404.megszállott.404.

171 8 3
                                    


Miután mindannyian elmeséltük, hogy mit tudunk, hazaengedtek bennünket.
Apa egy árva szót sem szólt hozzám.

Némán bezárkóztunk a saját szobánkba.
Képtelen vagyok azóta elaludni.
Csak forgolódok, de ha belegondolok abba, hogy ma éjjel is valami "csoda" folytán odakerülök, legyszívesebben elfutnék a világ végére.
Ez már olyan rossz érzéssel tölt el, hogy már hallucinálok is. Az a sárga két fénypötty ismét engem bámul.
Na de..
Mivan ha ezt nem csak képzelem?

Ijedten ültem fel az ágyamban, és kapcsoltam fel a kis lámpát magam mellett. Egyedül voltam a szobában.

- Jó, nyugi.-suttogtam magamnak.

A fejemre húztam a biztonságot nyújtó takarómat, és próbáltam elaludni. És csak reménykedtem, hogy semmi furcsaságban nem lesz részem az éjszaka folyamán.

***

~ 3 nappal később ~

- Na és mennyit sikerült pihenned azon az éjjelen?-vágódott le mellém a az ebédszünetben Rich.

- Meglepően.. elég jól aludtam.-vallottam be.

- Én semmit.-sóhajtott.-Akárhányszor lehúnytam a szememet, csak AZt láttam.

- Bill mondta, hogy menjünk el a könyvtárba suli után, te is..

- Én kihagyom, kössz.-vágott a szavamba.-Minél hamarabb el akarom felejteni. Már kivagyok idegileg, olyan rég aludtam két óránál többet.-mondta, majd felállt, és visszaült a saját helyére.

Próbáltam nem arra gondolni, hogy ez az egész miattam van.
Stan ma nem jött iskolába. Talán őt viselte meg a legjobban.
Miközben a kajámat kotortam elő, Johanna a terem bejárata előtt intett nekem, jelezte, hogy menjek oda hozzá.
Először nem tartottam valami jó ötletnek, de végülis odamentem.

- Beszélhetnénk? Mondjuk.. kicsit arréb.-mutatott a folyosó végére.

Mit volt mit tenni, egy olyan helyre mentünk, ahol egyedül lehettünk. Rögtön bele is kezdett.

- Nem tudom ki vagy te, és hogy mit szeretnél tőlem, de kopj le.

Köpni-nyelni nem tudtam.

- Őhm..

- És ezt mond el az idióta barátaidnak is. Szálljatok le rólam, és ne avatkozzatok bele a magánéletembe!-fröcsögte a szavakat.

- Nem láttál mostanában furcsaságokat?-próbáltam meg kérdezősködni.

- Mit? Egy bohócot?-kérdezte cinikusan.

- Tényleg? És.. és..

- Az a dadogós gyerek mondta nekem. Nem, nem láttam semmi ilyet. Figyelj, nekem elég szar élet jutott, az ősök kinyiffantak, az új szülők meg rosszabbak mint az a mutáns bohóc amiről képzelődtök. Bizonyára a zavart elmém próbál üzenni nekem. Tudod, a tudatalatti.-mutogatott a fejére.

- Jó, de..

- Most már remélem minden világos. Hagyjatok végre békén. Felejtsetek el!-mászott bele teljesen az aurámba, és otthagyott.

Hát.. hát ez érdekes volt.
Mindenesetre igazam volt. A lány más mint mi. Szerintem nincs helye köztünk.

Délután elgyalogoltam a város könyvtárába, és az egyik asztalnál ülő fiúhoz ültem le.
A számítógép képernyőjét bámulta.

- Most b-biztos va-valami mániákusnak hiszel..-mondta fel sem nézve.

- Egy kicsit.

- De i-itt van, látod?-fordította felém.-Megmagyarázhatatlan esetek, és n-nézd..-lapozott egy másik oldalra.-Itt, e-e-ez a férfi Jonas. Intézetbe zárták valamikor 56-ban, m-mert egy b-bohócszerű férfi zaklatta. Viszont akkor még csak tíz éves volt.

- És ez nem lehet véletlen, mi?

