Skylar egy hétköznapi lány akinek szinte mindene megvan. Barátok, szerető család. Legjobb barát akivel kiskora óta össze vannak nőve és folyton együtt vannak. Vajon ez az a dolog amiatt ennyire belsőséges, más a kapcsolatuk mint a többi legjobb bará...
-Mit keresel itt? Fejezd be! Felkelted anyáékat! -suttogtam idegesen. De ő csak oda dülöngélt hozzám és megölelt.
-Hiányooztááállh. -mondta miközben puszilgatta a nyakamat.
-Mit csinálsz Ace? -toltam el magamtól.
-Hát eeeljöhtehm h-hozzaaadh. -csuklott el a hangja.
-De miért? -néztem rá furán.
-Háht m-merth hihiáányzohol. -mondta mikor átkaroltam és mentünk a ház felé. Egészen a szobámig.
-Na jó de miért ittál? -karba tett kézzel néztem a részeg fiút aki az ágyamban feküdt és ölelgette a párnámat és... szagolgatta?
-Mehrt eggyhh kicshit e-elh akhartam-m felhejtehni, hogy n-nemh vagyh h-hajhlandho láthni enghgeem-m. -szorongatta a párnámat. Én csak sóhajtottam egyet és befeküdtem mellé és elkezdtem simogatni a haját. Hogy lehet valaki ennyire aranyos amikor részeg?
-De most itt vagyok veled. -mosolyodtam el halványan. Nem tudok rá haragudni. Ő is hiányzott nekem. Nagyon.
-Azhért jö-jöhttehmmm, hoggy elmoond-djam... -mondta és elhallgatott.
-Hm? -simogattam a hátát és a haját birizgáltam. Ő meg a fejét ráhajtotta a mellkasomra és a derekamnál fogva magához húzott. Erősen kapaszkodva belém. Mintha egy plüsmackót ölelgetne. Mintha félne, hogy csak úgy eltűnök. A szívem egyre hevesebben ver. Ő csak elmosolyodik és felnéz a szemembe. Gyönyörű kék szemei csak úgy csillognak a félhomályban. A tekintete az enyémbe fúrodik és az én csokoládé barna és az ő tenger kék szemei összekapcsolódnak. A szívem egy nagyott dobban, majd újra felgyorsul. Visszahajtsa a fejét a mellkasomra majd megszólal.
-Azért jöttem, h-hogy eel mohndjaam, hogy... -majd nem mondja tovább. Egy perc múlva már szuszog. Elaludt. Ezen csak elmosolyodtam, majd én is lecsuktam a szemeimet. Az álmok tengere elnyelt és képek léptek be.
✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*
Éppen a játszótéren csúszdáztam és nevetgéltem. Majd hallottam egy másik hangot.
-Sky! Várj már! Ez nem ér. -csúszott le utánam. Ace. Kb 7 éves lehettem ő meg 8.
-Nem kapsz el! -kiáltottam nevetve és sikítozva.
-De azt mondtad, hogy esküvönk lesz. Nem szaladhatsz el az oltártól. -mondta és elkapott. Én csak nevetve néztem a mosolygós arcát.
-De nem is adtál rendes gyűrűt. -tettem karba a kezem amikor lerakott a homokozóban épített dombra.
-De ha nagyok leszünk akkor megkérem igaziból. -vigyorgott rám.
-Tényleg? -néztem rá csillogó szemekkel.
-Hát persze. -ölelt meg és adott egy puszit...
✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*
Hirtelen felébredtem. Kipattantak a szemeim és magam elé meredtem. Mi van? Ez 10 éve volt. De erre nem is emlékszem. Ezt nem mondom el most Ace-nek. Biztos nem. Még én sem tudom mi volt ez. Megnéztem az időt a telefonomon. Hajnali 5 óra van. A tekintetem a jobb oldalamra siklik. Nincs mellettem senki. Akkor azt is álmodtam volna, hogy itt volt Ace? De hát emlékszem, hogy ki is mentem. Akkor biztos elment. Jó is mert most nem lenne jó beszélni vele. Ki kell bírnom a hiányát. Nem adhatom fel, makacsnak kell lennem ha meg akarom tudni, hogy mit hallgat el előlem. Muszáj lesz elkerülnöm. Most ez a találkozás kicsit segített, hogy bírjam, egy ideig. Nem szabad addig megbocsájtanom neki amíg nem jön ő — józanul— hozzám és el nem mondja. De legbelül már magamban megbocsájtottam neki. Sosem tudnék rá haragudni hosszabb távon. Soha sem tudtam. Ezért mindig hamar kibékültünk. De most, ez más. Nem szokott titkolózni és mindent megbeszélünk. De most ezt nem mondja el. Ha annyira fontos neki a barátságunk akkor majd ő keres. De ne is reménykedjen, hogy majd én sírva rohanok hozzá, hogy nekem annyira hiányzik. Persze nagyon hiányzik. Nagyon nagyon. De nincs mit tenni. Amit mondtam, azt megmondtam. Visszafeküdtem aludni és most nem álmodtam a múltról. Nagyon furák ezek az álmok. Mondjuk eddig csak kettő volt, de én egyikre sem emlékszem. Mintha kiestek volna. Lehet nem tudtam nagyobb jelentőségre ezeket a pillanatokat? De Ace lehet nem is emlékszik rá. Én sem, de lehet ő sem.
●●●
Az ébresztőm hangos dallama keltett fel. Kedd van és reggel 7 óra. Kikeltem az ágyból és a fürdöbe vettem az irányt. Megmostam a fogam majd az arcom. Gyorsan felöltöztem. Most egy kicsit szebben öltözködtem.
Ezt fettem fel:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hozzá egy fekete kiskabátot és mentem is sminkelni. Raktam fel szempillaspirál és túst és egy kicsit füstös szemhéj púdert. A számra egy májva színű rúzst kentem fel. Most egy kicsit többet mert miért ne alapon. Tetszik ez a stílus.
Sminkem:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor kész lettem lementem a konyhába. A hűtőn találtam egy cetlit.
"Szia kicsim! Elmentünk egy üzleti útra, egy hétre. Pénz a szekrényben tudod hol. Kaja a hűtőben. Még tegnap bevásároltunk. Remélem mész suliba mert ha megtudom, hogy nem, szobafogság! Majd jövünk egy hét múlva hétfőn. Szeretünk! Puszi anya <3"
Mikor elolvastam lebiggyesztettem a szám. Megint el kellett utazniuk. De a munka az munka. Inkább felkaptam a táskámat és elindultam suliba.
