A napok rohamosan kezdtek telni, mi pedig Keigóval úgy távolodtunk. Mintha újra idegenek lennénk, idegenek csak tudatában vagyunk a ténnyel, hogy egyek vagyunk. Mióta alig beszélünk azóta amennyire lehet tartom a távolságot. Nem mondom, hogy tervezek bármit is csinálni, mert az nem lenne teljesen igaz. Simán gondolkodom az élet nagy dolgain pl.: itt hagyom Keigo-t? Vagy simán beszéljek vele, tettessem, hogy semmi se történt? Őszintén fogalmam sincs hogyan tudnám kezelni ezt a helyzetet. Gyilkolni 'se járhatok', mintha el lennék tiltva, mint a kisgyerekek a drogoktól.
Őszintén szólva teljesen össze vagyok zavarodva. Most akkor mindent meg kellene tennem azért, hogy a 'lelkitársam' velem maradjon, vagy itt hagyhatom hisz úgy se lesz bármi következménye. mintha titkolna előlem valamit, ezt betudhatom a fura viselkedése miatt is.
Gitáromon játszok a nap 24 órájában és a képességem fejlesztésével foglalatoskodok. Nincs jobb dolgom, vagy ha lehetne is az a gyilkolás lenne, ezt persze nem tehetem. Reivel se tudtam beszélni az elmúlt időben. Hogy miért is nem? Mivel ő is furán viselkedik, mintha tudna valamit. Próbáltam előhívni, de ha sikerült is kitért efelől a kérdéseim felől, mivel 'dolga volt'. Úgy érzem mintha mindenki itt hagyott volna. Mintha újra csak egy fél lennék, aki sose fog újra teljes lenni. Ezt az érzést pedig olyanok hozták elő, akikről nem gondoltam volna.
Újabb nap, újabb semmit tevés. Keigo újra munkában van, emiatt nem kerestem tovább jelenléte megtalálását. Nap közben egy zeném szövegét írtam elfoglaltság keresése érdekében. Este 8-9 körül fejeztem be, majd úgy döntöttem megpróbálom együtt eljátszani.
'We had a handshake what we always did the same
We promised that we never do again the same
Yes we do, Yes we do~
We did the memories that stuck in my head now
I can't let it go like everyone else could, how?
Yes we do, we will do.
But you're promises all go and disappear
Like the flowers leaf
We know that you're words never be real...'
Zeném végeztével, kifújtam a levegőt. Taps, majd megfordultam. Az ajtóban Keigo támaszkodott, mintha a jelenléte újra elködösítette volna a gondolataim.
-Mit akarsz? - tettem fel a kérést. –
-Ügyes voltál- küldött felém egy bíztató mosolyt. –
- Mégvalami? – próbáltam VOLNA gondolkodni, hogyha nem éppen a gondolataim vennék át az irányítást -
-Meglepetésem van számodra, gyere. – ezzel karon ragadott, majd leültetett a nappaliban lévő kanapéra-
Kezembe nyomott egy papír csomót, mire szúrósan néztem rá, azonban nekiálltam olvasni. A sorok fogyni kezdtek, az izgatottságom felerősödött.
' Tamaki Keigo, Hawk rád bízom T/n felügyeletét. Amennyiben nem változik és ugyanúgy gyilkol, sajnos nem élhet szabad lábon. Azonban ha változást lát, szabad életet él.
Felügyeleti idő:1 hónap. Mindenhova vele kell mennie...'
Könnyfátyol borította szemeimet Keigo-ra emeltem, majd szavakat próbáltam keresni erre az egészre.
-Mit gondolsz? - tette fel a kérdést -
-Miért?
-Sajnálom.. sajnálom hogy eltávolodtunk és hogy sokszor megbántottalak dolgokkal. Viszont y/n én komolyan gondolom veled. Olyan mintha megmentenéd az életem, amire senki más nem lenne képes. Emitt is viselkedtem furán.. meglepetésnek szerettem volna ezt, viszont lehet megbántottalak. Bocsánat ha így történt viszont tudd hogy nem akartam. Én azt akarom hogy bármikor számíthass rám, hogy egy shaket igyunk. Azt akarom hogy az én pulcsimat TE hordd és azt mondhassam, hogy van egy tökéletes barátnőm. Mások tudtára akarom adni hogy TE az ENYÉM vagy. Y/n én szeretlek.. és azt szeretném ha a barátnőm lennél.- hajtotta le fejét -
Szavakat próbáltam keresni, tehát emitt volt mindez. Emiatt kételkedtem és hibáztattam őt, mikor számomra tett jót?
-Persze nem muszáj.. nem szeretnék semmit ráderőltetni. - halkult el, azonban hallottam ahogy hangja megingott -
-Mondhatod másoknak nyugodtan - mosolyodtam el, mire fejét felemelte-
Értetlen tekintete rám szegeződött, majd a szívszakadás ami arcára ült ki percekkel ezelőtt mostanra pírbe és mosolyba váltott át.
-Ez egy igen?- tárta szét karjait -
-Igen - bújtam mellkasába -
Nem akartam elengedni, így akartam maradni örökre, azonban felkapott ölébe. Gyönyörűen reményben csillogó szemei arcom fürkészte, majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
Hey hey hey! Visszatértem ^^ igen tudom ritkábban voltak részek mostanság/ nagy kihagyások voltak viszont remélem nem bánjátok.
YOU ARE READING
Tudhatnád. 〈Hawks x Reader〉Befejezett
Fanfiction' Tudhatnád hogy nem olyan vagyok mint a többi. Én gyilkos vagyok csessze meg! ' ‼️ NEM teljesen az eredeti storyt koveti‼️
