A Maffia Szerelme (+18)

📍29📍

-ADAM!-olyan közeli még is oly távolinak hat a relytéjes hang, vállaim rászkódnak testem még sem reagál a körülöttem folyó eseményekre.

-Kellj fel!-milyen szép ez a hang. Egész életemben hallgatnám.-Kérlek..-valami nedveset érzek meg rácsöppeni az arcomon majd legördülni róla.

Megeröltetve magam próbálom kinyitni szemeim kisebb nagyobb sikerrel. A napsugarak bevilágították a szoba minden pontját, amiért előszőrt tényleg elgondolkodtam azon, hogy vajon tényleg meghaltam volna vagy csak ennyire képzelődőm. Ám mikor szerelmem kisirt szemeivel és még így is györnyörű alakjával szembetaláltam magam egyből megértettem mi is folyik itt. Átéltem életem legrosszabb rémálmát és bele is bolondultam egy kicsit. Bármennyire is volt ilyesztő és rendkívül élethű, hogy tudna ide bárki is betörni? Semmi esély nincs rá és soha nem törtenhetne ez meg. Semmilyen körülmények között. Egy idiota vagyok, hogy képes vagyok megálmodni életem szerelmének a halálát. Vajon ettöl most még rosszabb pasi vagyok? Igen, valószinüleg. Miután nyugtáztam magamba, hogy mekkora egy fasz vagyok képes lettem végre a körülöttem tartózkodó személlyel foglalkozni, aki feltehetően miattam sirta ki szép szemeit. Ismét.

-Istenem.-kapott szája elé.-Már a-azt hittem elveszítelek.

Felültem és az ölembe húztam.-Olyan nincs.-egy kósza tincset a füle mögé türtem majd tarkójánál fogva ovatosan közelebb húztam magahoz és ajkaimat az övéihez érintettem. Lágyan és ovatosan csokóltam mintha bármelyik pillanatban összetörhetne a kezeim között.-Csak rosszat álmodtam, ennyi az egész.-suttogtam ajkaira.

-Soha többet ne csináld ezt!-bújt jobban karjaim közé.-Igérd meg.-nézett fel rám könnyáztatta szemeivel

-Igérem.-adtam egy puszit homlokára majd készültem volna kikelni az agyból de neki ez az ötlet annyira nem tetszett, ezért rovabbra is az ólemben foglalt helyet.-Ideje lenne reggelizni nem gondolod?-simogattam derekát hát ha le szall rólam de a kívant hatás elmaradt. Helyette egy vigyorgó lány nézett vissza rám aki kezeit nyakam köré míg lábait derekam köré tekerte és várta, hogy vele együtt álljak fel. Nagyot sóhajtottam majd eleget tettem vágyainak.

Mikor végre a konyhába értünk leraktam a bárpúlt melletti székre ám ő továbbra sem engedett el. Arcan látszott, hogy nagyon jól szórakozik rajtam és, hogy semmi kedve kimászni karjaim közül amikbe olyan jól belefészkelte magát.

-Ne csináljunk belőle rendszert.-nézekrá szigorúan bár tudom egyállzalán nem hatja meg mondandom.

Nem volt sok választásom így ölemben a kis csimpázzal keztem neki a reggelinek. Palacsinta. Igen, ez kell most nekem. Meg persze mást is ennék de azt majd este. És már megint kezdem. Hihetetlen, hogy már kora reggel nem tudok uralkodni magamon. Pedig én igyekdzem tényleg. Nem, amugy egyáltalán nem és legszivesebben egész nap a gyönyörű testére gondolnék és, hogy hány fajta módon tudnám a magamévá tenni akkor amikor csak akarom. Hiába voltunk már számtalanszor együtt meg mindig olyan kis ártatlan. Ő nem olyan mint a többi nő. Ő nem válik egy kiéhezett ribancá ha a párja jól megbassza és ha ezt nem képes minden nap megadni neki akkor már is másik férfihoz megy. Nem mondom, hogy nem tud bevadulni, amit mellékesen nagyon is jól csinál. De melyik férfi ne szeretné ha a párja megvan érte őrülve és süt róla a vágy iránta?

