You twisted my head - Draco Malfoy fanfiction

11.

Szerintem életemben nem aludtam ilyen jól mint most. Az egész éjszakát átaludtam és mintha csak egy másodpercre csuktam volna le szemeimet és máris reggel lett. Éreztem, hogy a karom zsibbad egy kicsit, de nem nagyon foglalkoztam vele. Nem rémlett az, hogy végül hol aludtam el. Elfogadtam-e a kedves ajánlatott Draco-tól vagy kerestem egy másik helyet. Kinyitottam a szemeimet majd láttam hogy a kanapén fekszek mellettem Draco-val. Csak úgy kikerekedtek a szemeim, mikor megláttam a fiút magam mellett. Uram isten én Draco-val aludtam az éjjel, ráadásul lent a klubhelyiségben ahova bármelyik percben betoppanhat valaki. Gyorsan össze kell szednünk magunkat, nehogy valaki meglásson minket. Órákig el tudnám nézni ahogy a szőke békésen alszik, de most okosnak kell lennem.
- Draco ébredj! Elaludtunk. - próbáltam felébreszteni.
Szép lassan nyitotta ki szemeit miközben én azon voltam, hogy magamat rendbe rakjam. Malfoy viszont zavartalanul feküdt a helyén és nézte ahogy kapkodok össze-vissza.
- Nem kell annyira sietnünk. Hétvége van ilyenkor 10 előtt senki nem jön ki a szobájából. - nézett rám a gyönyörű szemeivel, majd a kezével a kanapéra ütött, hogy menjek vissza mellé.
- Szerintem jobb ha biztosra megyünk és visszamész a szobádba. Blaise tuti észrevette, hogy nem mentél vissza.
- Lehet igazad van, majd akkor Roxmortsban még találkozunk. - fogta magát és felsétált a lépcsőn, de még visszafordult, hogy egy mosolyt küldjön nekem.
Nem tudom, hogy ami tegnap történt köztünk mi volt pontosan, de feltétlenül meg kell beszéljük. Ma nem erre kéne koncentrálnom, hisz az egészet napot Blaise-vel fogom tölteni a faluban.
Gyors elővettem pár könyvet, mintha tanulnék, hogyha valaki lejön ne derüljön ki, hogy itt aludtam. Az első aki leért a helyiségbe Blaise és Draco volt. Nagyon remélem Draco nem mesélt a tegnap történtekről és most se fogja megemlíteni. Zabini felém vette az irányt majd a mellettem levő széken helyet foglalt.
- Hétvége van ugye tudod? - nézett a könyvkupacra Blaise.
- Ja, igen, persze. Csak még mielőtt megyünk Roxmortsba gondoltam átnézek egy-két dolgot. - hazudtam.
- Már kigondoltam mindent, hogy hova mehetnénk be. Szerintem tetszeni fognak neked.
- Már várom. Kíváncsi vagyok a falura. - mosolyogtam rá.
- Akkor majd a kapu előtt találkozunk.- azzal odament a barátjához.
Láttam, hogy Malfoy kicsit megkönnyebbült, hogy látta befejeztük a beszélgetést. Bántott a dolog, hogy nemet kellett neki mondanom mikor ő is elhívott, hogy menjünk együtt a faluba. Szívesebben mennék vele, nem azért, mert Blaise-t nem kedvelem, csak nem úgy mint Draco-t.
Később Pansy jött ki a szobából. Villámokat szórt a szeméből rám, de nem szólt hozzám csak tovább ment és leült Draco mellett levő üres helyre. Talán be akarja bizonyítani nekem, hogy neki több esélye van a fiúnál. Őszintén féltékeny voltam kicsit, mert én is szívesen beszélgetnék most Draco-val. Meg persze a tegnap történtek után nehezen bírom ki, hogy legalább meg ne öleljem. De most erősnek kell maradnom, nem akarom még jobban szítani köztünk a feszültséget azzal, hogy én is csatlakozok a beszélgetésükhöz. Már úgy is kicsit korgott a gyomrom, szóval gondoltam elmegyek a nagyterembe megreggelizni és közben beszámolok a lányoknak a tegnap estémről.

