A Maffia Szerelme (+18)

📍31📍

A város egyszerűen gyönyörű! Sőt az egész sziget csodás. Különösen megfogott az itteni építési forma. Az ilyen dolgokra bárhol is járok oda figyelek. Nagy álmom volt, hogy egyszer híres építészmérnök lehessek. Mindig is vonzott az építészet.

-Maya.-a nagy nézelődésemből testőröm hangja zökkent ki-Mr.Lambert az elöbb hivott és azt szeretné ha mielöbb vissza mennénk.

Ki gondolta volna? Semmit nem csinálhat az ember lánya ha nem ő mondja.
Fujtatok egyet majd gonoszul elmosolyodom.

-Nos, nyugottan szolhatsz neki, hogy még nem tervezek vissza menni.

Láttam ahogy bepötyögi a telefonba az üzenetet majd vissza dugja a zsebébe.

-Mit szólnál ha beülnénk inni valamit? Megszomjaztam a nagy városnézésben.-mondtam visszaemlékezve, hogy valahol erre láttam is egy jó kis bárt.

-Szivesen veled tartok.-végre ő is elmosolyodott

-Helyes!-feleltem és már meg is indultam az említett hely irányába.

Kellemes hangulat uralkodott az italozóban és a forgalom is igen nagy volt bent. De nagyon szép volt mindent.

-Mit adhatok?-kérdezte a pultos miután helyet fogalaltunk.

-Én egy baileyst szeretnék.-vágtam rá egyből

-Én csak egy sima vizet.

Pff unalmas...

-Rendben, egy kis türelmet kérek.-elfordult és már készitette is az italom.

-Mr.Lambert nagyon nem fog ennek örülni.-ezt én nagyon jól tudom

-Tudom.-feletem egyszerűen majd vissza fordultam a pulthoz

-Tessék uram a vize, a gyönyörü hölgynek pedig  az itala.

Ezazz végre!

-Köszönjük!-feleltük egyszerre

Miután elfogyasztottuk a rendelésünk meg beszélgettünk néhány apróságról aztán fizettem és bármilyen szomorú is elindultunk vissza Adamhoz.
Az odaut pojénkodással telt, mindketten tudtuk, hogy ezért bajba kerülünk majd mindketten de jelen pillanatbam ez egyikünket se izgatta. 
Colins kisegített a kocsiból és röhögcsélve elindultunk az ajtó felé. Maga elé engedve léptünk be a tágas előtérben ahol szenbe találtuk magunkat egy nem túl vidám hangulatu Adammal.
Szuper!
Szemei rátévedtek Colins engem karoló kezére és ha lehet még idegesebb lett. Vett egy nagy levegőt majd megszólalt.

-Látom milyen jól szórakoztok de kénytelen vagyok megzavarni eme bájcsevejt. Colins ki van rugva! Most pedig távozzon.-a tekintetem csak úgy cikázott a két férfi közt. Adam köhint egyet mire elengedi a derekam aellettem álló és távolabb lép.

-Azt mondtam távozzon!-emeli meg a hangját Adam

-Komolyan kirugod csak mert jól éreztük magunkat!?-ha öszinte akarok lenni Adam és Colins is elég vonzó a számomra. Mind a kettőjükben meg van az a férfias erő amiért a nők ngyrésze él-hal és figyelmesek, odadòak, kedvesek, még Adam is a maga módján.-Nem teheted ezt!

-Te csak ne próbáld megmondani mit tehetek és mit nem!-mondandója közben egyre közelebb lébdelt felém mire Colins védelmezően elém rakja a karját.-Ohoh ja hogy már tőlem kell megvédeni. Értettem.-távolodik el teljesen dőlem.

Túl sok érzelem van jelenleg bennem. Adám arcán sajnálat és szégyen keveréke látszik az egyémhez hasonlóan. Hátatfordit és elmegy de a lépcső aljánál vissza fordul majd ismét megszólal.

-Jobb ha te is elmèsz vele.-pár szó de végzetesek.

