I'm Married-Taekook (BEFEJEZETLEN)

1.rész

Sziasztok, a nevem Jeon Jungkook 23 éves vagyok és az egyik nagy cégnek a vezetője vagyok. Hála a szüleimnek, hogy ide kerülhettem, mert ha ők nem lettek volna, akkor én most nem itt tartanék. Nagyon régóta nem találkoztam már velük, hisz ők Japán-ban vannak és én, pedig Koreában vagyok. Nagyon nehezen és ritkán tudnak ellátogatni ide hozzám, de amikor van szabadidelyük, eljönnek. Mivel nekem sok a munkám vezetőként, ezért nekem is kell előre szólnom, hogy mikor megyek szabadságra és, hogy mennyi időre. Ugyanis addig valakinek át kell vennie helyettem a helyét, hogy valaki vezesse tovább. Nekem sem éppen könnyű semmi sem, hiszen van egy különleges dolog az életemben, amit a szüleim még mindig nem akarnak elmondani. Mindig, csak azt mondják, hogy majd egy idővel meg fogod tudni. Jó, de hát az az idő mikor lesz, talán ezer év múlva. Akkor talán megtudom, de még semmi sejtésem sincs, de nem is baj. Jut eszembe, a szüleimnek még nem mondtam el, hogy meleg vagyok, de majd ők is meg fogják tudni. Most én is pont ugyan olyan leszek, mint ők. Nem mondok el semmit, majd mindent csak idővel. Már annyira unom ezt, de hát ez van sajnos, ilyen az élet. De visszatekintünk egy kicsit a múltba. Amikor kicsi voltam, nagyon sokat voltak anyáék dolgozni és bébiszittert kellett fogadni, hogy vigyázzon rám, hisz én még csak 5 éves voltam. Mindent elrontottam, amit nem kellett volna. Bár ilyenek a gyerekek, ha nem rosszalkodnának, akkor nem is lennének igazi gyerekek. Én például nagyon rossz voltam, ezért is kellett bébiszittert fogadni, hogy ne égessem föl a házat. Azt mondták a szüleim, hogy én még most is képes lennék rá, csak akarat kéne hozzá. Én nem akarom felgyújtani a saját hazámat. Bár úgy is tudnék venni újat, vagy felújítani, de az ezerszer drágább, mintha vennék egy újat. Na de visszatekintve a múltba. Sokat dolgoztak, azért, hogy legyen mit enni és, hogy legyen majd egy gyönyörű karierem és majd tudjam is vezetni. Hogy majd én lehessek a főnök és ne csak ott legyek egy dolgozó. Sokat jelentett az nekem, hogy támogattak mindenhogyan. A legjobb barátom Jung Hoseok, aki 27 éves és ő is ott dolgozik, ahol én vagyok. Minden nap beszélgetünk sok mindenről. Az utóbbi időben viszont nem nagyon jött oda hozzám és nem beszélgettünk. Bár mondjuk megértem, hisz lehet sok a dolga és nem ér rá, elvégre én sem érek rá mindig szóval megérte. Már elég régóta barátok vagyunk és mindig kitartunk egymás mellet, ha kell segítség bármelyikünknek, akkor a másik mindig ott van mellette. Nagyon szeretem őt, de csak barátilag. Sokat beszélgettünk a párkapcsolatról, de én mindig eltereltem a szót, ha rám került a sor, hogy mondják végre valamit, hogy van-e már párom. Nem nagyon akarok vele beszélni erről, mert úgyis csak belekötne, de mindegy is, nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy nagyon jó barátok vagyunk és szinte mindent meg osztunk a másikkal. Még nem volt olyan, hogy ő nem mondott volna el nekem valamit, de én viszont nem mondok el neki mindent. Viszont az a jó, hogy ő nagyon boldog, még akkor is, amikor nem kéne vagy nem olyan a szitu.

__________________
Sziasztok!♥️

Itt is lenne a második könyvemnek az első része. Remélem elnyerte a tetszéseteket és nem unalmas. Majd a következő rész az már remélhetőleg jobb lesz Vigyázzatok magatokra puszi.😘♥️

521 words