𝐅𝐋𝐎𝐖𝐄𝐑𝐒 | ✓

F I V E

Enyhén remegő végtagokkal léptem be a basszustól dübörgő házba, miközben újabb sikertelen kísérletet tettem arra, hogy lejjebb rángassam fekete, ujjatlan ruhám alját, ami a combom közepéig is alig ért le. Rebecca úgy gondolta, ki kell lépnem a komfortzónámból, ezért választotta nekem ezt a kihívó darabot. Ő maga egy élénk narancssárga, pánt nélküli miniruhát viselt, abban illegette magát Ethan karjaiba kapaszkodva. Szinte azonnal a táncparkett felé vették az irányt, én pedig, jobb megoldás híján, követtem őket. Óvatosan lavíroztunk a zene ritmusára vonagló, izzadt fiatalok között, volt aki már most csont részegre itta magát, pedig a buli alig egy órája kezdődött.

– Gyere, Mads, engedd el magad! – hasított át legjobb barátnőm hangja az állott levegőn. Vagy fél méterre állt tőlem, és Ethan nyaka köré kulcsolt kezekkel rázta magát önfeledten a hangos zenére. A nagy nézelődésben, észre sem vettem, hogy mikor sodródtak ilyen távol tőlem, de úgy döntöttem, nem zavarom meg romantikus pillanataikat harmadik kerékként, ígyhát oda mentem, ahova minden szingli fiatal szokott. A konyhába.

Fekete tusvonallal hangsúlyozott, szürke szemeim végigsiklottak a hatalmas konyhapultot beborító különféle szeszes italokon. Nem hiszem el, hogy nincs egy rohadt pohár víz ebben a házban! Végül magamhoz vettem egy bontatlan üveg vodkát, és töltöttem egy keveset belőle az egyik piros műanyag pohár aljára. Kezembe vettem a poharat, majd elhagytam a konyhát.

A táncparketté alakított nappali végén elhelyezkedő, bézs színű kanapéra telepedtem le. Az ajkamhoz emeltem a poharat, és három korttyal elpusztítottam a tartalmát. Nem voltam valami nagy ivó, de viszonylag jól bírtam az alkoholt, így ez a pár csepp vodka még nem szállt a fejembe, viszont egy picit jobb kedvre derültem tőle. Jó hangulatom viszont csak addig tartott, amíg le nem ült mellém egy fiú és egy lány, akik szinte azonnal egymás ajkának estek. Kedvetlenül áltam fel a kényelmes párnák közül, és felkaptam egy dobozos sört a kanapé mellett álló dohányzóasztalról, aminek tartalmát gyorsan le is húztam, a táncparkettre menet.

Pont beértem a táncoló fiatalok közé, mikor felcsendült Cardi B, I like it című számának egy remixelt változata. A tömeggel együtt kiabáltam az ismerős sorokat, miközben egyre felszabadultabban ráztam a csípőmet a ritmusra. Új szám következett, én pedig lehajtottam még egy sört, és tovább táncoltam. Már nem zavartak a privát szvérámba tolakodó izzadt testek, a zenével együtt adtam ki magamból az elmúlt hetek negatív érzéseit.

Ismét egy új dal következett, de én még mindig nem fáradtam el, karomat magasba emelve riszáltam magamat, mikor két kéz simítását éreztem meg a derekamon. Azonnal tudtam, hogy ez nem egy spontán mozdulat volt, egy teljesen elázott fiataltól, így gyorsan megpördültem az idegen karjai között, aki talán mégsem volt olyan ismeretlen számomra.

Owen smaragdszínű szemei élénken pásztáztak, mint mindig. Ajkai széles mosolyra húzódtak, miközben bal kezének ujjai közé csippentette egyik zilált tincsemet, a másik karjával pedig még közelebb vont magához. Tekintetem elszakítottam tökéletes vonásairól, és ijedten kezdtem el Rebeccat kutatni a táncolók között, hogy legyen valami indokom eltávolodni a fiútól. Természetesen nem találtam meg a barátnőmet ködös íriszeimmel, Owen ajkai azonban vészesen közeledni kezdtek az enyémek felé.

– Nem Owen, ezt nem lehet. – toltam el őt magamtól erőtlenül, holott testem minden porcikája érte ordított.

– Ugyan már M, ez csak egy tánc. – suttogta szinte az ajkaimra, teljesen elsöpörve ezzel, alapból is gyenge lábakon álló ellenállásomat.

Testem megadóan simult az övéhez, arcom tehetetlenül a mellkasának döntöttem, belélegezve a tömény piaszagon át is érezhető, férfias dezodor illatát. Mindketten ittasak voltunk, és ebben az édes bódultságban még az sem zavart, hogy kezeit a derekamról a fenekemre csúsztatta.

– Nem jelöltél vissza Facebookon. – suttogta pár perc után a fülembe.

