ESÉLYTELEN - Haikyuu ff.

Kilencedik rész

— Áruló —

Bő egy óra után, a tenyeredet fájlalva cammogtál a holmidhoz. "Na de milyen volt az edzés?"-kérdezhetitek. Nyugalom, semmi említésre méltó dolog nem történt. Szinte csak az ütéseket gyakoroltátok, Yorizora adogatta fel a labdákat. Természetesen neked elég furán passzolt, de számítottál rá, ezért valahogyan alkalmazkodtál. Kívülről egyáltalán semmi sem volt észrevehető ebből, pedig köztetek akkor egy igen nagy párbaj zajlott, amit végülis te nyertél meg. Hiába akart kiszúrni veled a lány, te mégis hibátlanul vetted az akadályt. Most láthatja, hogy még ebben is tökéletesen teljesítész, mondhatni bármelyik poszton ellennél. Valószínű neki is ezek cikáznak a fejében, olyan durván csapkolódott az előbb az öltözőben, hogy azthitted te leszel a következő, akit megver. Na ja, az előbb sétáltál ki onnét, a türkízkék kulacsoddal, és a kedvenc csokiddal. A kulacsra ráfűzted gyors a csuklópántod, egyáltalán nem akartad, hogy Oikawa meglássa. A két ugyanolyan szín nagyjából egybeolvad, meg az üveged amúgy sem lesz számukra látható módon. Majd leteszed a földre. Most egy idegen szemszögéből nézve olyan, mintha egyenesen két fiú felé szögdelnél, de igazság szerint csak Hajime érdekel. Tooruval nem tudsz jelenleg mit kezdeni, főleg, hogy Iwaizumi figyelmeztetett a hangulatára.

- [Név]!-intett messziről a fekete hajú.

Hajime csak lazán ült a széken, míg Oikawa elég furán leste a pályát. Felhúzott térdekkel, elég érdekes pózban ücsörgött. Te, az alattuk levő üres helyre ültél le, feléjük fordulva. Vagyis hátat mutattál a pályának. Kedvesen köszöntél (már csak azért is "sziasztok"-kal), majd békésen bontogatni kezdted az édességet. A zacskó hangjára Tooru is oda kapta a fejét. Iwa-chan is észrevette, hogy Oikawa hirtelen köztünk van már nem csak testben, hanem lélekben is. Iwaizumi meglepetten tátotta el a száját, majd hozzád szólt.

- Oh, hát tényleg elhoztad?

- Igen?-futott ki a szádon inkább kérdésként.-De ezt már az úton megbeszéltük, emlékszel?-néztél rá furcsán.

- Persze. Mostanában eléggé feledékeny vagyok.-nevetett kínosan.-Szóval... szereted ezt a csokoládét.

- Aha. A kedvencem.-vigyorogtál, és beledobtál egy kockát a szádba.-Meg tudnék enni vagy százat.-mesélted.

- Ez kicsit túlzás, nem?-kacagott.

- Áh, dehogy.-nevettél őszintén.

És ebben a pillanatban, mintha Oikawa Tooru vörösen égő pofiját vetted volna észre a szemed sarkából. Rá is pillantottál összehúzott szemöldökkel, mire ő egyenesen a szemedbe nézett. Eléggé zavart volt a tekintete. "Jesszus, Tooru elpirult! Tooru zavarban van!"-hajtogattad magadban. De mitől? Semmi érdekes nem hagyta el a szád. Gyors elfordította a fejét durcásan. Te Iwa-chanra vezetted a szemeidet, aki hasonló színt felöltve, mint a barátja, hajtotta el a tekintetét rólad. Mi folyik itt? Rögvest kerestél magadon valami cikit, de se nem etted le a nadrágodat, se nem lyukadt ki a felsőd. Még az arcodat is milliószor átdörzsölted, de az sem volt kakaós. Semmi olyan dolgot nem vettél észre, amint ennyire zavarban lehetne lenni.
Így vagy két percig még rohadt nagy csendben ültetek, társaságodban a mélyen telefonjába bújó szemüvegessel, és az ajkait összepréselő fekete hajúval. Egy élmény volt, köszönjük.

- [Név] - kiáltott fel Okure.-Kezdünk, gyere.

- Hát akkor, majd még találkozunk.-pattantál fel, és az ő válaszukra nem várva rohantál a pályára.

Eközben kihoztak egy olyan eszközt, amit valaki a háló másik oldalán emel a magasba, ezzel elérve egy blokkolást. És majd itt jövök képbe én, és Miya-chan, akik majd minden izületünket tönkretéve vetődünk egyenesen a többiek által "eltévesztett" potyalabdák után. Na de milyen liberó az, aki hagyja leesni a földre?!
Tíz lány társad egymás mögé felsorakozott, egy beállt feladónak, aki most Ayano volt. Egy másik lány, Rin, pedig beállt a nagy táblával a kezében a háló túloldalára, blokkolónak. Te, és a másik liberó külön állva vártatok az első érkező labdát.