𝗠𝗶𝗱𝗻𝗶𝗴𝗵𝘁 | MINSUNG ✓

| 11. rész |

Reggel borzasztó fejfájással ébredtem. Szemeimet kinyitva, egy ismeretlen helyen találtam magam. A tegnap estéből csak rövidke emlékfoszlányok maradtak meg. Az ágyból kikelve hirtelen megszédültem, ezért meg kellett kapaszkodnom a szekrényben nehogy elessek. Kibotorkáltam az ajtóhoz, azonban valaki kinyitotta azt, még mielőtt én megtehettem volna.

- Oh, már ébren vagy? Gyere, csinálok neked kávét. Ahogy elnézlek, rád fér - méregetett Wooyoung.

A konyhapulton támasztva a fejemet vártam, hogy elkészüljön a várva várt kávém, ami talán felébreszt egy kicsit.

- Tessék - rakta elém a bögrét és leült velem szembe.

- Mi történt tegnap és hol vannak a többiek? - érdeklődtem álmos hangon.

- A többiek pár perccel azelőtt mentek haza, hogy te felkeltél volna. Ami a tegnap estét illeti, eléggé szétcsaptátok magatokat. Lucas, Mark és Renjun a medencében úszott pucéran, Yuta szedte össze őket, hogy szerencsétlenek ne kapjanak tüdőgyulladást. Kun egész éjjel a folyosó közepén aludt, ha felmész instára, akkor láthatsz róla nem túl előnyös képeket. A barátod lelépett valami Jeongin nevű gyerekkel mondván, hogy otthon befejezik amit itt elkezdtek, szóval Hyunjin jó eséllyel meghúzta a kissrácot, és Minho elvileg még éjjel hazament.

- És Felix? - kortyoltam bele forró italomba.

- Felixszel ti egészen jól éreztétek magatokat. Te bementél a konyhába, azzal a címszóval, hogy keresel valami kaját, de egy üveg tequilával jöttél ki. Abból felváltva ittatok, néha láttam, hogy smároltok - ráncolta a szemöldökét. - Meg együtt táncoltatok, de legtöbbször azt láttam, hogy Felix a seggedet taperolja. Nagyjából ennyi.

- És... Csináltam valami hülyeséget? - kérdeztem félve.

- Hmm... - törte a fejét. - Négy körül kimentél az udvarra és összefüggéstelen mondatokat ordítoztál, a kezedben egy üveg sörrel. Utána pedig fogalmam sincs honnan, de előszedted a karácsonyfa díszeket, és azokat akasztgattad magadra. Ebben többen is benne voltak, készültek is képek. Ha kíváncsi vagy rá, megnézhetet a telefonomat. A nappaliban lévő növények leveleit tépkedted le és etted meg, majd az udvaron ki is hánytad. Ennyi történt - fújt egy nagyot.

- Annyira nem is vészes... - mosolyogtam erőtlenül.

- Azon kívül, hogy olyan részegre ittad magad, hogy minden sráctól megkérdezted neki mekkora, tényleg nem vészes - nevette el magát jóízűen.

- Hogy mit csináltam? - temettem arcomat a kezembe.

- Berúgva előjön belőled az állat, szóval a következő alkalomnál is szeretném ha eljönnél. Szívesen nézném még, ahogy a szobanövényeket eszed - röhögte el magát, mire beleütöttem egyet a vállába.

Egy óra elteltével, én is elköszöntem Wooyoungtól és elindultam haza, vagyis Hyunjinhoz. A lakásba belépve szétnéztem minden szobában, de egy lélek sem volt. Mivel egyedül voltam, zavartalanul tudtam lefürdeni. Percekig engedtem magamra a forró vizet, hogy egy kicsit kitisztuljon a fejem. Mindenképpen akartam beszélni Felixszel, csak fogalmam sem volt hol lakik. És egyáltalán mi ütött belénk tegnap? Miért nem állítottam le? Miért hagytam neki? Akkora idióta vagyok... Minho pedig szó nélkül lelépett... Nem értem, mi baja van. Valami rosszat tettem vagy mondtam volna? Hiszen egész végig nem is szóltunk egymáshoz. Nem értem, miért kell mindig csinálni a fesztivált. Majd ha befejezte a durcizást, biztos jelentkezik.
A törölközőt a derekamra csavarva szálltam ki a zuhany alól, majd indultam el a szobámba, hogy végre valami tiszta ruhát öltsek magamra. Egy fehér oversized pólóra és egy sima fekete melegítő nadrágra esett a választásom. Itthonra tökéletes. A konyhában elkészítettem egy szendvicset, majd a TV elé ülve elkezdtem kései reggelimet bízva abban, hogy nem hányom ki. Éppen valami unalmas film közepén tartottam, amikor kopogtak az ajtón. Felálltam és kicsoszogtam az előszobába, hogy megnézzem ki lehet az.