Mιɳԃҽɳ Nყσɱ Hσȥȥáԃ Vҽȥҽƚ Aʋαɠყ Bҽéρüʅéʂ Aȥ Eʂҽɾɳყő AƙαԃéɱιáႦα

8. rész |akkor mindegy|

Csókunk eléggé hosszúra nyúlt, mi nagyon jól esett, és egyben végtelenül élveztem ahogy a fiú, nyelve segítségével gyengéden játszadozik ajkaimmal.

Testem,:minden érintésénél egyre jobban felforrósodott, s bele remegett, ahogy gyengéden végig húzta kezét arcomon, majd egyre lejjebb vezette tenyerét, egészen a fenekemig, mígnem erőteljesen bele nem markolt, mire csak egy halk nyöszörgést adtam számára reakció képpen.

~ Diego...- Bódultságomban, csak halk nyöszörgésnek hallatszott neve.-

Nem figyelve hangomra, folytatta tovább csókunkat, majd ajkaival a szám helyett, már nyakamat ostromolta forró szájának éréntéseivel.

~ Digeo figyelj már!- Szóltam neki mégegyszer határozottan, mire fejét már felkapta, majd mély barna szemeivel figyelt rám.-

~ Mi a baj Maya?

~ Ez még túl korai... Nem gondolod?

~ Mégis mi?- Kérdezte hisztisen, mire lemászott rólam és jobbomra feküdt.-

~ Alig ismerjük egymást... kb 2 napja hogy egyáltalán tudunk egymás létezéséről... de te csak azt akarod...

~ Akkor ismerjük meg egymást.- Nézett újra szemeivel szemeimbe, mire egy kósza barna hajtincset sodortam arrébb homlokáról.-

~ Rendben.- Mosolyodtam el rajta.-

~ Na, bújj ide.- Mire a fiú mellkasára hajtottam arcomat, s egyből mély álomba merültem el.- És soha ne hagyj el...

Másnap reggel határozottan álomnak hittem az este történteket, de amint realizálódott bennem hogy Diegon fekszem... már nem volt olyan jó kedvem, hiába is hogy minden porcikám azt kívánta hogy vele legyek.

Gyorsan kimásztam Diego karjai közül, mielőtt felkelt volna, majd próbáltam minnél előbb összeszedni magamat... de alig volt pár percem és Diego is felkelt.

~ Maya.- Mondta halk hangon, mire oda kaptam tekintetem.- Szia.- Mosolyodott el rajtam.-

~ Jó reggelt álomszuszék.- Nevettem fel fáradt arcát látván.-

~ Basszus... de másnapos vagyok.- Kijelentesére arcát kezeibe temette.- Szörnyen fáj a fejem.

~ Meg ne halj nekem, még a végén itt marad a hullád, aztán nekem kéne bemocskolnom miattad a kezem.- Gúnyolódtam vele.- Ami azt illeti... beszelhetnénk a tegnap estéről.- Remegő hangon hoztam fel ezt a témát, de muszáj volt mert nem akarok ezen ennyit gyötrődni.- 

~ Mégis miről?- Értetlenkedett Diego.-

~ Mi az hogy miről? Egyáltalán emlékszel arra hogy mi történt?

~ Csak ittunk, aztán a csillagokat néztünk... utána meg teljes kép szakadás.

~ Szóval nem emlékszel arra hogy mi....- Döbbenten ültem továbbra is a pokrócon, mire szemeimet könnyek öntötték el.... mindenre számítottam csak erre nem.-

~ Mi az hogy mi? Történt valami olyan amiről tudnom kéne?

~ Jaj nem.... csak ettünk még egy kicsit majd elaludtál és utána én is.

Próbáltam hazudni neki, de legbelül megtudott volna ölni a tudat... hogy semmire nem emlékszik, pedig őszintének tűnt... de ezek szerint csak túl sokat ivott, és csak az alkohol beszélt belőle.

Miután Diegonak is kitisztult minden, vissza vittük a barátjának a cuccait. Majd egész úton csendben sétáltunk vissza az akadémiára. Életem legkínosabb sétáját tettem meg vele...