Vadászat (hunterxhunter [Killugon])

15. Köszönöm bátyám

Killua

Tizenegy óra van. Már rég harcra készek vagyunk Gonnal. Úgy hittük hogy korán reggel már itt fognak kopogtatni az ajtón.

Csendben ültünk az étkező asztalnál egymással szemben. A telefonomat az asztal közepére tettem és vártuk hogy Hisoka üzenjen nekünk. Egyszer csak végre eljött az amire vártunk. Üzenetem érkezett. Azonnal az asztal fölé hajoltam és megnéztem ki írt.

Undorító! De legalább már tudjuk hogy mindjárt itt lesznek. Még szépen nyugodtan ittunk egy kávét és mire a bögre aljára értünk egy hatalmas fék hangot hallottunk. Ez a bátyám lesz.

-Menjünk ki. Fogadjuk őket illendően. - Gon bólintott egyet és kimentünk a házból. Szemtől szembe álltunk velük. Nem szolaltunk meg és nem is tettünk semmit. Rossz erre gondolni de akkor, abban a pillanatban, megbíztunk Hisokába.

-Sajnálom Killu de a drága kis barátoddal fogok kezdeni. - megmaradt kezével megakarta dobni Gont tűivel. De a keze nem mozdult. Gyo-val lenézett karjára melyet Hisoka nenje fogott le. - Hisoka? Ez mit akar jelenteni.?

-Már elfelejtetted? Gon az enyém! - Bele rúgott egyet Illumiba aki Gon és én köztem átrepült egyenesen a ház falába. - Érett gyümölcsöm! Gon! Tartsd be az ígéreted. Küzdj meg velem! - végig nyalta száját és szemével szinte levetkőztette Gont. Azt csak én tehetem meg! - Gon induljunk el egy csendesebb helyre. Hagyjuk a Zoldyck családot magára.

-Nem viszed el Gont! - ráüvöltöttem a bohócra aki válaszul csak még jobban mosolyogni kezdett.

-Nyugi Killua. Nyerni fogunk. - Gon lágy tekintete megnyugtatott. Bízok benne. Féltem és félek de engednem kell.

Megfogtam a pólójánál és még egy csókra húztam, Gon gyengéden átkarolta a derekam. Még sokáig maradtam volna igy de mindkettőnknek dolga van. Ellöktem magamtól és rámosolyogtam. Most már elengedem a tigrisem, kapd el ezt a kibaszott bohócot!

Hisoka levette a nenjét és bátyám kocsijával elhajtottak. Csak én és Illumi maradtam itt.

-Killu.. - feltápászkodott egy pillanatra majd pedig újra a földre zuhant. Most volt talán az első alkalom hogy érzelmeket kezdtem el látni az arcán.

-Illumi... Rossz így rád nézni. - Oda mentem és felsegítettem majd a falhoz támasztottam félkezű bátyám. - Nincs sok időd hátra igazam van? - Csak bólintott egyet. Mellé támaszkodtam.

-Gyorsan ölj meg.

-Ez miatt ne aggódj. Gyors leszek. Nem vagyok olyan mint ti. -nem néztünk egymás szemébe, csak elkezdtünk beszélgetni.

-A Zoldyck vért csak úgy nem tüntetheted el magadból.

-Nem a vérem határozz meg engem.

-Tudod.. Tévedtem veled kapcsolatban. Azt hittem hogy meg sem fogod érni a tizennyolcat az érzelmeid miatt. - Nem csak te hitted ezt. Én is gondoltam hasonlókra.

-Ha éltél volna az érzelmeiddel akkor most te sem haldokolnál. „Nem kellenek se barátok se érzelmek". Ismerős mondat?

-Heh. Ezek szerint figyeltél rám.

-Nehéz lett volna nem figyelni. Mellesleg mi történt hogy most haldokolsz?

-Elfertőződött. - a Gon által levágott csonkjára mutatott. - Több világhírű orvossal is megnézettem de gyógyíthatatlan. Már benne van a véremben. Nem tudok tenni semmit.

- Fáj?

-Szerencsére nem. Csak a tudat van meg és az hogy napról napra gyengébb vagyok. A Nenemet is alig tudom használni.

-Szörnyű báty vagy. - elmosolyodtam

-Heh? - fejét felém kapta és értetlenül bámult a nagy fekete szemeivel.

-Ne nézz igy. Pontosan tudod hogy az vagy. Megpróbáltál engem és a barátaimat is megölni. Nem olyan rég a szerelmemmel is végezni akartál. Ezt sose bocsátom meg. De sok mindenre megtanítottál amik nélkül már tényleg halott lennék. Köszönöm. - Illumi is halványan elmosolyodott.

-Háláld meg azzal hogy eltemeted a hullám, és Killu..

-Hm?

-Élj boldogan Gonnal. Meg szerezd vissza a kocsimat. Ha lehet sértetlenül. - Meglepődtem. Most először támogatott engem. Meghatódtam.

-Rendben. Megígérem. A kocsit is. - megfogtam a kezemmel a tarkóját és elfordultam. Nem akartam látni a halálát. Összegyűjtöttem rengeteg elektromosságot a testembe és egy másodperc alatt belevezettem Illumiba. Ahogy ígértem gyors halála volt. Hulláját letettem szépen a földre és lecsuktam szemeit.

Lehet sírtam is volna abban a pillanatban. De csak egy valami járt az eszembe, nem akarom elveszíteni Gont. A fényemet aki megmentett engem, aki miatt most is itt lehetek, boldogan. Meg ennek a baromnak is vissza kell szereznem a kocsiját. Az érzelmek kiengedése még várhat.

Telefonomon lekövettem Gont hogy hol van. A város mellett voltak. A jel szakadozott és össze vissza ugrált. Isteni gyorsba kapcsoltam és azonnal indultam Gonhoz. Tudni akarom hogy jól van e.