𝙑é𝙡𝙚𝙩𝙡𝙚𝙣𝙚𝙠 𝙣𝙚𝙢 𝙡é𝙩𝙚𝙯𝙣𝙚𝙠

Kilencedik fejezet

-Játszunk felelsz vagy merszet!-szólalt meg egy kicsit hosszabb hajú szőke srác a másik osztályból.

Már egy órája kábé, hogy itt vagyunk de eddig nem nagyon történt semmi érdekes, mivel a tanárok miatt nem tudunk rendes gimis bulit csapni.

Az egyik szobába körbeültünk, én Tamy mellett ültem, csak az volt a baj, hogy pont velem szembe ült Aidan. Nem tudom, hogy hogy érezzek vele kapcsolatban. Tényleg túltoltam, de már mindegy.

-Na kezdjük, én pörgetek először.-pörgette az előbb említett srác.

Egy ideje már ment a játék valaki már ruhát cserélt egy másik nemű féllel, valakinek tele volt lisztel az arca, valaki ki volt sminkelve egy fiú által (mondhatom gyönyörű lett), és voltam én, aki még sorra sem került.

-Aiden haver te jössz!-Aiden arca fájdalmas mosolyt vett fel.-Felelsz vagy mersz?

-Hmm...felelek!-mondja ki egy kis gondolkodási idő múlva.

-Mi volt a leggázabb story azzal kapcsolatban, hogy rád nyitottak?-húzza ravasz vigyorra az ajkait Caleb.

-Hát egyszer egy csajjal a játszótér csúszdáján...hát öhm...csináltuk és egy kislány egyszer csak felmászott a létrán és mindannyian meglepett arcal bámultunk egymásra, majd az anyukájától kaptunk egy hosszú fejmosást.-zavartan megvakarta a tarkóját. Mindenkiből kitört a nevetés.

Aiden ezek után egy másik fiút pörgetett ki, akit Colton-nak hívnak. Ő egy baromarc. Többször is belém kötött már, mintha lenne valaki, pedig kurvára nem csak szimplán egy semmirekellő seggfej. A nővéremet ő bántotta meg egyszer. Ő mert és fejen kellett állnia míg a Justin Bieber Baby című zenéjét énekelte. Majd megpörgetve az üveget vártunk kire esik most a tárgy választása. Én voltam a szerencsés.

-Ava, Ava, Ava a mi drága Avánk-kicsit megijeszt ez a kezdés és rossz érzésem van ezzel kapcsolatban, ami kiderült nem alaptalan.-Felelsz vagy mersz?

-Asszem felelek?!-a hangom halk és erőtlen.

-Hmm mióta négyen vagytok tudod anyukád, apukád, a híres kosaras és te, azóta is még Elizabeth a büszkeség a háznál vagy már így utol tudtad érni?-azonnal megfeszültem. Hogy meri? Hogy lehet valaki ekkora egy szemét disznó? A szemembe könnyek gyűltek.

-Mi a fasz Conor? Észnél vagy?-szólal meg Tamy.

Felpattantam és el kezdtem felé menni. Azzal a lendülettel akkorát levágtam neki, hogy hirtelen szóhoz sem jutott. A szóba némaságba borúlt.

-Te szemét állat! Hogy lehetsz ekkora seggfej? Hm? Nincs semmi közöd hozzá, hogy mi van velem és a családommal! Ugyan úgy szeretnek, mint Elit te baromarc!-ordítottam, majd fogtam magam és kirohantam a szobából. Út közben egyre jobban elkezdtek hullani a könnyeim. Nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót és levágtam magam az ágy mellé térdeimet mellkasomhoz szorítva. Nem értem, hogy ezt miért kellett. Nem is ismer és semmi köze a családomhoz.

|⚡️Aiden szemszöge⚡️|

Hirtelen fel se fogtam mi történik. Egyik pillanatban még minden rendben volt, a másikra pedig minden szétborult. Ava egyik pillanatról a másikra kirohant. Nem tudom mi történt a nővérével elköltözött vagy valami, vagy hogy mi van a szüleivel, de ahogy levettem nem lehet valami kellemes szitu. Láttam ahogy Tamy gyorsan felpattan, de gyorsan megfogtam a csuklóját.

-Mi a fenét akarsz most? Sietek!-néz rám a háta mögé villámokat szóró szemmel.