-Odaéég!-szakitott ki Maya a hosszas elmélkedésemböl.

-Baszki!-gyorsan rádobtam a többi palacsintára majd már öntöttem is a következőt a serpenyőbe.

Mikor elfogyott az összes kikevert tészta elő vettem két tányért és kiszedtem rá egy-kettő palacsintát. Eperrel és tejszínhabbal díszítettem.
Maya a székén ülve figyelte ahogy alkotok és közbe csak vigyorgott.

-Miaz?-kérdeztem mosolyogva és egy puszit nyomtam a homlokára

-Szeretem a tejszínhabot.- mondta egy komisz mosollyal az arcán mire nekem az összes emlék beugrott. Ahogy a pultra fektettem majd összekötöztem a csuklóit. Ahogy a telt ajkaiba harapott. Ahogy teljesen kiszolgáltatottan feküdt elöttem még is ugyan annyira élvezte mint én.

Nyeltem egy nagyot a gondolatra, hogy megismételhetnénk de valami egészen mást terveztem az napra így megembereltem magam és elé sétáltam. Három ujjam közé fogtam állát és úgy emeltem a fejét, hogy pont a szemembe nézzen.

-Ha tudnád én mennyire szeretem de mára már más terveim vannak veled.-vágtam csalódott fejet majd egy puszit nyomtam ajkaira amivel természetesen ő nem érte be.

Tarkómnál fogva rántott vissza magához mikor készültem volna elhajolni. Nyelveink vadul játszottak egymással miközben keze bele-bele markoltak a hajamba. Cselekedetét csak egy morgással díjaztam és tenyerem nyakára csúsztattam. Tudtam, hogy oda van érte ha ezt csinálom és én is imadtam mitagadás. Fájdalmasan váltam el ajkaitól, ezzel saját magamt és őt is büntetve. Leültem vele szembe és elkezdtük elfigyasztani a reggelinket. Egy kisebb csönd állt be közénk amit végül Maya tört meg.

-Mit szólnál ha keresnék magamnak valami munkát?-mondatára félre nyeltem és teljesen értetlenül néztem rá.

-T-tessék?-kérdeztem meg mindig köhögve.-Minek akarsz dolgozni? Nincs szükséged rá!-néztem rá haragosan

-Tudom. De én nem tudok csak itthon ülni, főzni meg mosni. Nekem kell, hogy dolgozzhassak. Meg kell értened!-felemelte a hangját amire rögvest felállzam az asztaltól és ismét elé sétáltam

Állkapcsát ujjaim közé fogtam ismét de erőteljesebben mint pár perce.

-Akkor te is értsd meg, hogy nem mész dolgozni! Nem szeretném és nincs is szükséged rá!-ajkainkat pár miliméter valasztotta el így következő mondatomat az ajkaira suttogtam.-És ha mégegyszer felemeled a hangod nem állok jót magamért és hidd el kislány nem fog tetszeni amit akkor tenni fogok.-elengedtem az állát majd a dolgozó szobámba mentem, otthagyva őt az asztalnál.

Minek akar dolgizni? Miért nem jó neki itt? Miért akar elmenni? Már nem szeret? Jajj ne hülyéskedj Adam hogyne szeretne. De akkor miért? Mindenki más bármit megtenne, hogy ne kelljen dolgoznia mi meg azért veszekszünk mert dolgozni akar. Bár azon kicsit jobban kiakadtam, hogy felemelte a hangját. Nagyon rosszul reagálok rá és ezt már nagyon jól megtanulta, még is néha képtelen fékezni magát. Igaz én se vagyok egy minta példány az önmegtartóztatásban. Nagy elmélkedésemet az ajtó csapódása zavarta meg.

-Hogy képzeled, hogy csak úgy ott hagysz, és megtiltod, hogy dolgozzak? Hm? Semmi beleszólásod nincs abba, hogy dolgozhatok-e vagy nem!

Boldog új évet mindenkinek!
Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek<3