A Maffia Szerelme (+18)

📍14📍

Maya pov

Nem túlzok ha azt mondom a tegnapi éjszaka volt életem legjobb estéje, s hogy egy szexistennel élhettem át akit mellesleg őrülten szeretek csak hab a tortára.
Adam békésen szuszogott melettem. Szemei most csukva voltak így eltakarva előlem mogyoróbarna szemeit amibe teljesen eltudnék veszni. Telt, cseresznyepiros ajkai elnyiltak egymástól. Kidolgozott felső teste csak úgy vonzotta a tekintetem és hogy megérintsem. Nem bírtam ellenálni a kisértésnek, kicsit félénken de jól kidolgozott mellizmára majd kockáira simítottam kezemmel. Egyre lejebb haladtam egészen a V vonaláig amivel kevés férfi rendelkezik.

-Ha lejebb mész nem fogom tudni visszafogni magam.-morogta reggeli rekettes hangján de még mindig csukott szemme

Egy pillanatra elgondolkodtam azon hogy leállok de ezt az ötletet gyorsan ki vertem a fejemből és egyre lejebb vezettem a kezem.
Csak egy sóhajtást kaptam válaszul. Boxerén keresztűl kezdtem simogatni amível tudom hogy az őrületbe kergetem.

-Ne szorakozz velem.-morogta

-Meggondoltam magam. Éhes vagyok.-mondtam majd kipattantam az ágyból

-Mayaaa!-kiabálta utánam de már késő volt, nekiáltam valami reggelinek valót készíteni mikor két erős kart éreztem meg a derekam köré fonódni.-Nem hagyhatsz csak úgy ott.-vágta be a durcit de még így is iszonyatosan szexi volt

-Megéheztem.-hagytam figyelmenkívűl előző mondatát majd megterítettem.

Adam egy kicsit elvonult mert valami fontos hívást kapott de úgy voltam vele majd elmondja ha tényleg fontos. Mire visszaért be is fejeztem a főzést. Elég idegesnek tünt ami nagyon nem tetszett.
Elkezdtük elfogyasztani a reggelinket majd egy kis idő múlva Adam törte meg a köztünk kialakult csöndet.

-Be megyek egy kicsit a céghez és valószínűleg délutánra érek csak haza de megpróbálok sietni.-miközbe beszélt egész végig az ételét turkálta és rám se nézett. Nem így szokott viselkedni. Valami baj van, de miért nem mondja el? Bízik bennem ugye?! Nem akarom, hogy megint baja legyen. Várok egy kicsit hátha még is meggondolja magát és elmondja.

-Rendben.-mondtam anélkül, hogy rá néztem volna

Gyorsan befejeztük a reggelit és már a mosogatást is majdnem befejeztük de még mindig nem mondott semmit. Túl kiváncsi vagyok és féltem is.

-Baj van a cégnél?-fordultam felé, kezébén meg állt a szivacs és minden cselekedetét abba hagyta még a melkasa se mozdult, hogy levegőt vegyen.

-Nem, nincs.-felelte rezzenéstelen arcal és kiengedte a bentartott lefegőt majd folytatta a tányér elmosását

-Nem bízol bennem?!-kezdtem ideges lenni

-Már miért ne bíznék benned? Meg egyáltalán honnan veszed, hogy bármi baj lenne?-mondta ő is egy kicsit idegesebben de nem emelte fel a hangját

-Nem így szoktál viselkedni feszült vagy és nem nézel a szemembe se!

-Semmi közöd hozzá, hogy hogyan viselkedek! Ha nem akarok akkor nem nézek a szemedbe! Nem kell minden hülyeségen kiakadni!

-Ez nem hülyeség!-szinte már ordítottunk a másikkal, nem igaz, hogy nem érti, hogy csak féltem és nem hiszem, hogy túlzásba vittem volna azzal, hogy megkérdezem mi a baj!

-Utoljára mondom el, hogy fejezd be a hisztizés és törődj a magad dolgával. Semmi közöd az éltemhez se ahoz, hogy mikor hogyan viselkedek!-egy nagy csattanós pofon volt a válaszom az orditozására.

Ha neki ez kell többé nem fog érdekel, hogy mi van vele. Sőt el is megyek! Legyen boldog egyedül. Ugy sincs semmi közöm hozzá nem? Hah, nem fogja fel, hogy miket mond?! Már fordultam volna meg, hogy elmegyek mikor karomnál fogva magához rántott és szoros ölelésbe vont. Igazi romantikus filmbe illő jelenet.-gondoltam magamba

-Ne haragudj nem úgy gondoltam.-furta bele arcát nyakamba

-Én csak féltelek, nem akarom, hogy megint bajod essen.-mondtam és egy sós könycsepp gördült le az arcomon

Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Imádom a szemeit, egyszerűen elveszek bennük.

-Igérem elmondom, de nem most.-nyomott egy puszit homlokomra

-Szeretlek!-lehelte ajkaimra majd ott is egy apró csókkal jutalmazott

-Én is Szeretlek!-mondtam majd én inkább egy szenvedélyes és szerelmes csókba hívtam.

Befejeztük a mosogatást majd Adam már indult is be a céghez.

Adam pov

Nem akartam rá üvölteni de egyszerűen felcseszte az agyam. Igaz a munka is rá tett meg Omar mert azért egy "mi a baj"-on nem lehet ennyire kiakadni. Szerencsére nem volt nagy forgalom így hamar beértem a céghez.

-Hol van?-szinte betörtem az irodám ajtaját majd Tamásnak szegeztem a kérdéseim-És még is mi az, hogy megszökött? Hogy tud innen valaki megszökni?!

-Nem tudjuk mi történt de az embereid mindent megtettek.-mondta nyugott hangbemben ami engem csak még jobban bosszantott

-Hát úgy nézki még sem mindent mert KIBASZOTTUL MEGSZÖKÖTT!-az egész épület az én ordítozásomtól zengett de ez most egy kicsit se foglalkoztatott.-Ki a felelős ezért?!-próbáltam visszafogni magam

-Oszk....-kezdett bele de félbeszakították

-Én uram.-sétált elém Oszkár, 20-as éveiben járhat. Emlékszem nem olyan rég került hozzám de biztos, hogy nem tégla és semmi köze a szökéshez.

-Rendben.-mondtam majd megveregettem a vállát

-Omar hagyott magának egy levelet.-és már a kezembe is nyújtotta a levelet Tamás

Éjfélnél találkozunk.
Egyedül gyere!

És össze ált a kép.

Kiejtettem a levelet a kezemből és már rohantam is a kocsimhoz. Hogy eddig nem jöttem rá. Végig a szemem elött volt és még sem láttam.
Connor Smith üdv ismét a családban.

Remélem tetszik és várjátok a folytatást.💖