Hamis valóság. |IT ff.|

404.ki fog meghalni?.404

- Álljon csak meg a menet, az ott Nancy Drew?

Jaj ne. Hallottam róluk, erről a bandáról, de a suliban valamiért egyszer sem futottunk össze. Ez az egy a mai kivétel. 

- A kis ribi nézzétek hogy menekül!

Szinte futva, hátra sem nézve igyekeztem a tanári szobáig. A kémia tanár már nagyon várt.

- Azthittem soha nem ér ide.-nézett rá az órájára morcosan a tanci.

- Elnézést.

- Kövessen. Indulunk a matek II.-be.

Amikor az emeletre végre felértünk, kinyitotta a kulccsal zárt termet, és beinvitált.
A tanári asztallal szemben, a középső padsor első padjába csücsültem be. Meg sem próbáltam hátrább ülni, úgyis előre ültetett volna.
Ezzel a tancival nincs valami felhős kapcsolatom, bár nem mintha a többivel az lenne.
Kiosztott elém egy összecsatolt két darab papírt. A karóráján megvárta, hogy mikor mondhatja ki azt, hogy

- Óra indul.

Mint akinek az élete múlik rajta, úgy karikáztam az első feladatban a helyes betűjelet. Biztos csak a stressz miatt.

"Ma este eljövök értetek. Ki fog meghalni?"
A: Te
B: Bill, Eddie, Richie és Stan
C: Mindannyian
D: Találomra választok

Mivan?
Erősen megdörzsöltem a szemeimet. Szerencsére a témakörhöz kapcsolódó kérdés jelent meg előttem.
Próbáltam nem ezen agyalni, és sikeresen, körülbelül harminc perc alatt simán végeztem is vele.

- Nehéz volt?

- Néhol.. néhol voltak fura kérdések.-ráncoltam össze a homlokom.

- Ezt hogy érti?

- Ez előző iskolámban máshogy tanultunk néhány dolgot..-magyaráztam.-Viszlát!-intettem.

A még csendes folyosón tipegve az aulában szerettem volna megvárni a következő csengőt. Leültem egy padra. Egyszercsak léptekre lettem figyelmes.

- Ellógod az órákat? Ilyen rossz kislány vagy?-állt meg előttem egy magas, vékony fiú.

- Nem.-nevettem fel kínosan.-Pótdogát írtam az előbb, és korábban végeztem vele.

- Pótdoga?-kérdezett vissza.-Ezek szerint kihagytál egy órát. Mégis rossz kislány vagy.-húzta fel a szemöldökét.

Annyira rossz előérzetem támadt.

- Én.. én nem..

- Sssh!

Lassan közelebb mászott az arcával. Én pedig már szipogtam a kitörő sírásom miatt, és lihegtem a félelemtől. A Bowers banda híre már az első nap a fülembe jutott. Terrorizálnak mindenkit, akit gyengének tartanak. Ők ebben rejlik az örömüket. Te jó ég..
Már csak pár centi volt köztünk. Mozdulni sem mertem. Ahogyan belegondoltam, hogy mi fog következni, egyre gyorsabban folytak az arcomon a könnycseppek. Ilyenkor miért nem kávézgatnak a tanárok a folyosón? Vagy valaki miért nem kéretőzik ki vécére??
Valaki.. valaki..
A segítségkérésem most süket fülekre talált. A fiú elérte a nyakamat, amit csókolgatni kezdett. El akartam lökni, de mihelyt megemeltem a kezemet, ő hevesebben csinálta a mozdulatot. Nem akarom.. nem. Nem nem nem!!

- Fejezd be.

Egy szőkés, magas srác még higgadt, de ijesztő módon rángatta le rólam a fiút.

- Komolyan az iskola közepén akarod ezt? Ne itt.-szidta le.-Most húzz innen.

Törölgetni kezdtem a kisírt szemeimet, és mély levegőt vettem. Nancy, nyugalom. Semmi baj nem történt.. jól vagy.