ESÉLYTELEN - Haikyuu ff.

Tizenkettedik rész

— Cuki barna szemű —

Ennyi idő után, végre igazán jól érezted magad. Félig-meddig visszakaphattad a régi baráti társaságodat, még akkor is, ha annyi szenvedést okoztak neked. Végre nem voltál magányos a szünetekben, volt egy kis bandád, akivel együtt tudtad másolni az elmaradt házit, vagy összedobni a kevés aprót a zsebetekből, hogy azt a finom [random kedvenc édesség]-at/et megvehessétek, és testvériesen eloszthatjátok szám szerint öt felé. Ugyanis itt voltál te, Violet, Hairi, Koane és Okure.

- Finom!~

- Ez a legjobb büfés kaja.-nyelte le azt a kis falatot Okure-chan.-Nem csodálom, hogy ilyen drága.

- Meg tudnék enni egy rakattal!-vágyakozott Koane.

- Én is!

- Délután, iskola után már muszáj lenne át mennem Miya-chanhoz.-kezdtél bele a témába.-Még bocsánatot sem kértem tőle..

- Nem a te hibád volt! Az a liba csak keresztbe akart neked tenni.

Érdekes, először senki sem hitt neked.

- Igen, így van!-állt ki az álláspont mellett Hairi.

- Elkísérjünk? Mi is aggódunk miatta.-hozta fel Violet.

- Aha! Az jó lenne, köszi.-fejezted be, és a csengő is jelzett, hogy ideje órára sietni.

- Ney~ [Név]-chan, leszünk majd párban az órai feladaton? Ugye, ugye? Ney~ [Név]-chan, kérlek~ - hízelgett Violet mosolyogva.

Te csak bólogattál.
Talán ez a folytonos "Ney~ [Név]-chan" nem igazán hiányzott. Sosem vallottad be neki mégis mennyire zavar, mert hát nem akartál bunkó lenni, vagy ilyenek. És természetesen őt sem megbántani. Csak kezd picit idegesítővé válni.

***

Mivel a délutáni program már le volt beszélve, ezért a suli kapun kiérve mind az öten egyszerre vágtáztatok a sérült csapattársatok házához.

- Kunimi-senpai igenis helyes volt!-nyafogott még mindig Violet.

- Kunimi..-senpai..?-hüledeztél.

- Violet és Kunimi jártak.-avatott be Okure.-Két napig.-tette hozzá fejcsóválva.

- Huh? És én erről...

Már kezdtél volna bele a hatalmas felháborodásba, hogy mi az, te ilyenekről miért nem tudsz?! De aztán.. eszedbe jutott, hogy mégis honnan tudhatnál, és inkább csendben maradtál. Egy pillanat alatt fagyos lett a hangulat, mintha az összes eddigi páratlan jókedvet elszívta volna egy mumus. "Gratulálok, mindent elrontottam."-dühöngtél.

- Ney.. [Név]-chan..

- Hm?

- Te.. és.. és.. Oikawa-sen.. senpai..

Legszívesebben most igazán örülnél annak, ha valamilyen csoda folytán eltűnnél innen.

- Violet-chan, fejezd be!-rivallt rá Hairi.

- G-gome..

- Mondott nektek valamit?-faggattad őket.

- Velünk nem beszél.-sóhajtott Koane-chan.-Viszont üzent neked Kindaichin keresztül.

- Tsk, szánalmas.-dünnyögtél.-Ne! Ne is áruld el mit akart. Nem akarom hallani!

Valójában akartad.

- [Név], miért nem békültök ki? Az utóbbi időben mintha a kifordított önmagad lettél volna, elhanyagoltad a hobbid és barátaidat.-magyarázott Okure-chan.-Én rengetegszer szerettem volna veled például ebédelni, de akkor én is meg lettem volna címkézve.