A melkasom sajog, az agyam csak ugy zsong és fogalmam sincs mi tévő legyek. Aggodalommal teli arcal Colinsra meredek hátha ő tudja a választ a sok kérdésemre de nem így van. És a hejett hogy válaszokat kapnék csak félve megkérdezi, hogy mit legyen. Nem tudom. Fogalmam sincs.
Mi lenne most a helyes lépés? Elmenni ebből a szörnyű világból, vissza a régi eletembe. Elhagyni azt az embert akivel állandóan csak veszekszünk és bántjuk egymást. Magamögött hagyhatnám az állandó veszélyeket és idegeskedést, hogy vajon ma haza jön e hozzám az a férfi akit igazán szeretek ? Mert, hogy örülten szeretem.  Szeretem és nem hagyhatom itt csak így. Nem lehet így vége. Nem így lesz vége! Nem engedem.

-Sajnálom Colins őszintén de nekem itt a helyem melette.-bár mennyire is tünik őrült ötletnek itt maradni vele, én ezt érzem helyesnek.

-Megértem, de ha bántani mer megigéred, hogy azonnal hívsz és én már jövök is érted. Rendben?-a tekintete csupa aggodalmat és bizalmat sugároz ami most nagyon jól esik.

-Rendben, megigérem.-halványan egymásra mosolygunk majd egy ölelés kiséretében elválunk is kisétál az ajtón.

Mig felérek a lépcsőtetejére, egészen a hálónk ajtajáig própálom magam lelkileg felkészíteni arra ami majd bent várhat rám. Még én magam se tudom mire számítsak. Mennyire mérges? Vajon utál? Ha most bemegyek azzal rontok a helyzeten? El akar hagyni? Már nem szeret? Nagyon megbántottam? Lehet el kelett volna mennem? Nem!! Itt a helyem mellette. Pont. Mielött a sok kérdés urrá lett volna rajtam a kilincshez nyultam és halkan lenyomtam.
Irány a medve barlangja!
Benyitva megpillantom Adamot az ágynak nekidőlve a földön ücsörögni és egyből odakuporodom mellé.

-Jöttél összepakolni a cuccaidat?-kérdezi flegmán, rám sem nézve.

-Nem! Nem megyek sehova.-keresem vele a szemkontaktust de továbbra is a padlót szugerálja.

-Azt mondtam menj el!-hangja erőteljes de nem emeli fel.

-Itt a helyem melletted!-telhes testel felé fordulok és végre hajlandó rámnézni.

Feláll és a komodhoz sétál majd tenyereivel rátámaszkodik. Ujjaival dobolni kezd majd lassan megforul és megszólal.

-Még is mit képzelsz magadról? Hm?-hagy egy kis szünetet míg felállok majd egymás szemébe nézve folytatja.-Eltünsz majd azt látom, hogy röhögcsélve jössz vissza az egyik testöröddel miközben egymást ölelgetitek. Szerinted nekem ez milyen érzés?-igaza van. Tudom jól...

-Sajnálom!-nem tudtam folytatni mert az asztalra csapott és közelebb sétált mire én ösztönöseb  hátrálni kezdtem.

-Csak nem félsz tőlem?-huzza fel az egyik szemöldökét-Helyes!

-Nem! Nem félek tőled és nem megyek el mellőled!-magabiztosan eléállok és ajkainkat már csak pár miliméter választja el egymástól.

-Pedig kellene.

-Nem érdekel.

-Miért? Miért nem mentél el? Miért maradtál itt velem? Mindenkinek jobb lenne ha elhagynál.

-Lehet. De nem tudnék nélküled létezni. Egyszerűen nem megy.-arcát két kezem közé fogom majd folytatom.-Történhet bármi, bánthatsz meg bármennyire ezen semmi nem változtat.

-Minden jogod meg lenne ahhoz hogy elhagyj és meg is érteném. Szörnyen tudok viselkedni.

-De én igy szeretlek. -tenyerét a kézfejemre teszi majd az ajkaihoz huzza és belecsókol.-Ezt is megtudtuk beszélni ugyan úgy ahogy minden mást is megfokunk. Együtt megoldjuk.

-Mi lenne velem nélküled?-mosolyodik el.-Viszont soha többet nem akarom meglátni hogy más férfi így ér hozzád! Értetted?!

-Csak nem féltékeny lettél?-incselkedem vele.

-De, kibaszottul féltékeny lettem mert te csak is az enyém vagy! Rajtam kívűl senki nem érhet hozzád!-az utolsó mondatát már a fülembe suttogta majd elkezdte harabdálni, csókolgatni a nyakamat.