Szösszenetek

Gyűlés

-Ebben a házban nem marad meg étel! - Kiáltott fel a boszorkány, és dühösen az asztalra csapott. Szavainak akaratlanul is nyomot adott azzal, hogy a füle mögé, és haja közé nőtt madártollak az égnek meredtek felháborodásában. A felcsattanás azonban nem tartott sokáig, amint megérezte a tenyerébe hasító fájdalmat, felszisszent, és a végtagot masszírozva visszaült a helyére. Az asztal túloldalán halkan felkuncogott az egyik nővére, mire a fájdalom miatt eltemetett harci kedve nyomban visszatért. - Ne merj gúnyolódni Creaturae! Te vagy a legnagyobb oka annak, hogy megint túl sok minden van itt. Sosem gondolsz arra, hogy a kreálmányaid közül mennyi végzi Custos, és mennyi Mortem karjai között! - A másodiknak megemlített boszorkány lassan felemelte beesett arcát és húga szemébe nézett.

-Ezzel mintha azt akartad volna mondani, drága Exitum, hogy én vagyok a második legnagyobb oka a pazarlásnak. Valamint mintha azt is észlelném, hogy nem csupán az ételről beszélsz, amit a mai gyűlésen fogyasztunk, hanem a munkánkról is. - A nő kihúzta magát, aminek következtében az arcába hullott hófehér haja. - Viszont hadd emlékeztesselek... - Mielőtt végigmondhatta volna, a Custos a szavába vágott. 

-Mielőtt ismét egymás torkának estek, legalább pakoljátok el az üres edényeket. Még szinte hibátlanok, és nem akarok pazarolni. - Mortem felmordult, két középsőujját Exitum és Custos fele mutatta, majd visszaroskadt a székébe. Kínos csend szakadt a szobára, amit csak maradék étel kényszeredett elfogyasztásának hangjai törtek meg. Végül Creaturae óvatosan megköszörülte a torkát. 

-Custos, lehet hogy tévedek, de mostanában minta nem látnám az ablakodban azt a liliomot, amit még egy pár hónapja adtam és... - A kérdezett boszorkány félrenyelt egy falat kenyeret, és köhécselni kezdett. Mortem idegesen felsóhajtott, majd a kelleténél lényegesen nagyobbat sózott nővére hátára, a közjáték pedig mindent megmagyarázott a legidősebb testvérnek. Creaturae csalódottan szusszant egyet, majd legfiatalabb húga fele fordult. 

-Nálad van még, vagy már eltüntetted? - Exitum gondolkodóba esett. Rémlett neki, hogy pár napja kapott egy fonnyadt virágot törött cserépben Mortemtől, és... Zavartan, az ujjaival malmozva válaszolt. 

-A növényt megkapták a disznók, a földdel és cseréppel pedig befoltoztam egy lyukat a falon. - Creaturae felsóhajtott, és az immáron nem fuldokló húgára pillantott. Felvonta a szemöldökét, és számon kérően megszólalt.

-Valahányszor rád bízok valamit, a végén mindig ételként, építőanyagként, vagy komposztként végzi. Nem az lenne a dolgod, hogy megőrizd a munkáimat? - Custosnak ezúttal a szavak akadtak torkán. Szürke arca ha lehet még jobban elszíntelenedett, és pár másodpercig csupán tátogni bírt. Mikor végre megtalálta a hangját, éktelen rikácsolásba kezdett.

-Van fogalmad róla, hogy mennyit kell gürcölnöm, hogy a drágalátos alkotásaid ne végezzék azonnal Mortem ujjai között? Ha fele ennyi dolgot adnál, akkor sem tudnám mindet megőrizni! Növények, állatok, tárgyak, hiába igyekszem, nem tudok mindenre egyszerre vigyázni, Mortem pedig...  - Elharapta a mondatot, de ekkor már késő volt. Creaturae felvonta a szemöldökét, és tekintetét pedig két idősebb húga közt jártatta.

-Mortem pedig? - A fehér hajú boszorkány nem ijedt meg nővérétől, hanem egyenesen közelebb hajolt. 

-Időnként ellopok ezt-azt, és folytatom velük a munkát - sziszegte a fogai között - amennyiben nem tenném, az egyensúly felborulna. - Ekkor szállt be a vitába Exitum is. 

-Ezt-azt? EZT-AZT? Alig győzöm eltüntetni a nyavalyás holmikat, amiket tucatszámra cipelsz ide! - Creaturae olyan erősen szorította ökölbe a kezét, hogy ujjai elfehéredtek. 

-A paktum értelmében nincs jogotok olyat megsemmisíteni, amihez nem járultam hozzá! - Custos minden eltökéltségével vetődött a Mortem által nővérük felé hajított porcelán tányér után, de nem volt elég gyors. A merényletet egy kitérés, és a tál falon való ripityára törése követte a második testvér kétségbeesett kiáltásával fűszerezve. Az ezt követő pillanatnyi döbbenetet a fehér hajú boszorkány még gyorsan kihasználta:

-A paktum értelmében? A kibaszott paktum kibaszott értelmében? A kibaszott paktum kibaszott értelmében te rohadtul nem csinálhatnál a beleegyezésünk nélkül mindenféle... - Nem volt ideje végigmondani. A sokkból magához térő Custos feltápászkodott az asztalról, és rávetette magát húgára. Creaturae érezte, hogy ebből a megbeszélésből a továbbiakban semmi sem lesz, így amíg két idősebb húga a földön birkózott, a legfiatalabb pedig a tenyerébe rejtette arcát, hogy ne lássa az okozott kárt, kiosont az ajtón. 

Egy pillanatnyi erőfölénynek köszönhetően Mortem kiszabadult Custos szorításából, és nővérénél sokkal hevesebb tempóban távozott, nyomában a feltápászkodó ellenfelével. 

Exitum még a ház elcsöndesedése után percekig némán meredt maga elé, majd nekiállt feltakarítani a harc nyomait. Majd, mint minden értekezletük után, egyfajta elégtételként testvérei kabátját a kandallóba dobta, és a vígan pattógó tűz elé leült olvasni.