Overdose

𝐅 𝐨 𝐮 𝐫 .

Visszaérve szobámba megpillantottam Lunát és Hermionét. Annyira kedvesek ezek a lányok.

- Na?! – lépett felém izgatottan a vörös.

- Nem értem kíváncsiskodásod, kedves Hermione. – tettem karba kezeimet, majd egyöltően megforgattam szemeim. Tudom, hogy arra kíváncsi mi történt.

- Merlinre, Hannah! Mesélj már, mi történt Wood-al! – bukott ki. Luna csak a sarki ágyon ülve figyelte az eseményeket huncut mosollyal körítve.

- Hétvégén megnézzük a nagy melák házát! – csaptam össze tenyereim.

- Ennyi? – ráncolta szemöldökét. – Ő amúgy is nem nagy melák, hanem Hagrid! És nagyon is kedves! – nézett rám szigorúan. – Egyébként harmadikban az egyik óráján megtámadta Malfoyt egy Hippogriff. – halászta elő emlékeit, miközben nagyokat nevetett. – Nagyon vicces volt, a nagy Malfoy a földön fetrengett, mint aki az életéért küzd. – törölte le nevetéséből fakadóan arcán végig szaladó néhány könnycseppet.
A nagy Draco Malfoy, mi?

- Nem mondod? – képzeltem el a pillanatot. – Vicces lehetett a nagy Mardekárost ilyen helyzetben látni. Főleg, hogy egy Hippogriff csak akkor támad, ha nagyon csúnyán viselkedsz vele.

- Bizony! – kacsintott rá. Szóval Malfoy nem szereti megadni a kellő illemet. Sem embernek, sem állatnak.

- De Hermione! Milyen tárgyalásról beszélt az egyik fiú az edzés előtt? – rápillantottam Lunára, akinek érdeklődően felcsillant a szeme.

- Milyen tárgyalás? – kérdezte Luna, s közelebb jött.

- Hú, – vett egy nagy levegőt – szóval Harrynek tárgyalása volt pár napja. Megtámadta őt és az unokatestvérét, aki nem mellesleg egy idióta, két dementor. Harry patrónus bűbájt használt. De hála Merlinre, felmentették. – szajkózta szavait felénk. Szóval ezért nem engedett ki apám nyári szünetben a házból?

- Dementorok a varázsvilágon kívül? – ráncoltam homlokom. De Hermione csak a vállát rántotta meg válaszul. Érdekes. – És Voldemorttal mi a helyzet? – tértem a lényegre. Én is hallottam és olvastam a prófétát. Tudtam, hogy Harryt és Dumbledoret is megbélyegezték, hogy hazudnak.
- Te ki mered mondani a nevét? – pislogott rám nagyokat Hermione. – Nem gondoltam volna, hiszen messziről jöttél.

- Csak az fél kimondani a nevét, aki még nem találkozott a Halállal. – szólalt meg kedves hangján Luna.
Ó, kedveském, el sem tudod képzelni, mennyire a lényegre tapintottál.

Este felé járhatott az idő, Luna már pár órája visszasietett saját házába. Csak feküdtem az ágyban, miközben Hermione szuszogását hallgattam. Sok bajunk lesz még ebből, én már érzem. Harry, ha bármit megtud, nem tudom mit fogok csinálni. Az apám folytonos figyelése, pedig nem segít a helyzeten.

Reggel. Napfény. Új nap.

Csupasz karomon éreztem az őszi napfény korai melegét.
A fürdőszobában elkészültem, majd magamra kaptam frissen hímzett címeres talárom. Griffendél. Elmosolyogtam. Büszke vagyok a Házamra. Csodás emberek járnak ide. Ó, Cindy, bárcsak itt lennél...
Kilépve a fürdőből, máris elhúzott mellettem szobatársam.
-Úristen, a hajam, a ruhám, a könyveim! – mint a szélvész. Olyan vagy csajszi. Felnevettem.

- A hallban megvárlak. Inkább. -suhantam ki az ajtón. A kanapén éppen Oliver és pár végzős haverja forgatta az új könyvüket.

- Átváltoztatás tan? – pattantam le mellé s a kezében lévő könyvet kuksoltam. Közben még páraknak bemutatkoztam, akikkel még nem volt szerencsém összefutni.