MiNDEN - sunkyu

1. ┆Changmin

E L S Ő
[ 736 szó ]

Éppen tizedikes lett. Még emlékszik, álltak az évnyitón a tűző napon már lassan egy órája, minden osztály a saját sorában a beton focipályán; két ember egymás mellett, általában az alacsonyabban elől, a magasabbak pedig hátul, hogy mindenki lássa mi történt épp a színpadnak kinevezett két lépcsőfokkal magasabb emelkedőn.

Két osztálytársa összenevetett, miután az egyik évfolyamtársuk elfelejtett egy sort a versből amit mondania kellett és kínosan hajolt hátrébb, miután halk sóhaja miatt berezonált a mikrofon. Valóban vicces lett volna, ha olyan szar humorérzékem lenne, hogy másoknak kárörvendek.

Igazából kezdte unni az egészet. A negyedik tanulással kapcsolatos vers után már csak ki akart állni a sorból vagy kigáncsolni azt a kilencedikes srácot aki azt gondolta menő, hogy ő már az első nap beírást fog kapni amiért a telefonján focimeccset néz évnyitó közben. Valójában néha a telefonján maradt a tekintete, főleg, hogy szinte mellette állt és pont akkor nézett oda, mikor Hyunwoo kihagyta azt a helyzetet-

Szóval na, egyszerűen csak szeretett volna túl lenni a délelőttön, hogy utána beülhessen az aznapi óráira, padra hajtott fejjel hallgassa az osztálytársai nyári sztorijait, a besötétített teremben üljön az utolsó padsorban és az engedékeny tanár által kiválasztott filmet hallgassa miközben játszik a telefonján. Mert vele semmi nem történt nyáron azon kívül, hogy majdnem mindennap eljárt focizni a barátaival és későn esett haza, hogy másnap délig aludjon, aztán elismételje ugyanezt.

Az osztályterembe belépve ismét eluralkodott a káosz, mindenki beszélgetni kezdett, nevetés zaja töltötte be az egész folyosót.

— ...és akkor leesett a korlátról, bele a tóba. — Nevetett az előtte ülő Jiung, teljesen hátrafordulva székén, a támlájára könyökölve.

— Jaj, megnéztem volna az arcát — kapta szája elé egyik kezét Sunwoo padtársa, Doyoon, mire Jiung előkapta telefonját zsebéből.

— Várj, lefotóztam! Úgy néz ki mint egy-

Sunwoo halkan felsóhajtott és már nem is tulajdonított figyelmet a beszélgetésükre.

Igazából ez nem is fontos része a sztorinak. Talán inkább ott kéne kezdődnie, mikor Sunwoo a harmadik szünetében lesétált az aulába, hogy találkozzon évfolyamtársaival, akikkel szorosabb barátságot épített fel, mint a sajátjaival. Őket gyerekesnek találta, nem tetszett neki a humorérzékük és az igazat megvallva, már az első napon megmondta ránézésből, hogy ő nem kér belőlük a kötelezőnél többet.

Húsz perces szünet volt, ami azt jelentette, hogy bőven volt idejük panaszkodni mindenről, de éppen kevés volt arra, hogy beszélgetésen kívül csináljanak is valamit. Főleg, hogy a társaságukból ketten még nyaralni voltak, hiszen az első két nap úgysem olyan fontos.

Eric végigdőlt a padon, lábait átdobva külső oldalára — Taxi 2.

— Logaritmus ismétlés év elejére — sóhajtotta Giwook

— Ügynök a barátnőm — három értetlen szempár szegeződött Sunwoora, mire vállat vont. — Mrs. Lee elaludt a közepén tegnap mikor ment a tv-ben.

— Mi eddig csak Mr. Kim válásáról hallgattunk sztorikat — zárta le a sort Haknyeon, aki egy évvel felettük járt, de valahogy mellettük kötött ki két hónap után.

Sunwoo éppen Eric lábait lökte le már harmadjára az öléből, mikor maga sem tudta miért, de felnézett - felnézett és meglátta az aula másik felén ülő társaságot, s azon belül a srácot, aki már kilencedikben is felkeltette a figyelmét. A város minden évben augusztus utolsó hetén egy nyárbúcsúztató kisfesztivált rendezett koncertekkel, programokkal, egy-két órás vetélkedőkkel, zenei és táncos fellépőkkel - és az egyik ilyen fellépésen látta meg őt a színpadon, s észre sem vette, hogy megállt, csak már mikor adták át a színpadot a következő fellépőknek.

Másodjára az iskola harmadik napján látta: Sunwoo akkor már Eric és Giwook társaságában ült az udvar hátsó részén nem messze a kerítéstől, mikor hirtelen két táska ért földet nem messze tőlük, néhány másodperccel később pedig két test. Az egyik hasra, a másik talpra. És ott volt a srác a színpadról egy zacskó rózsaszín pillecukorral a kezeiben és egy másik, akit szintén a fesztiválhéten látott. Előbbi nevetve kapta fel táskáját a földről, utóbbi pedig száját húzva bizonygatta, hogy csak beakadt a lába egy pillanatra. Rájuk sem nézve sétáltak el arról beszélve, hogy ha nem engedik ki őket elöl kajáért, akkor majd...- igazából Sunwoo nem nagyon figyelt arra mit beszéltek, annál inkább lenyűgözte a srác nevetése és a tudat, hogy lesz még alkalma találkoznia vele.

— Oh, Lee Juyeon és Ji Changmin — szólalt meg Eric. — A nővérem osztálytársai.

— Melyik melyik? — Kérdezte Giwook.

— Changmin aki úgy fogta a pillecukrot mint aki bankot is rabolna érte, Juyeon pedig aki átesett a kerítésen.

Sunwoo pedig úgy gondolt Changminre és a társaságára, mint a menő felsőbb évesek, akiket nemhogy mindenki ismer, de őket ez egyáltalán nem érdekli. 

---

(„ಡωಡ„)