Lemerültem a víz alá. Az üres csendet csak a vízmelegítőből leeső vízcseppek zavarták meg, amelyek visszhangot vertek maguk után. Kinyitottam a szemem és csak bámultam a víztükrön keresztül a fehér plafont. A hajam vörösre festette az átlátszó folyadékot és csak lebegett. Éreztem, hogy lassan elfogy a levegőm. Hatalmas levegővétel közepette jöttem fel a víz alól. Hogy mennyit lehettem lent? Talán 1 perc, vagy több. De azaz üresség, amelyet a csend árasztott, testvériséget kötött a lelkemben uralkodó csenddel.
YOU ARE READING
•Porszemek•
Random•Kiragadt részletek az életemből• •Mint a sivatagból egy homokszem•
