1980 Német Demokratikus Köztársaság Achim fiatalon mindig is arról álmodozott, hogy a nagy festőmesterekhez hasonló életutat járjon be. Azt sem bánta volna, ha Monet-hoz hasonlóan szembetegségben szenvedne, netán Van Gogh nyomában járva, meg nem értett zseniként végül önnön életének vessen véget. Nem bánta volna a fájdalmakat, ha a művészetének élhetett volna. De álmait derékba törte a második világháború, majd a szovjet megszállás. Többé nem mert festeni, rettegett, hogy az átélt szörnyűségeket látná viszont a vásznain. A művészetének nem volt helye a szocreál művek közt, a rendszer elnyomta volna őt, ha akár egy pillanatra is ki szeretett volna lépni a névtelenség árnyékából. Egyetlen képet festett csupán az ötvenes években, amiért öt év munkaszolgálat járt volna, ha bárki is tudomást szerzett volna róla. A képet elrejtette, sosem beszélt róla, az évek során meg is feledkezett róla, mígnem múzsája, angyala váratlanul ismét felbukkant az életében.