A Maffia Szerelme (+18)

📍19📍

Maya

A kanapén ülök Adammal szemben. A lehető leggyilkosabb pillantásommal próbálok rá nézni, hogy érezze nem vagyok a legjobb hangulatomba.

-Ne nézz így rám.-simított a combomra

Lelöktem a kezét magyarázatot követelve.

Sóhajtott majd belekezdett.-Mint hallhattad Erik a bátyám és ezt nem azért nem mondtam el neked mert nem bízom benned, hanem mert a kapcsolatom vele elég bonyolult és nem tartottam fontosnak.

-Nem tartottad fontosnak közölni velem, hogy van egy testvéred?-vontam fel a szemöldököm

-Nem vagyis de fontos csak...

-Csak mi? Mond mit titkolsz még előlem? -emeltem fel a hangom

-Semmit.

-Talán szeretőd is van?

-Mi? Dehogy van! Gondolkodj már Maya!-háborodott fel

Feláltam a kanapéról és a szobánkba rohantam. Magam mögött bezártam az ajtót.

***

Adam

Hát ez jól elcsesztem. Tudom, hogy szólnom kellett volna neki Erikről, de féltem. A bátyám nem az a szerető testvér mint aminek látszik és nem is olyan ártatlan. Ő inkább az a tipikus csajózós, egyéjszakás tipusú. Soha nem volt még rendes barátnője. Egyszer már megjártam, hogy bemutattam neki a barátnőm aki mára már csak egy rossz emlék, egy csalódás számomra.
Helyre kell hoznom ezt Mayával, de nem most. Előszőr le kell nyugodnia.

****

Olyan 7 óra  körül felmentem hozzá és bekopogtam de semmi válasz nem érkezett. A reggeliét leraktam az ajtó elé és lementem. Próbáltam elfoglalni magam a munkával de nem tudtam odafigyelni mert minden gondolatom körülötte forgott. Hogy tudtam ennyire elcseszni?  Elküldtem pár emailt, fogadtam néhány fontos hívást és tárgyalásokat egyeztettem. Lassan dél de még semmi hang nem jött az emeletről. Egyszer halottam az ajtó nyítódását, gondolom éhen halni azért nem akar. Kezdtem én is éhes lenni ezért nekiálltam az ebéd elkészítésének. A hangulatom elég szomorú volt. Egyszerűen ha nincs velem, ha nem láthatom nem tudok boldog lenni. De így hogy még haragszik is rám és csalódott bennem. Ez a legrosszabb érzés a világon. Időközben kész lett az ebéd is.
Kimerítettem és egy tálcán megterítettem neki majd a szobánk felé indultam. Felérve ismét bekopogtam. Semmi válasz. Mi van ha baja esett? Nem, soha nem tenne semmi meggondolatlant. Remélem....

-Maya! Legalább válaszolj, hogy tudjam nincs semmi bajod.-semmi válasz, kezdtem egyre idegesebb lenni és egyből a legrosszabbra gondoltam-Maya az Isten szerelmére, nyisd már ki az ajtót vagy betöröm!-némaság

Lettetem a tálcát a padlóra majd berugtam az ajtót. Maya az ágyon ült és olvasott.

-Szia.-nézett fel a könyvből majd folytatta az olvasást

-Szia? Ennyi?-vontam fel a szemöldököm

-Igen?

-Egy velem te ne flegmáskodj mert nagyon megjárod, kettő a szívbajt hoztad rám! Miért nem tudsz válaszolni?

-Nekem te ne mond meg, hogy mit csináljak.-csukta be a könyvet

-Én csak annyit kértem, hogy válaszolj!

-Jó.-vonta meg a vállát

-Kezdesz nagyon felidegesíteni ugyhogy szépen megkérlek, hogy normálisan beszélj velem.-turtam idegesen a hajamba

-Tényleg? Akkor talán el is engedhetnél.-felállt az ágyból majd kisétált a szobából

Egyszerre voltam ideges de még is szomorú. Miért akar elmenni? Miért akar elhagyni? Nem akarom hogy elhagyjon egy ilyen apró hiba miatt. Nem engedhetem el, nem birnám ki ha nem lenne mellettem. Lehet, hogy már nem szeret?

-Ha egy ilyen kis hiba miatt képes lennél elhagyni akkor nem szeretsz igazán.-indultam utána, válaszul egy hitetlenkedő nevetést kaptam.

