A Maffia Szerelme (+18)

📍25📍

Maya

Meghalt.
Ez az egy szó vízhangzott a fejemben. Vége. Soha többet nem fogom látni. Ha őszinte akarok lenni ez egy kicsit se lesz számomra újdonság. A gyerekkori szép emlékeim olyan halványak, hogy már alig emlékszem a boldog pillanatokra, amikor még apa is velünk volt. De miután elment minden megváltozott. Anya a piába és a pasikba menekült én pedig próbáltam eltartani magunkat. Nap mint nap hozta haza az újabnál újabb fickóit akik jól megbaszták majd el is mentek. Soha nem hallgatott rám, hiába mondtam neki, hogy álljon le. Emlékszem egyszer még három férfi is betört a házunkba és megverték Annát. De még akkor is őket védte és úgyan úgy folytatta.  Semmiben sem számíthattam rá, ezért nehézkesen de egyedül elvégeztem a gimnáziumot. Szerencsére volt pár barátom akikre számithattam és segítettek. Összevetve senkinek sem kívánok olyan életet mint amilyen nekem volt Adam elött.

Reggel Adam a reggeli után elment pár ügyet  elintézni, addig én takarítottam egy kicsit meg megfőztem az ebédet. Miután mindennel végeztem lepihentem a kanapén és zenéthallgattam. A zene mindíg felvidított vagy megnyugtatott, attól függően épp melyikre volt szükségem. Ez az én gyógyszerem. Mire észbe kaptam már a kanapé tetején a távirányítóval a kezembe énekeltem és táncoltam. Teljesen belemerültem a zenébe mikor hirtelen szerelmem alakját véltem felfedezni magam elött. Arcán egy édes kis mosoly terült el. Rá mosolyogtam majd folytattam az éneklést hiszen az egyik kedvenc számom ment éppen. Ám ezzel nem voltam egyedül ugyan is Adam is nagy rajongólya ennek a dalnak így ő se bírt ellenállni a kisértésnek és felpattant mellém majd táncolni kezdett. Annyira szeretem benne, hogy egyszerre tud kisfiús lenni de még is férfias. Mókás, vicces és aranyos ám még is tisztelete parancsoló. A számunkra kedvező számot egy szerintem mindenki álltal ismert "All of me"-című dal váltotta le. Miután leszáltunk a kanapéról Adam a derekam köré fűzte kezeit és úgy kezdtünk el együtt dölöngélni. Egészen a dal végéig így táncoltunk.

-Szeretlek Maya.

-Én is szeretlek Adam.

Most csak mi voltunk és semmi és senki nem érdekelt minket. Ahányszor rám mosolyog vagy csak rám néz teljesen elvesztem az eszem. Úgy érzem magam mint valami tinilány. De biztos vagyok az érzéseimbe és egy kicsit se aggodóm amiatt, hogy a szerelmem felé a szeretethiányom vagy egyéb dolog miatt alakult volna ki. És azt is ki merem jelenteni, hogy ez az érzés kölcsönös, legalább is nagyon remélem, hogy így van. Nekem ő a mindenem és soha nem akarom elveszíteni. Gondolataimból szerelmem csókja ébresztett fel. Természetesen örömmel viszonoztem ezt a kedves gesztust. Kikapcsoltuk a tévét és mivel mind a ketten eléggé megéheztünk ezért leültünk ebédelni.

-Nagyon finom lett.-dicsért meg

-Igyekeztem.-mosolyogtam vissza rá-És milyen volt a munka?-érdeklődtem

-Nem volt rossz és szerencsére semmi probléma nem adódott.

Ez olyan tipikus házaspári beszélgetésre hasonlít.

-Viszont van valami amiről beszélni szeretnék veled.-tette le evőeszközeit a tányér szélére majd könyökével megtámasztotta kezeit és összefűzte ujjait.

Ajaj, kezdjek félni? Az így kezdődő beszélgetések sose végződnek jól vagy most talan szerencsém lesz és semmi komoly dologról nincs szó? Én meg a szerencse...

-Hallgatlak.-néztem rá kiváncsian

-Anyukádról lenne szó.-mondta mire   elkaptam róla a tekintetem és a földet keztem el bámulni-Nem muszáj most ha nem szeretnéd. Ráérünk.-fogta meg a kezem

Hálásan rámosolyogtam.-Semmi baj. Nyugottan mondhatod.

-Az embereim már tegnap eltemették Annát de gondoltam szeretnéd meglátogatni és sajnálom, hogy a temetésen nem lehettél ott de meg akartam várni amíg kicsit feldolgozod a helyzetet és megnyugodsz.

-Semmi baj és igen szeretném meglátogatni ha nem probléma.

-Dehogy, és akkor ha gondolod mehetünk is.-mondta miközbe vissza pakolt az asztalról

Felvettünk magunkra a cipőinket majd beültünk a kocsiba és elindultunk a temető felé.

-Erre gyere.-fűzte őssze ujjainkat Adam

Anya sírja nagyon szép volt és gyönyörű virágok díszítették. Kicsivel késöbb két ölelő kart éreztem a derekam körül.

-Kint megvárlak.-mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra mire csak hálásan pislogtam rá és boldog voltam, hogy ennyire figyelmes velem.

Igaz élőben nem tudtam elbúcsúzni most meg tehetem. Igaz nem ugyan olyan.

Hiányozni fogsz.-suttogtam majd Adam után indultam

Egész úton nem szóltunk egymáshoz. De kezét a mára már megszokott helyére rakta, a combomra. Nem tudom miert de biztonságban érzem magam és boldoggá is tesz ha érezhetem a kezét a combomon vagy bárhol máshol. Függője vagyok minden egyes érintésének, olyan nyugtató hatással van rám mint a zene. És ez most sem volt másképp. Mosolyal az arcomon tettem kezemet kezére és fűztem össze ujjainkat.

Haza érve fáradtan nyitottam ki a hűtőt valami ehető után kutatva de nem talaltam semmi fogamra valót ezért folytattam a keresgélest. Az egyik szekrény kinyitásakor szembe találtam magam egy popcornos dobozzal.

-Mi lenne ha megnéznénk egy filmet.-kiabáltam az éppen az emeletről lejövő szerelmemnek

-Mit szeretnél nézni?-bújt a nyakamba

-Hmm. Valami horrort.-fordultam vele szembe

-Biztos?

-Igen. -indultam meg a szobánk felé egy pár nasival és üdítővel a kezembe

-Rendben csak aztán nehogy megijedj.-mondta nagy vigyorral az arcán majd rácsapott a fenekemre

Cselekedetét egy gyilkos pillantással jutalmaztam de végül én is elmosolyodtam. Míg Adam lent a popcornt készítette kerestem egy jó horrort és kényelmesen elhelyezkedtem.
Nem sokkal késöbb egy tál popcornal a kezében lépett be a szobánkba majd az ágyra dölt. Hozzábújtam és égy pokrócót teritett magunkra. A film felénél már szorosan kapaszkodtam Adamba és néha még a szememet is becsuktam amin persze ő csak jókat kuncogot és az orromra kötötte, hogy tudta, hogy nem fogom tudni rendesen végignézni. De nem tehetek róla ha egyszer olyan ijesztő. Úgy bújtam hozzá mint valami kiscica.

Végül csak sikerült vegignéznem utána együtt lezuhanyoztunk és bebujtunk a meleg ágyba.

-Jó éjszakát.-adott egy lágy csókót

-Jó éjszakát.-viszonoztam csókját