-Had menjek én.-nem tudom mit csinálok, de futni kezdtem a házunk felé. Elbizonytalanodtam. Jó ötlet ez? Hisz utál engem. A szitut se tudom, de valamiért azt érzem, hogy meg kell vigasztaljam. Nem volt már időm ezen agyalni, mivel egy egy erős lendülettel kitártam az ajtót. Sötét volt benn, a tekintetemmel egy alakot kerestem, amit lassan meg is találtam. Ott kuporodott az ágy mellett a térdeit a mellkasához húzva, és sírt. A szívemen egy kis szúrást éreztem, de most nem érdekelt. Most nem tudtam ezzel foglalkozni. Gyorsan odamentem és szorosan leültem mellé. Félően, hogy kiborul vagy megijed átöleltem a fél kezemmel és hirtelen annyit vettem észre, hogy egy test neki csapódik a mellkasomnak és szorosan átkarolja a testem. Átöleltem én is és elkezdtem simogatni a hátát nyugtatóan.

-Shh...ne félj itt vagyok. Nincs semmi baj mi hermosa-suttogtam neki szép finoman. Egyet tudni kell rólam. Kurva szar vigasztaló vagyok és már kezdtem kétségbe vonni azt, hogy tényleg nekem kellett jönnöm és nem-e Tamy-nak.

-Hogy tehette? Hogy lehet valaki ekkora szemét állat. Nem is ismer engem! Semmi köze hozzá.-kezdte el rekedt hangján.

-Igazad van teljes mértékben, de előbb próbálj meg megnyugodni, mert megfulladsz, ha nem veszel levegőt hercegnő. És most mondhatnám a klisé dumát, hogy szard le és, hogy minden rendben lesz—tapasztalat teszem hozzá magamban, míg tovább simogatom a hátát. Érzem, hogy erősebb lesz a szorítása a derekamon.—de tudom mennyire nehéz leszarni, ha olyat hoznak fel, ami kurvára fáj főleg, ha egy mocsok szemétláda, akinek fingja nincs az egészről. A fájdalom meg mindig ott lesz csak meg kell tanulni együtt élni vele és utánna rendben leszel. És ne sírj sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz mi hermosa.-állánál fogva megemelem a fejét, hogy a szemembe nézzen. Könnyáztatta arca egyszerűen gyönyörű, nem hiszek a szememnek. Rossz érzés, hogy sirni látom pedig semmi közöm hozzá.

Aranyosan elmosolyodik egy kicsit majd elgondolkodik.

-Miért vagy itt?-kérdi a földet pásztázva. Megint megfogom az állát és a tekintetét az enyémhez irányítom.

-Ha tudnám elmondanám, és bocsánatot kell kérjek, azért amiért szemét voltam veled. Sajnálom tényleg nem akartalak megbántani és nem akartam bunkó lenni csak viccelődtem.-mélyen belenéztem abba a nagy bambi szemeibe, és előhúztam a zsebemből egy zsebkendőt majd odanyújtottam neki. Megtörölte a szemeit majd kifújta az orrát.

-Semmi baj, és én is sajnálom én se kezeltem a legjobban a helyzetet csak hirtelen ért. És tényleg köszönöm, a ma estét.-halvány mosolyra húzza ajkait. Visszamosolygok. Örülök, hogy már nem sír.

-Tudod mit szoktam nézni, ha rossz kedvem van?-szólalok meg 5 perc után. Rám néz kiváncsi tekintettel.-Nagyfiúk. Gyere nézzük meg hátha jobb kedved lesz, mondjuk ez tuti nem mindenki fekhet egy ilyen jó csávóval egy ágyban, miközben nagyfiúkat néznek.-ravaszan rámosolygom. Felhúzza a szemöldökét és mosoly terül el az arcán.

-Micsoda megtiszteltetés lehet egy olyan lánynak, kár hogy te nem vagy olyan pasi.-fény csillan a szemébe, miközben pimaszul beszól.

-Áu mi princesa ez most fájt!-teszem a szívemre a kezem és eljátszom, mintha tényleg fájna. Elneveti magát.

-Amúgy már rég meg akartam nézni úgy is azt a filmet szóval nézzük.-tágra nyílt szemmel és tátott szájjal nézek rá.

-Dákót szúrtál a szívembe, ezt nem mondhatod komolyan, hogy még nem láttad!-felháborodott , játékos hangon  szólalok meg.

-Még nem, de ha nem kezdjük el, akkor nem is fogom.

Lefeküdtünk az ágyra majd benyomtam a leptopon a filmet. Elhelyeztem úgy, hogy ő is lássa. Szép csendben elkezdtük nézni.

Körülbelül a film felénél tarthattunk, amikor hangos szuszogásra lettem figyelmes. Oldalra néztem és Ava alvó arcával találtam szembe magam. Szép volt. Meseszép. Halkan lehajtottam a laptopom és eltettem. Betakartam őt is és magam is és álomra csuktam a szemem.