-Kis hiba? Neked ez kis hiba? Tudod az embereknek nem szokásuk eltitkolni a párjuk elől, hogy van egy testvérük.-teljesen kiakadt de egyrészt igaza van, tényleg nem kellett volna eltitkolnom előle

-Igazad van, hibáztam. Sajnálom, de nem kell ennyire felfújni a dolgot. És amúgy is meg van az okom rá, hogy miért nem mondtam el.-tártam szét a karom

-És meg tudhatnám mi az az ok ami miatt egy ilyet eltitkolsz?-fonta össze a kezét a mellkasa elött, ezzel megemelve melleit amikről természetesen nem tudtam levenni a szemem hiszen még is csak férfiből vagyok.-Ha megkérhetlek a szemembe nézz.-sétált közelebb hozzám, komolyan megbolondít ez a nő. Hogy lehet valakire egyszerre haragudni és még is őrülten vágyni rá?-Adam.-imádom ahogyan a nevemet mondja, ahogy a hangok elhagyják a husos, telt ajkait amit szivem szerint egész nap csókolgatnék. Megint sikerült elkalandoznom. Szuper!

-Erikkel gyerekkorunkba nagyon sokat veszekedtünk és szinte mindenben versenyeztünk amiben csak lehetett. Rengetegszer harcoltunk egymás ellen aminek persze szabályai voltak. Ha valamelyikünk vesztett vagy feladta a küzdelmet akkor különböző feladatokat kelett elvégezni vagy büntetést kapott. Ahogy nöttünk fel egyre többször nyertem én aminek az lett a vége, hogy teljesen elhidegültünk egymástól és már semmilyen testvédi kapcsolat nem maradt közöttünk. Egyikünk sem akart büntetést így mindent elkövettünk annak érdekében, hogy a másik veszítsen és sajnos néha igen drasztikus megoldásokat találtunk ki a másik tönkretételére.-egy pillanatra abba hagytam a fájdalmas emlékek felemlegetését és leültünk az étkező asztalhoz-Egy nap Erik úgy döntött, hogy el megy. Én akkor 16 éves voltam Erik pedig 18 így nyugottan elmehetett. Azt mondta semmit nem kér a családi vagyonból és a cégbeli részvényeit is eladta nekem.-fejeztem be a mesélést

-Sajnálom. Tényleg túl reagáltam, de van még valami amit nem igazán értek. Amikor itt volt mit értett az alatt hogy mostmár mindent értek ?

-Amikor még nem tudtam, hogy te is viszont szeretsz és, hogy velem szeretnél maradni amibem őszinte leszek veled most elbizonytalanodtam, na és akkor nagyon megbántottalak mert teljesen új volt nekem a helyzet. Nem tudtam kihez fordulhatnék ezért elmentem hozzá és tőle kértem segítséget. Sokat meséltem neki rólad és mikor meglátott valószinűleg rájött miért is nem öltelek meg vagy adtalak el.-magyaráztam el neki a helyzetet

Felált majd elém sétált. Kezeimet a derekára csúsztattam és pólóját felfürve adtam apró csókokat a hasára. Olyan selymes a bőre.

-Tehát csak a testem miatt vagyok még életben?-húzta fel a szemöldökét

-Eleinte igen de amint jobban megismertelek teljesen beléd estem és elcsavartad a fejem.-valaszoltam őszintén

-Lám lám lám. A nagy Adam Lambertnek elcsavarták a fejét. -mosolygott majd az ölembe ültettem

-Minden percemet veled akarom eltölteni.-néztem mélyen gyönyörű barna szemeibe

-Azért wc-re had menjek egyedül.

-A romantikus pillanatok elrontásához nagyon értesz. De most viccen kivül nagyon szetelek Maya, és nem akarom,hogy elmenj, nem akarom, hogy elhagyj.

-Én is nagyon szeretlek Adam, és nem hagylak el csak meglátogatom az anyukámat. Élég nagy a különbség.-mondta majd beleturt a hajamba

-Mi lenne ha veled mennék?

-Nem hiszem, higy jó ötelet lenne.

-Miért? Anyukád nem aggodna mert tudná, hogy biztonságban vagy és én sem aggodnék mert tudnám, hogy nem történt semmi bajod.

-Rendben.-mosolygott amire nekem is muszáj volt elmosolyodnom.