𝗠𝗶𝗱𝗻𝗶𝗴𝗵𝘁 | MINSUNG ✓

| 22. rész |

- Minho..

- Hm?

- Adsz valami ruhát? - kérdeztem, mikor realizáltam, hogy én még mindig csak egy törölközőbe vagyok csavarva.

- Persze - bontakozott ki ölelésemből, és a szobájába indult. Addig én gyorsan összeszedegettem a kiborult gyógyszereket. Őszintén remélem, hogy ezekre már nem lesz szüksége.

- Remélem nem lesznek nagyok - tért vissza kezében egy sötétkék pólóval és egy melegítő nadrággal. - Alsót is adjak?

- Nem kell, köszi - vettem ki a kezéből a cuccokat.

- Pedig szívesen adtam volna - szólt utánam. - Van egy rózsaszínem amin avokádók vannak. Tök szexi - vigyorgott.

Nevetve megráztam a fejem és magamra zártam a fürdőajtót, hogy véletlen se nyisson be. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat, és a tükörben méregetve magamat elmosolyodtam. Kicsit nagyok voltak rám. Az orrom megtelt Minho illatával, ahogy beleszagoltam a felsőmbe. Imádom.

A nappaliba visszatérve, sehol sem találtam. Biztosan a szobájában van - gondoltam és halkan kopogtattam egyet az ajtaján.

- Gyere csak - hallottam szórakozott hangját. Minho az ágya közepén terpeszkedett, kezeivel a feje fölött tartva telefonját. Előtte megállva kezdtem el agyalni, hogy most mit tegyek. Feküdjek be mellé? Vagy csak üljek az ágy szélére? Vagy jobb lenne, ha a földre ülnék? Pedig a formás seggem nem földön ücsörgésre lett tervezve, hanem, hogy Minho... Na jó, miket gondolok?

-Na, mi van? - ült fel nevetve. - Elvitte a cica a nyelved?

- Dehogy - legyintettem és erőt véve magamon leültem vele szembe.

- Nem vagy álmos?

- Nem. Amúgy is, csak hét óra van - néztem a falon elhelyezett órára. - Lehetetlen, hogy én ilyen korán aludjak.

- Mit csináljunk? - tette fel a kérdést egy idő után, amikor már megelégelte a beállt csendet.

- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem, laposakat pislogva.

- Még, hogy nem vagy álmos. Jó vicc!

- Tényleg nem vagyok az! - ellenkeztem feltartott kézzel, amiket Minho megragadott, így maga alá nyomva engem.

- Hát, megint alattam vagy - kuncogott.

- Héé, ez nem ért!

- Dehogynem - pöckölte meg az orrom. - Aranyos vagy - mondta halkan. - Imádom a mókus pofid.

Ezt nem tudtam hogy lereagálni, csak halvány piros orcákkal villantottam egy mosolyt a felettem lévőre, akinek halk nevetése lecsillapodott és arca is elkomorodott. Egyre közelebb hajolt hozzám, orrunk szinte már összeért. A szívem majd' kiugrott helyéről. El akartam futni - magam sem tudom, miért -, de mozdulni sem bírtam. Valamiért vágytam a csókjára, az érintésére, az ölelésére, mindenére. Kínzó lassúsággal közelített felém, de én nyakát átkarolva húztam magamhoz, így tapasztva össze szánkat. Egy kicsit meglepődött a hirtelen felbátorodásomon, majd ő is belement a játékba. Kezét arcomra simította, és hüvelykujjával kezdett el cirógatni, amitől muszáj volt belemosolyognom csókunkba. Percekig faltuk egymást, kihasználtunk minden egyes együtt töltött pillanatot.

Kezeimet mellkasára simítottam, így próbálva őt óvatosan ellökni magamtól.

- Baj van? - vált el tőlem Minho csillogó szemekkel.

- Nem, nincs.. - suttogtam. - Csak... Mégis akarok aludni.

- Oké - tápászkodott fel. - Elmegyek fürdeni - kapkodta ki pizsamáját a szekrényből.