Előttünk a horizont terült el, a lebukó nap és a kék víz narancsos színei olvadtak össze. Lábunk súrolta a folyó csillámló vizét. A keze a karomra siklott és elterültünk a stégen. Senki sehol csak mi ketten. Az ajkai az enyémen siklottak, szinte eltűntem izmos karjai között. A fák levelei lassan mocorogtak, a nap végleg lement előttünk...