Beléptem a terembe és láttam, hogy mindhárman ott ülnek egy asztalnál. Odasétáltam hozzájuk és Anna mellé leültem.
- Na miújság a hős szerelmessel? Beszéltél ma már Draco-val? - kezdte a beszélgetést Anna.
- Ami azt illeti sok mesélni valóm van. - azzal röviden beszámoltam nekik, hogy Pansy-vel összevesztünk, a Draco-val való csókunkról és az együtt alvásról is.
- Remélem azért ruha még volt rajtatok reggel. - majd bekapott egy falatot a reggelijéből Lilly.
- Nyugodjatok meg, csak egy csók volt. - visszagondoltam a tegnap estére és elmosolyogtam magam.
- És akkor ti most együtt vagytok? Vagy mivan? - kérdezte Camilla.
- Fogalmam sincs még nem beszéltünk róla. - vallottam be.
- És Blaise-vel? Akkor most lemondtad a napot vagy még mindig együtt mentek le a faluba?
- Együtt megyünk. Nem mondhattam el neki mi történt. Megbántanám vele és még nem is biztos a dolog köztem és Draco közt.
Mindannyian befejeztük a reggelit és a kapu felé vettük az irányt. Blaise már ott várt engem. Elbúcsúztam a lányoktól, majd megbeszéltük, hogy este még látjuk egymást.
Zabinivel elindultunk kifelé a kastélyból. Elmondta miket szeretne nekem megmutatni és, hogy örül annak, hogy nem mondtam neki nemet. Már lassan egy 3 órája lent voltunk a faluban. A legtöbb helyet körbe jártuk. Utolsó helynek a Három Seprű nevű kocsmát hagyta. Bementünk, rendeltünk magunknak egy vajsört, majd az itallal a kezünkbe kerestünk magunk egy helyet. Blaise észrevette, hogy pár haverja ott ül egy asztalnál. Gondoltuk csatlakozunk hozzájuk, mikor közelebb értünk hozzájuk észrevettem, hogy Draco is köztük van. Blaise helyett foglal, majd csak egy hely volt üresen mégpedig Draco mellett. Remek! Próbálnám ma egy kicsit kerülni, hogy legyen időm átgondolni a dolgokat, meg persze féltem attól is, hogy Pansy bármelyik pillanatban betoppanhat. Már egy ideje ültünk egymás mellett de egyikünk se szólt a másikhoz. Inkább csöndbe hallgattuk a többiek beszélgetését.
Pár perc múlva egy lány csapat közeledett az asztalunkhoz. Gondoltam, hogy ez lesz. Pansy volt és a barátnői. Pansy szeme megakadt rajtam és az a tény, hogy a "pasija" mellett ülök.
- Te ribanc! - majd kirohant az ajtón.
Az asztaltól mindenki engem figyelt és nagyon kényelmetlenül éreztem magam, ami gondolom látszott is rajtam, mert Draco közbe szólt.
- Piros hónap van ennél a lánynál, vagy mi volt ez a dühkirohanás? - fordult oda a fiúkhoz, azzal magára vonva a figyelmet.
- Tudtam, hogy kissé kattos ez a lány, de nem gondoltam, hogy ennyire. - mondta az egyik mardekáros fiú.
Elég kellemetlenül éreztem magam a történtek után. Odamentem Blaise-hez és közöltem vele, hogy én visszamegyek a kastélyba, majd később találkozunk. Elköszöntem mindenkitől és kisétáltam azon az ajtón amelyiken még pár perccel ezelőtt Pansy viharzott ki. Mikor kiléptem az ajtón a lányokkal futottam össze. De jó, hogy erre jártak, mert pont rájuk volt szükségem.