A Lestrange titok

4.fejezet-George Remus és Rose

Ahogy teltek a napok Lucy egyre rokonszenvesebbnek találta a mardekárt. Családja utáni kutatásban csak annyira jutott, hogy se Weasley nem lehet se Potter se Malfoy se Yexley és valószínűleg Longbotom se.

Egyik napon elhatározta, hogy meglátogatja Remust ám oda fele úton bele futott a vörös hajú fiuba.

A fiú felsegítette és így szolt:

-A nevem George Weasley.

-Az enyém Lucy Lupin.

-Örvendek.

-Én is.

Lucy tovább menve még egy kiáltást hallott maga után.

-Találkozunk még?

-Remélem.-felelt Lucy.

Nevelő apja szobájához érve bekopogott.

-Szabad.-szólt ki egy eléggé megviseltnek tűnő hang.

-Szia.-mondta Lucy belépve az ajtón.

-Szia.-köszönt vissza Remus.-Még nem is beszéltünk azota, hogy a Roxfortban vagyunk.

-Tényleg nem.-felelt Lucy.

-Na és mi újság örülsz, hogy Mardekáros vagy?-kérdezte Remus.

-Többé kevésbé.-felelt Lucy.

-Na és most mi szél hozott erre?-kérdezte.

-Csak tudod Remus.-kezdte Lucy.-Mikor a vonaton jöttek a dementorok egy fellebbenő fekete hajat láttam és egy  kisbaba sírását hallottam azóta többször is álmodtam ugyanazt.

-Különös.-mondta Remus.-A dementorok a legszörnyűbb emlékeinket hozzák vissza.

-Akkor nekem ez a legrosszabb emlékem?-kérdezte Lucy.

-Minden jel szerint.-felelt Remus.

Lucy elgondolkodott.

-Jól vagy Lucy?-kérdezte Remus.-El fehéredtél.

-Persze jól vagyok.-felelt Lucy azzal az ajtó felé indult.

-Ha van valami még nekem nyugodtan elmondhatod.-szólt a lány után Remus.

-Nincs.-fordult vissza Lucy.

-Biztos?

-Igen.

Lucy gondolataiba mélyedve vonult a folyóson és közben elfelejtett a lába elé nézni aminek az lett a következménye, hogy hamarabb viszont látta George Weasleyt mint gondolta.

-Ma még hányszor jössz belém.-vigyorgott George.

-Előre nem tudom megmondani.-mosolyodott el Lucy.

-Nem akarsz kicsit beszélgetni?-kérdezte a fiú.

-Szívesen.-felelt Lucy.

Ki lépve a Roxfort kapuján Lucyt meleg szél csapta meg.

-Lupin és Weasley.-szólalt meg a hátuk mögött Draco Malfoy.-Tökéletes párositás.

-Fogd be Malfoy.-ripakodott rá George.

-Ha még egyszer így beszélsz velem Weasley akkor elmondalak apámnak.-fenyegetőzött Draco.

-Jaj Malfoy már igazán le szállhatnál az apádról.-mondta Lucy.

-Te ne szólj bele Lupin.

-Itt meg mi folyik.-lépet hozzájuk Remus Lupin professzor.

-Semmi.-felelt Malfoy azzal el ment.

-George már mindenhol kerestelek.-lépet ikréhez a másik Weasley.

-Megyek.-mondta George.

-A nevem amúgy Fred Weasley.-mutatkozott be George testvére.

-Az enyém Lucy Lupin.

George elvonult ikrével így Lucy egyedül maradt ám hamarosan rá bukkant barátnőjére habár nem nagy örömére ugyanis az az egyik bokor mögött csókolózott egy Mardekáros fiúval.

-Lucy.-szólt oda neki Rose miután észre vette, hogy ott van.-Bemutatom Marcus Flintett.

-Örvendek.-mondta Lucy.

-Én is.-mondta a fiú azzal Roset magával húzva elment onnan.

Már a nap is lemenőben járt mikor Lucy vissza tért a kastélyba gyorsan megvacsorázott majd fel indult a klubhelyiség felé ott le ült az egyik asztalhoz és elkezdte írni az Asztronómia házit.

-Bocsi, hogy eddig nem szóltam róla.-lépet lucyhoz barátnője.

-Nem baj amúgy sincs hozzá semmi közöm.-felelt Lucy és tovább rajzolta a csillag térképet.

-Le ülhetek?-kérdezte Rose.

-Persze.

Hamarosan barátnőjével az oldalán indult el Lucy lefeküdni, majd felérve fáradtan dőlt be az ágyába.