– Visszajelöllek majd, ha ez ilyen fontos neked. – vágtam rá ironikusan, egy hitetlen mosoly kíséretében. Ezután már nem szóltunk egymáshoz, csak élveztük a zenét, és egymás közelségét.

Még egy zenét végigtáncoltunk, aztán a fiú megragadta a csuklómat, és elkezdett maga után húzni az emeletre. Szinte öntudatlanul követtem őt, kezemet a markába csúsztatva. Apró, vékony ujjaim elvesztek az övéi között. Végigfutottunk a hosszú, emeleti folyosón, majd Owen lefékezett az utolsó előtti ajtó előtt. Elővett egy kulcsot, babrált kicsit a zárral, és fel is tárult előttünk a sötét fából készült nyílászáró. Követtem őt az ízlésesen berendezett szobába, de ő nem állt meg, hanem átvágott a puha szőnyegen, egyenesen az erkélyajtóig.

Ahogy kiléptünk az apró teraszra, és megcsapott a hűvös, esti szellő, hirtelen eltűnt az agyamat borító, alkoholszagú köd, és kitisztult a fejem.

– Nézd, ott a göncölszekér! – hallottam meg Owen hangját mellőlem, de rekedtes baritonja már nem volt rám akkora hatással, mint lenn a táncparketten, pár perccel ezelőtt.

– Owen, én szerintem inkább lemegyek. – kezdtem zavartan, miután biccentettem előbbi kijelentésére – Nem kéne itt lennem.

– Miért? – kerekedtek el a fiú méregzöld íriszei, így egészen kisfiúsnak tetszettek vonásai.

– Hogy miért? – tártam szét a kezem, amolyan 'ezt nem hiszem el' stílusban – Mert ott van neked Sarah, a barátnőd, és ezt az estét inkább vele kellene eltöltened, és... – nem tudtam tovább folytatni a gondolatmenetem, ugyanis Owen közelebb lépett hozzám, száját pedig az enyémre tapasztotta.

Vad, és szenvedélyes csata volt ez, nem az a bizonytalan, simogató első csók. A fiú ujjai a tarkómnál időztek, majd megragadva világosbarna tincseimet, még közelebb vonta arcomat a sajátjához, miközben másik kezével a derekamba mart. Ha akartam sem tudtam volna ellenkezni. Fejemben millió, csillogó darabkára robbant szét a vágy, szemeimet szorosan lehunytam, kezeimet pedig ösztönösen a tarkójára vezettem. Sötétbarna tincsei puhán tekeredtek rá az ujjaimra, mintha soha nem akarnák elereszteni simogató tenyeremet.

Owen az ölébe kapott, ennek következtében pedig felcsúszott a szoknyám, alig takarva a fenekemet. Nagy, meleg kezeit megéreztem a fedetlen bőrfelületen, mire egy apró sóhaj csusszant ki az ajkaim közül. Széles vállával belökte az erkélyajtót, és pár másodperc múlva már a puha ágytakarót éreztem magam alatt. Owen felém kerekedett, egy percre sem szakítva meg csókunkat, ami egyre mélyebbé, és szenvedélyesebbé vált.

Nyelve betört a számba, puha ajkai ritmikusan mozogtak az enyémeken, miközben tenyerével egyre feljebb, és feljebb simította combomon fekete ruhám anyagát. Ujjai már a hasamat simogatták, mikor kipattant a szemem. Eltoltam magamtól a csodálkozó Owent, aki kissé sértődötten vette ezt tudomásul.

– Elég Owen, ezt én még nem akarom. – pihegtem kipirosodott arccal.

– Akkor mit csináljunk? – húzta fel kérdően a szemöldökét, tiszteletben tartva döntésem.

– Menjünk ki, és nézzük tovább a csillagokat. – vágtam rá, egy hirtelen ötlettől vezérelve.

– Mint a régi barátok. – bólintott a fiú, miközben felsegített az ágyról.

Mint a régi barátok, akik alig egy perce még csókolóztak.

↪️to be continued↩️

➖➖➖

Sziasztok! Sok késés után most hirtelen elkapott az ihlet, és időm is volt írni, tehát meghoztam nektek az eddigi legeseménydúsabb fejezetet, amiben teljesül az amit (remélhetőleg) régóta vártatok. A következő részig remélem nem kell majd ennyit várnotok, csakhát a gimi bekavart az életembe, pedig amúgy imádom az új sulim. Mint láthatjátok a történet most egy elég nagy vízválasztóhoz érkezett, és innen már nem kell sok a végéig (most járunk a felénél), ugyanis nem terveztem hosszúra ezt a sztorit. Remélem tetszett nektek a rész, ha igen mindenképpen jelezzétek valahogy! Köszönöm, ha végigolvastad ezt a kis monológot is! :))
Puszi, A