A Maffia Szerelme (+18)

📍22📍

Maya

-Maya.-nyöszörögte

-Anya.-teljesen ledönbentem

Egy számomra idegen fickó állt anyám elött miközben épp a torkát szorongatta. Anya arca már vörösödött az oxigén hiánya miatt.
Adam gyorsabban kapcsolt mint én és már rohant is leszedni az idegent Annáról.

-Még is mit képzelsz mit csinálsz?!-kezdett el ordibálni a rejtéjes alak

-Hogy én mit csinálok? Te folytogattál éppen egy nőt!-kiáltott vissza Adam

Az idegen alak ezt nem hagyhatta szó nélkül ezért nekiesett Adamnak. A verekedés vége egyértelműen az lett, hogy az én szerelmem nyert. Már éppen ütötte volna meg újra Adam a földön ülő betolakodót mikor megszólalt.

-Áj, áj! Kérlek! Kérlek...-a végére már szinte suttogott-Megmagyarázom.-kuszott a fal mellé

Adam rám emelte a tekintetét majd anyára és végül az idegen fickóra akit karonragadott és átvitt egy másik szobába. Én odarohantam Annához és segítettem neki talpraállni majd elkisértem a szobájához. Lefektettem az ágyra és betakartam. Készültem fálállni mellőle de kezem után nyúlt.

-Jó újra látni.-mondta alig hallhatóan de én hallottam

Csak elmosolyodtam és kisétáltam a szobából.
Még pont láttam ahogy Adam elbúcsúzik az idegentől, akinek mellesleg már jó lenne tudni a nevét... Odasétáltam mellé és a fejemet a mellkasába temettem. Kezeivel átölelte a derekam és egy apró puszit nyomott a homlokomra.

-Mit mondott?-néztem bele gyönyörű gesztenye barna szemeibe amiket mai napig imádok

-Szerintem üljünk le.-mondta majd odasétáltunk az étkezőasztalhoz és le is ültünk-Nemtudom mi igaz és mi nem igaz abból amit mondott de Anna hogy is mondjam.

-Csak mond.-türelmetlenkedtem mert már nagyon tudni akartam, hogy mi folyik itt

Nagyot sóhajtott majd kezeim után nyúlt és összekulcsolta az ujjainkat.

-Azt mondta, hogy Anna nála dolgozik sztriptíztáncosként és ha kell a sarokra is ki áll.-rezzenéstelen és komoly arcal közölte a hírt mely számomra egy kés szúrással volt egyenlő.

Ez lehetetlen!

-Hazudik!-emeltem meg a hangom-Ez nem lehet igaz! Az én anyám nem kurva!-üvöltöztem teli torokból és már a könnyeim is folytak. Egyre csak azt hajtogattam, hogy ez nem igaz és, hogy hazudik de ugyan miért tenné? A kezeim remegtek és alig birtam megállni a lábamon míg nem azok fel is adták a szolgálatot és a hideg kőre rogytam. Szerencsére Adam elkapott mielött a térdeim talalkozhattak volna a talajjal.

-Ssss. Semmi baj.-suttogta a fülembe-Nyugodj meg.-kezdte el az oldalamat simogatni

-Nyugodjak meg?!-üvöltve téptem ki magam az öleléséből majd felálltam-Nekem te ne mond azt, hogy nyugodjak meg! Kurvára ne mond meg nekem, hogy mit csináljak! Nem a te anyádról derült ki, hogy egy mocskos kurva! De meg is érdemelte, hogy meghalt! Biztos nem bírt mar elviselni a folytonos irányítási mániád miatt, ugyan úgy ahogy a többi nő se! -és itt elhalkultam.

Amint eljutott a tudatomig, hogy mit mondtam meg is bántam de már késő volt. Kimondtam. Az egész házra csönd telepedett egy jó adag fájdalommal és csalódással keverve. Hogy mondhattam ilyet? Annyira szörnyü ember vagyok, meg se érdemlem és most valószinüleg el is hagy de megértem. Megérdemelném... Már vártam, hogy neki áll üvölteni velem és kioktat ami most teljesen jogos lenne a részéről de nem. Nem kiabált, nem ment el hanem odajött hozzám és szorosan magához ölelt. Nem érdemlem meg a szeretetét.