Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A kabátom kissé összehúzva vártam, hogy ajtótnyissanak. A mellettem álló fiú mégegyszer becsengetett, annak reményében, hogy most talán meghallja a házigazda, vagy valaki és kinyitják előttünk a fából készült barna tárgyat. Másodjára szerencsével jártunk, ugyanis az ajtó kinyílt. Az ír fiú mosolyogva — s kissé már ittasan — köszöntött s invitált be minket.
Beléptünk a hatalmas házba, mely most nem is tűnt olyan nagynak az óriási tömeg miatt. Táncoló, részeg emberek voltak mindenütt, alig hagyva maguk mellett egy kis helyet. Te jó ég, és még van három óra éjfélig!
Shawn a fogasra rakta mindkettőnk kabátját, Niall pedig a kezünkbe nyomott egy - egy...nos...valamit. Vodka szaga volt, de nem voltam teljesen biztos benne. Shawn nem is foglalkozva a pohár tartalmának a tanulmányozásával, húzta le egyből, majd nyúlt a következő pohárért. Szórakozottan néztem rá, mire ő amolyan "mi van?" fejjel tekintett vissza rám. Felnevettem, majd én is lehúztam az italom.
Végigvezettem a tekintetem a tömegen, reménykedve, hogy találok legalább egy ismerős arcot, ám csak idegenek néztek vissza rám.
– Kit keresel? – hajolt a fülemhez Shawn, így nem kellett túlkiabálnia a zenét.
– Senkit. – ráztam meg a fejem. – Csak reménykedtem, hogy Niall-ön kívül még ismerünk valakit. – kuncogtam.
– Biztos van itt még olyan. Csak ebbe a borzalmas embertömegben lehetetlen még saját magadat is megtalálni. – magyarázta szörnyülködve, mire muszáj volt felnevetnem.
Shawn megragadta a kezem, majd a konyha felé kezdett húzni. Amint beértünk a helyíségbe, kissé fellélegeztünk, ugyanis itt csak néhány ember volt. Shawn kitalálta, hogy majd ő kever koktélokat, én pedig kíváncsain ültem fel a púltra, s néztem, hogy mit produkál. Teljes beleéléssel magyarázta, hogy mit mivel kever össze és miből mennyit tesz. Arcán aranyos mosoly csücsült, kezei szorgosan dolgoztak, a szája pedig be nem állt. Férfias, mégis kissé kisfiús hangját egész nap hallgatni tudtam volna. Néhány göndör tincs az arcába hullott, amiket én odanyúlva eltűrtem. Utáltam ha a haja eltakarta gyönyörű, csokoládébarna szemeit. Tettemre elhallgatott, s fejét felemelte. Mosolya — ha lehet — még szélesebb lett, én pedig zavartan húztam vissza a kezem, s ejtettem az ölembe. Körmeimet kezdtem piszkálgatni, mire Shawn az állam alá nyúlva emelte fel a kobakom, s fúrta tekintetét az enyémbe. Percekig ültünk így, míg valaki meg nem lökte az előttem álló fiút, így a kezében lévő alkohol a púltra ömlött. Mendes szitkozódva tette le az üres üveget, majd vett el néhány szalvétát, mellyel a folyadékot próbálta felitatni.
– Nem hiszem el komolyan mondom, ekkora parasztot! És még bocsánatot sem kért! – mutatott idegesen a srác felé.
– Nyugi, ez nem a világvége. Ráadásul szerintem nem ez az első ital mely kifolyt a mai nap folyamán. – nyugtattam, leugorva az eddigi ülőhelymeről. Shawn még mormogott valamit az orra alatt, de azt már nem értettem.