- Itt egy nő, a n-neve Mary volt.-kattintott egy másik oldalra.-Ha-hallucinációkat észlelt, főleg cirkuszi zenét hallott. Ez nála tizenkét éves korában kezdődött.

- Érdekes..-motyogtam.

- De ez m-még nem minden!-mondta.

- Jó, de mit fogunk most csinálni? Apám minden reggel azzal kezdi a napját, hogy leellenőrzi a pincét.-suttogtam.-Beteges.

- Megnézzük m-mégegyszer a-azért. Hátha cs-csak n-nekünk jelenik meg.

- Mivan?-nevettem fel.-Persze, a bohóc egy VIP jegyszedő, és csak karszalaggal lehet bemenni a privát partijára.-forgattam a szemeimet.-Mellesleg a többiek hallani sem akarnak erről a dologról. Ketten meg nem érünk semmit.

- Ez igaz. De.. de akkor vegyük rá őket e-erőszakkal.

- Normális vagy? Hogy esne neked, ha olyanra vennének rá minden erővel, amit nem akarsz? Hát eszednél vagy?-keltem ki magamból. Szinte tőlünk zengett az egész épület.

- Van jobb ötleted?!

- Megkérném önöket, hogy vegyenek lejjebb a hangerőből, vagy távozzanak.-utasította a könyvtáros.

- Elnézést.-mondtuk egyszerre.

- Nincs, de biztos hogy van ennél jobb.-suttogtam.

Maximum elmondjuk nekik az alap dumát. Hogy gyorsan vessünk neki véget, és soha többé nem kell rá emlékezni.
Bill közben rákeresett a Pennywise címszóra.

- Olvasd csak el!

Megnéztem közelebbről. Újabb emberek vallomásai vannak itt.

"13 voltam, amikor először felfigyeltem erre. Csak azt ismételgette, hogy ő Pennywise, a táncoló bohóc."
1986. Január 16.

"Folyton léggömböket hagyott a lakásunk előtt, I love Derry felirattal a közepén. Ijesztő volt. Már 24 éves vagyok, néha a rémálmaimban még mindig megjelenik."
1986. Március 20.

"Álmomban megjelent, és csak annyit mondott, hogy ő a világ ura, és egyszer mindenkiért el fog jönni. 11 évesen ez azért eléggé megrázott."
1986. Október 9.

"Valahogyan beférkőzte magát az elmémbe, és megmagyarázhatatlan történéseket vetített a szemem elé. Rettegtem, a családból meg mindenki bolondnak tartott."
1987. Augusztus 11.

"Nem tudom mi ez, de valaki tüntesse el!!!"
2010. Szeptember 4. 13:21

- Nézd. Ez nemrég történt.-mutattam az utolsóra.

- Ja, de ebből nem s-sok mindent t-t-tudunk meg.-Amúgy ez egy a-anoním parajelenséges o-o-oldal. Még nevek sincsenek.

- Marha jó. Hát mindegy, azt már megtudtuk, hogy huszon akárhány év múlva elég sok gyerek átéli ezt.-rántottam vállat.

- Huszonhét.-számolta gyorsan Bill.-Sz-szóval ez a valami, huszonhét é-évente eljön, aztán e-e-embereket zaklat. De utána mit csinál?

- Nemtudom.. biztos alszik egyet.-tippeltem.

- Ez nem vicces!

- Próbálok nem arra gondolni, hogy akármikor AZ idejöhet, aztán lemészárol!-vallottam be.-Örülj neki, hogy igyekszem humorral elütni a horrort.

- Átküldöm e-e-ezt a többieknek.

- Én nem ajánlom. Stan tuti letilt.

De Bill nem hallgatott a szép szóból, egyesével mindenkinek átküldte a linket, még nekem is, pedig itt voltam mellette, na mindegy.
Aztán távoztunk a könyvtárból, majd a bejáratnál elköszöntünk.
Ha nem érek haza fél hatra, Apa öl meg előbb, nem a bohóc.
Na meg az angol tanár, amiért majd irok egy szép egyest a holnapi szódogájából.


hewo!

ha tetszik eddig a könyv kérlek jelezzétek, jól esnének a támogatások🥺

Jó lebegést!🤡🎈

Hamis valóság. |IT ff.|Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt