ESÉLYTELEN - Haikyuu ff.

Első rész

— Késtem —

Az idővel egyre üresebb lett az Aoba Johsai tornaterme délutánonként. Inkább a fiúk edzettek ugyanúgy, a lányok teljesen elhanyogolták a sportot. A saját akaratukból is, meg az edző miatt is. Uzumaki-sensei az utolsó nagy meccs óta mondhatni nem is jelentkezett, nemhogy még edzéseket tartson nektek. Még a menedzsereteknek is nyoma veszett, hiába hívta fel az egyik csapattársad, általában ki volt kapcsolva, vagy simán csak nem vette fel. Furcsálta persze mindenki, de téged már inkább hidegen hagyott. A többiek pedig szépen elkönyvelték, miután megtudtak egy kisebb igazságot véletlen, hogy az egész ismételten az te hibád. Lehet igazuk is van.  - Mindenről én tehetek. - gondolkodtál hangosan.

Az utolsó előtti órán - ami elvileg földrajz óra volt - az emeleti matek teremben ültél. Valami továbbképzés zajlik most a föci teremben, így máshol kellett megtartani a tanárnő előadását. A szíved mélyén nagyon örültél neki. Hisz a tavalyi ülésrend változatlan maradt, kötelező volt mindenkinek ott maradnia azon a helyen, aki mellé huppantál le az első sulis napon. Természetesen a volt legjobb barátnőd, Violet társaságában töltötted a legtöbb órát, és ez sem volt kivétel. Viszont amióta megváltoztattad azt, az összes tanítás kínszenvedés, legszívesebben felkötnéd magad valamelyik kinti fára, az udvaron. Az óra eleji költözés miatt végre úgy érezhetted, hogy az égiek rádmosolyogtak, és végre egy tetszőleges helyen, egyes egyedül élvezhetsz egy unalmas földrajzot, de nem így lett. Akkor még izgalommal futottál fel elsőnek a lépcső tetejére, majd igyekeztél elfoglalni a leghátsó, és egyben legeldugottabb padot megkeresni. De amint realizáltad, hogy a csodálatos kétszemélyes asztalok csinosan össze vannak tolva, körülbelül négyesével négy csomóban, úgy érezted mindenki felesküdött ellened. Mostmár nem csak egy valaki mellett kell nyomorognod negyvenöt percet, hanem vagy nyolc ember társaságában. A sokk hatása miatt még akkor is az ajtóban álltál, bambulva a már megalakult csoportokra, amikor a tanár is már felhúzott szemöldökkel sugallta feléd azt, hogy "Hahó, minden rendben? Esetleg egész végig ott szeretnél álldogálni?" de aztán ez a kissé aggódó pillantás felváltott egy fenyegető nézést. "Beírom az igazolatlant!".
Az eddigi hangzavar a csapatalkotás miatt lejjebb ereszkedett, majdhogynem csend volt. Egyedül csak a társaid feljebbvalói, mint például Yorizora Tooyodao pusmogásait vetted észre, ahogyan megjegyzi Selene barátnőjének, vagy inkább csatlósának, hogy "Milyen nagyképű!", hű csicskása pedig csak fintorogva hevesen bólogat, és közben minden lépésedet tanulmányozza, ahogyan egy általad legjobbnak vélt csapathoz csatlakozol. Itt volt a volt legjobb barátnőd, Violet Grace, Amaya Saotomi, aki legnagyobb sajnálatodra az előző csapattársad volt, a stréber, szőke Grintoki Yagami, akivel meglepően még elég jól kijössz, aztán a haját birizgálva inkább rád sem figyelő Kykio Haiko, majd a két fiú iker, akik szintén nem foglalkoztak a jelenléteddel, Marco és Mercurius Delerosa, akiket inkább csak a szüleik pénze jellemez a legjobban. A te újdonsült csapatod mihelyt leültél, rádkapta a tekintetét, még azok is, akiket tényleg nem érdekeltél. Most mégis mintha te lennél a középpontban. Feszengve érezted magad a kék szemű Saotomi mellett. Ő is minden egyes mozzanatodat figyelte, ahogyan szerényen előkotorászod a már gyűrött, itt-ott szakadt oldalú zöld színű sima spirálfüzetedet, mellécsapod a másodikas barna alapon okkersárga "fura-mintás" még új állapotú tankönyvedet, na meg a szürke egyszerű tolltartódat, és rendesen a padra csúsztattad őket, mint az általános iskolában. De az előbbi cselekedeted mind hiába volt, a tanárnő követelte, hogy pakoljatok el minden egyes segédeszközt az asztalról, csak egy kéken, esetleg feketén fogó íróeszközt szeretne a kezetekben látni. Kioszt egy tesztfeladatot, amit együtt kell megoldani. Figyelmeztetett, hogy mindegyik csoport más feladatokat kap, eszetekbe se jusson szövetkezni.