor, hogy megszólítsam.

─ Persze ─ felelek neki, viszont tekintetem így is Yoongira szegezem. Azonban figyelmem teljesen a kisebb felé irányul. ─ Esetleg elmondod hol találom?

─ Második emelet a folyosó eleje. És jobb oldalon negyedik terem ─ felelt.

Bólintottam egyet és anélkül elindultam a megadott irányba, mielőtt Jimin bármi mást mondhatott volna. Láttam, hogy ajkait éppen szólásra nyitja, de nem hagytam neki, hogy végig is mondja amit szeretne. Gondolom nem volt olyan fontos a mondanivalója, ha nem jött utánam.

Mindenesetre már valószínűleg nem is fog, mivel én épp ebben a pillanatban értem fel a második emeletre. Jobbra fordítva a fejem pedig megláttam a negyedik ajtót, melyen épp akkor lépett ki három magas srác. Tekintetem találkozott a középső fiúival, ki ekkor nagyot nyelt, s hirtelen el is fordult.

Én pedig ezzel egy időben a terem elé érkeztem.