Ellenséges Szerelem

Diana

Valami borzalmasan hangos csörgésre keltem. Egyből felugrottam az ágyból. Megdörzsöltem a szemem.
-Mi a szar ez?-mondtam idegesen. Nem tudtam pontosan, hogy honnan szól a hang, de majdnem megsüketülten tőle. Félálomban voltam, ezért azt sem tudtam hol vagyok. Aztán olyan történt, aminek később nem tudtam eldönteni, hogy örüljek vagy sem. Egy kicsit barnás bőrű, barna hajú, szeplős lány rontott be az ajtómon. Valószínűleg akkor kelt, mert pizsamában volt és elég hullán nézett ki. Befutott a szobámba, majd odarohant az ablakomhoz, és az afölött lévő villogó gombot kezdte el bizergálni, amit én addig észre se vettem. A zaj egy másodperc alatt abbamaradt. Mielőtt bármit is tudtam volna mondani, a lány felém fordult és összetette a két kezét.
-Bocsánat....Öhm ezért! Én Kelly vagyok...És öhm Diana szólt, hogy ezt kapcsoljam ki! Mert biztos új vagy....Jaj, de honnan is tudnád, hogy ki az a Diana! Olyan ostoba vagyok! Mindegy a lényeg, hogy...Hogy kikapcsoltam, és Dianát már nem zavarja! Majd megtudod ki ő, ha jól tudom Hange ma fog körbevezetni...Persze nem kutakodok utánad, csak öhm tudod ez így szokott lenni...Ha nem tudnád ki vagyok, akkor mégegyszer mondom, hogy Kelly...Kelly W....-,,Nem birom, nem birom..... EZT KOMOLYAN MONDON NEM BIROM!"
-Befognád a szád?-mondtam hirtelen. Elég kínos volt. Reggel hétkor egy idegen állt az ágyam előtt, és ledöbbenve nézett, hogy mit mondtam.
-I-igen....Csak Diana ké...
-Figyelj, nem tudom ki vagy és ki az a Diana, de légyszíves menj ki a szobámból, lesz meg időnk megismerni egymást!-mondtam ideges hangon. A lány ijedten nézett rám a kék szemeivel. A füle mögé tűrte a barna haját, majd elindult kifelé az ajtón. Egy cseppnyi megbánást sem éreztem. Utáltam mindenkit aki ott volt, mert tudtam, hogy ellenség. ,,Hányingerem van a gondolattól, hogy itt kell lennem...Akármennyire is szép ez a hely. " Az ujjamra néztem.
-Yelena.....-suttogtam majd megpusziltam a sebhelyet. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kikelnek az ágyból, és elkezdjek készülődni. Nem siettem, egyrészt azért, mert nem érdekelt mit mondott Hange, másrészt pedig mindig is szerettem csinosan kinézni, ezért mindig megcsináltam a hajam, fejem és mindig túlságosan szépen öltözködtem (általában miniszoknyákban)... És (bár otthon nem szerettem), itt szerettem volna, ha mindenki látja majd az alakomat, és érezni fogják majd, hogy nekik soha nem lesz ilyen alakjuk....Igen, ha az ellenségről volt szó, mindig kicsit durva voltam.