Hamis valóság. |IT ff.|

404.házkutatási parancs.404

Ismét egy rémálomból riadtam fel. Izzadtam, mint egy ló, a levegőt is ziháltan vettem. Ránéztem a telefonomon az időre. Hajnali fél négy. Csodás.
Nem tudtam visszaaludni, az már biztos. A mobilom lámpájával világítva mentem ki a konyhába.
Apa szobája mellett elhaladva hallottam, ahogyan horkol. Legalább ő tud pihenni. Nem akarom felriasztani azzal, hogy rosszat álmodtam.
A folyosó után következett a nappalink, aztán jobbra a konyha. Fogtam egy poharat, a lehető leghalkabban engedtem bele vizet, és kortyolgattam. Rettentően zavaró csend volt. Nagyon ritkán száguldott el egy autó.

- Nancy!

A hangra annyira megijedtem, hogy az eddig kezemben szorongatott pohár kirepült, és hangosan a földre zuhant.

- Miért nem alszol?!-apa felkapcsolta a villanyt.

- Ahj a francba..-zsörtölődtem, majd az egyik alsó szekrényből kivettem a seprűt és a lapátot, és nekikezdtem a szilánkok eltakarításának.

- Jaj ne. Hagyjad. Majd reggel megcsináljuk.-állított meg.-Gyere.-ásított egy hatalmasat, aztán lekapcsolta a világítást.

Annyira nem tartottam jó ötletnek.
Apa szemei alapból sötét barnák, mint az enyémek, de most abban a sötétben.. miért pont sárgák???

- Gyere velem Nancy.

Apu hangját a bohóc váltotta fel. Nem elég, hogy a vele kapcsolatos rémálom miatt akarok megnyugodni, még most is itt van. Élősködik. Fuj, gyűlölöm.

- Nem félek tőled!-vágtam rá.

- Dehogynem, rettegsz.

Igaza volt. Hiába próbálom megjátszani, jobban félek tőle mint bármitől.

- Csak.. csak kérlek hagyj békén.-mondtam már sírva.

- Hát azt sajnos nem tehetem.-válaszolta a sötétből, de így is lehetett érezni, hogy eljátssza ahogy szomorú.

- Kérlek..-suttogtam.

- Attól félsz, hogy igaz-e a történet, igazam van, drága Nancy?

Nem szóltam semmit. Úgy tettem, mintha itt sem lenne.

- Ugyi?

A számát egy vonallá préseltem. A lábaim remegtek, még csoda, hogy állva tudok maradni. Talán ez a pultnak köszönhető, aminek nekidőltem.

- Halljam!

Ekkor felémrohant indulatosan, és a torkomat célozta meg. Nem szorította, csak fogta. Azokkal a hosszú éles karmokkal. Úr isten..

- Ne.. kérlek..

- Találkozunk még drága Nancy. Így van. Találkozunk még.-suttogta fülembe.

A lény, mintha csak a szél fújta volna el, eltűnt. Elpárolgott. Csak úgy. Szent ég...

***

Elmeséltem újból a többieknek, hogy mit éltem át az éjjel. Az ebédszünetben bentmaradtunk egy üres teremben. "Amiről apu nem tud, nem fáj".

- Hát ez komoly.-kezdett bele Eds.-Amúgy érdekes, pont hogy éjjel valamikor fél négy körül láttam azt a két lábon járó fértőt, majd eltűnt.

- Ezek szerint ketté tud szakadni, vagy mi? Tud egyszerre több helyen is lenni?

- Nem hiszem.-válaszolta Bill.

- Egyébként tényleg, ez csak szűzeknek jelenik meg? Engem ezért nem zaklat?-töprengett Richie hangosan.

- Fogd már be.