You twisted my head - Draco Malfoy fanfiction

13.

Egy férfi hang szólat meg mögöttünk. Reflexből a hang irányába fordultunk. Meglepetésünkre Ron volt az.
- Nem akartalak megijeszteni benneteket. Csatlakozhatok? - azzal neki is helyet szorítottunk.
- Mi szél hozott? - kérdezte tőle Camilla.
- Hozzád jöttem.
- Hozzám? - nézte értelmetlenül a fiút.
- Igen. Szerettem volna beszélni még lent a faluban veled, de láttam, hogy már nem vagy a ott. Gondoltam akkor feljöhettél a kastélyba.
- És mit szeretnél kérdezni? -kíváncsiskodott Camilla, majd rám nézett hátha én tudok valamit.
- Ami azt illeti... - Ron abban a pillanatban felém nézett és vörösre váltotta az arcszínét. Majd hirtelen Camillára terelődött a tekintete és folytatta - ohm, izé... Harryékről akartam veled beszélni. Kicsit arrébb meg tudjuk beszélni? - mind a két fiatal felállt és távoztak.
Így egyedül maradtam a padon. Gondolkoztam, hogy talán visszamegyek a klubhelyiségbe, de úgy döntöttem maradok még egy kicsit. A nap még sütött az égen, az idő is szép volt, én pedig csak néztem a felhők között elhaladó madarakat. Végre nem agyaltam semmin, csak néztem az eget üres tekintetekkel. Nyugalmamat egy férfi moraj zavarta meg.
- Leülhetek?
Még mielőtt válaszolhattam volna a fiú a padot átugorva már le is telepedett mellém.
- Hamar ott hagytál minket.
- Nem sok kedvem volt ott maradni a történtek után. - mondtam és közben a földet bámultam. - de nem hiszem, hogy csak azért jöttél, hogy ezt megkérdezd Draco.
- Valóban nem. Jó észrevétel. - majd megjelentek a szeme alatt a mosolyráncok. - arra gondoltam, hogy mivel még nem most megy a nap és talán örülnél egy kis gyakorlásnak a keddi válogató előtt, elmehetnénk a pályához egy kicsit repülni. Na mit szólsz? - kérdezte Draco tőlem és elővette azt a csábos mosolyát. Ennek ki tudna nemet mondani?
Igaza volt, jó lenne egy kis edzés a válogatás előtt. Káromra nem válhat az egész. Plusz egy kis időt is tölthetek kettesben Dracoval.
- Jó legyen, menjünk! - egyeztem bele.
Miközben a pálya felé tartottunk kicsit még kérdezősködött tőlem.
- Milyen volt a napod Blaise-vel?
- Jó volt. Megmutatott mindent amit érdemes megnézni a faluban. Szép egy hely. És neked milyen volt a nap? - kérdeztem vissza udvariasan.
- Egész jó volt. Bár kicsit frusztráló érzés volt, hogy három kémet küldtél rám. - nézett rám oldalról.
Basszus ki is ment a fejemből, hogy nem szóltam a lányoknak, hogy nem kell figyelniük Malfoyt. Ráadásul még észre is vette őket. Nagyon ciki!
- Nem tudom miről beszélsz. Én nem.... - próbáltam tettetni, hogy halvány lila gőzöm sincs arról amit mondott, de a szavamba vágott.
- Nem gáz. Jó látni, hogy szemmel akarsz tartani mikor nem velem vagy. Kár, hogy nekem ez nem jutott eszembe. Ki tudja miket mutatott még neked Zabini. - majd eleresztett egy mosolyt. - amúgy gondolom még mindig nincs hol aludnod, és csak tudd az ajánlatom még mindig áll.
Na erről tökre el is feledkeztem, hogy Pansy száműzött a szobánkból. Még mindig nem tartottam egy jó ötletnek azt, hogy egy helyiségben aludjak Dracoval, főleg nem azok után amik történtek a múltkor is. Kicsit belegondoltam, hogyha tényleg gyors leszek reggel akkor nem kellenne megint kint a kanapén aludnom. Rendszer úgysem lesz ebből és remélem minél hamarabb kibékülünk Pansy-vel, vagy csak legalább meg tudjuk beszélni a dolgot.
- De ha csak tényleg nem gond. - válaszoltam.
- Nem mindenkinek ajánlom fel, hogy velem aludhat, csak azoknak akiknek akarom. - majd felém kacsintott.

Lassan már oda is értük a helyszínre. Már alig vártam, hogy repülhessek. Mióta elkezdődött a tanév, azóta nem ültem seprűn. Szóval volt egy kis hiányérzetem. Besétáltunk a pálya közepére. A lábunk közé helyeztük a seprűt, majd mindketten ellöktük magunkat a földtől. Mikor már fent voltunk a levegőben Draco megszólalt:
- Tegyük egy kicsit izgalmasabbá a repülést. Aki hamarabb oda ér ahhoz a két toronyhoz az fog ma este az ágyon aludni. A vesztesnek csak a föld marad.
- Benne vagyok, de aztán este ne nyavalyogj, hogy kényelmetlen ott lent. - nevettem el magam.
- Te csak azt gondolod, de én ma az ágyon fogok aludni.
Közelebb repültünk egymáshoz és kezet fogtunk, ezzel hivatalossá téve a fogadást.

Draco visszaszámolt, majd amilyen gyorsan csak tudtam repültem a torony felé. Én voltam az első, amit tudtam, hisz nem hagyhattam, hogy a szőke legyőzzön. Kényelembe akarom tölteni a mai éjszakámat.
- Elég gyors vagy mondhatom. - majd megállt előttem a seprűjével.
- Tudom. Már 3 éves korom óta tudok repülni. - dicsekedtem neki.
- Akkor ilyen előnyökkel, sok esély van rá, hogy bekerülsz a csapatba. Főleg, hogy én vagyok a csapatkapitány és még kitudja milyen előnyökre teszel szert az este folyamán. - majd végig mért a szemével.
- Te vagy a csapatkapitány? - lepődtem meg.
- Igen. Senki nem mondta még neked?
- Nem. Csak azt tudtam, hogy a csapatban vagy és, hogy te vagy a fogó.
- Hát minden nap tanulunk valami újat. - húzta a szája szélét egy mosolyra.

Kezdett besötétedni, így ketten visszasétáltunk a kastélyhoz. Már mindenki visszajött a faluból és a mardekár klubhelyisége is tele volt diákokkal. Malfoy azt mondta, hogy minden hétvégén bulit tartanak aminek nem lesz vége valami hamar.
Akkor még jó, hogy elfogadtam az ajánlatát, mert akkor már lehetőségem se lett volna a kanapén aludnom.
Észrevétlenül fellopóztunk a szobájába és bezárta maga mögött az ajtót. Majd hirtelen megszólalt valaki mögöttünk.