MiNDEN - sunkyu

2. ┆Szélcsengő a focipályán

M Á S O D I K
[ 508 szó ]

Talán hatszáz indoka is lett volna Sunwoonak arra, miért szerette a szeptemberi tesi órákat, de egyenlőre elég volt annyi, hogy a beton focipálya volt az egyik legjobb dolog az egész iskolában és még egy kis szellő is volt a vakító napsütés mellé. Év elejéhez híven még tartottak szabadtéri órákat a tanárok, így abszolút nem volt meglepő, hogy a piknikasztalokhoz hasonló egyik kis körben éppen művészettörténet óra, a másik kis csoportban pedig tánctörténet zajlott. Ezektől nem is olyan messze, talán éppen huszonöt-harminc méterre volt a betonpálya, ahogy Sunwoo éppen az égbe emelte ökölbe szorított kezeit ahogyan megfordult a negyedik gólja után. A csapata tagjai lekezeltek vele ahogy visszasétált középre, neki pedig önfeledt és elszánt mosoly játszott ajkain, mikor a kapus egy kezével az égbe emelte a labdát, hogy lendületből kirúgja újra.

Mindenki azonnali mozdulásra készen állt, egyedül Sunwoo indult el azonnal, mikor a kapuban álló Kangmin lendítette a lábát — Sunwoo már abból tudta hol kell lennie. Azonban azzal nem számolt, hogy olyan gyorsan ott lesz a másik csapat egyik tagja is, de éppen idejében sikerült lefékeznie és úgy az útjába állni, hogy kimenjen róla a labda, így az övéké lett a bedobás. Igen ám, de a labdát olyan lendület érte, hogy az asztalok egyikéhez repült, ahol meglepően magas sikkantás fogadta, ami csilingelő nevetéssé avanzsálódott, mire Sunwoo nem tudott nem elmosolyodni.

Megfordult, szétnézve a labda után és odakocogott a második legközelebbi asztalhoz, ahol már a neki háttal ülő srác kezében volt és az egész társaság nevetett egy ember kivételével.

— Bocsi, nem így terveztem — szólalt meg azonnal ahogy megállt mellettük, mire minden szem rászegeződött és a srác is megfordult, mosollyal ajkain válaszolva.

— Semmi baj — nyújtotta felé a labdát Changmin és Sunwoo nem tehetett róla, de ha kívülről nem is látszott, belül teljesen felragyogott.

Juyeon felemelte a kezét, a vállát simogató Kevinre mutatva. — Eltaláltad — majd ismét nevetésben tört ki a társaság.

Sunwoo szeme elkerekedett, Kevin felé fordult. — Oh, ne haragu-

— Nehogy bocsánatot kérj, a YouTube csatornája designjáról beszélt már tíz perce — szakította félbe Chanhee legyintve, mire Kevin sértetten felpattant. — Ó, ne.

— Azt mondtátok érdekel?

— Az első öt percben így is volt, esküszöm erre a srácra — intett Chanhee Sunwoo felé.

A háttérből kiáltás hallatszott - a pályán még mindig vártak a labdára. — Sunwoo, gyere már!

Changmin mosolyogva megrázta a fejét, miután mindannyian a felkiáltó fiúra néztek és Chanhee helyesbített - Sunwoora. A fiatalabb csak zavartan meghajolt félig, mielőtt megfordult, hogy visszaszaladjon és bedobja a labdát végre.

És Changmin megint felnevetett, mikor a labda földet ért, Sunwoo pedig talán kicsit meg is botlott saját lábában mikor elindult volna, de épp' idejében találta meg az egyensúlyát, így egyáltalán nem is volt feltűnő bárki másnak rajta kívül. Tetszett neki az idősebb nevetése - olyan volt mint egy szélcsengő, amit vidáman táncoltatott meg egy lágy fuvallat, felvidítva vele a környezetét.

Mint egy szélcsengő a focipályán.

Sunwoo kihagyta az ötödik gólt.

A hatodikra összeszedte magát és talán erősebben rúgta be, mint ez előző négyet. 

---

itt van egyszerre ez is, mert megint el fogom felejteni a wattpadot

mondjuk amúgy sem történik itt semmi mostanában, szerintem már csak muscle memoryből nyitom meg így hetente:")