Falkában |✓|

7. Rész

Mindenki ott ült a nappaliban, mire mi oda értünk. Carol mint mindig most is a saját folteljében ült.  Shawn és Stella félig egymáson ültek a két személyes kanapén. Mellettük Will és Dave viaskodtak, hogy kinek jár több hely egy ugyanolyan két személyes kanapén. És ott volt még az üres fotel, ami mint múltkor kiderült, hogy Adam helye. Na igen. Behúzott a szobába majd a le ült a fotelba és megint az ölébe ültetett, átkarolta a derekamat, a fejét meg a vállamra rakta és úgy nézett a többiekre.

- Na fiatalok mindenki jól van? - nézett körbe mosolyogva Carol.

- Igen mi jól vagyunk. - kezdte el mondani Dave amíg Will meg nem lökte és ezután a két srác megint le akarta lökni egymást a kanapéról.

- Velünk is minden rendben. - mosolygott Stella, Shawn meg bólogatott mellette.

- Minden oké. Most már az én Rellám is jól van. - ölelt meg szorosabban Adam, miközben Carolhoz beszélt. Közben meg én is el mosolyodtam.

- Rendben. Örülök hogy minden rendben, mindenkivel. Viszont lányok tudnánk kicsit beszélni hárman?

- Igen. - feleltük egyszerre.

- Remek akkor gyertek le a konyhába.

Lementünk a konyhába és leültünk az asztalhoz.

- Szóval szerettem volna beszélni veletek erről a kötődés dologról meg arról hogy mi lesz ezután... Azt tudom hogy mi a kötődés, nekem is volt. És örülök hogy nem a világ másik végén van a párotok. Viszont még fiatalok vagytok. A fiúkban meg ilyenkor már fel szokott ébredni a az ösztön, hogy megvédjenek titeket, illetve hamarosan a vágy is hogy legyenek utódaik, ami gondolom tudjátok hogy mivel jár. Nem azt mondom hogy ehhez is fiatalok vagytok mert nem, csak azt nem akarom hogy erőszakosak legyenek veletek. Azt tudom, hogy szeretitek őket és ennek nagyon nagyon örülök. De mindent próbáljátok tudatosan csinálni. És remélem még nem késtem el ezzel a beszélgetéssel. - mosolygott selytelmesen ránk. - Egyébként nagyon örülök hogy igazam lett.

- Mire gondolsz? - kérdezte Stella.

- Arra hogy már amikor kicsik voltatok akkor már látszott hogy a négy fiú közül melyik amelyikkel jóban voltatok. Érdekes volt nézni hogy folyton együtt olvastok, vagy beszélgettek. - nézett Stellára. - Meg azt amikor rohangáltok az udvaron vagy csupa sárosan jöttök vissza és apáitok nem értik hogy mit is csináltatok főleg hogy ez egyik lány a másik meg az alfa fia. - vigyorgott most meg rám. - Aztán amikor el mentetek, akkor Shawn és Adam is kicsit megváltozott. Kicsit csöndesebbek lettek. Persze ahogy teltek az évek ők is változtak de minden hétvégén volt egy olyan óra amikor azt próbálták ki találni hogy vajon mi lehet veletek és hogy hogy vagytok. Már attól féltem hogy ott ti megtaláljátok a pártokat és ők meg örökre egyedül maradnak. De hála istennek ez nem így lett.

- Azta mennyi minden volt itt. Ez megmagyarázza egyébként, hogy amikor a suliban voltunk akkor miért mondta azt egy idióta lány hogy a fiúk sokat beszélgettek rólunk.

- Ezek szerint a suliban is beszélgettek rólatok. Erről nem is tudtam. - mosolygott. - És milyen itthon?

- Nagyon jó. Végre olyan mintha célba értem volna. - vigyorgott Stella.

- Nekem csak annyi hogy újra megtaláltam a családomat. - mosolyogtam. - Egyébként szó szerint is. Hiszen itt van a párom is és egy falka tagja is lettem.

- Jól van csak ennyit akartam. Most pedig vissza is mehetünk. Már biztos el sem tudják képzelni hogy mi lehet velünk itt lent.

Ezután felmentünk és még beszélgettünk együtt. Ismét ahogy körbe néztem rájöttem hogy jó helyen vagyok itt a többiekkel. Mindenki teljesen nyugodt volt és fél szabadultam beszélgetett.
Adam végig ott volt mellettem. Vagy engem ölelt át vagy később a fejét az ölembe hajtotta amikor közösen néztünk filmet.

...... - ........

Késő este amikor már csak ketten voltunk a szobában, akkor Adam elment zuhanyozni, én meg már mivel kész voltam le ültem olvasni egy a Caroltól kölcsön kért Nicholas Sparks könyvet. Tényleg nagyon jó könyv!

Pár perc múlva Adam jött be a szobába egy szál alsó nadrágban... Már megint, mondjuk már kezdem megszokni, hogy így alszik minden este. Velem ellentétben aki fel veszek egy pamut pólót és egy cica nadrágot is. A hajamat kibontva hagytam és így is tökéletes látszott benne a fekete tincs is.

- Mit olvasol? - mosolygott Adam.

- Csak egy könyvet kértem kölcsön Caroltól. És azt.

- Értem. Gondolom nagyon jó könyv, ha ilyen gyorsan haladsz vele.

- Igen, tényleg jó. De most már eleget olvastam.

- Én is úgy gondolom. - jött felém, majd kivette a kezemből a könyvet. Majd félre rakta és engem meg a szó szoros értelmében fel emelt és át rakott az ágyra, majd fölém mászott. Le hajolt hozzám és mosolyogva megcsókolt, majd el sem engedett...