The sun goes down~A nap elbukik

1.

Az éjszaka leple alatt igyekeztem igazából hazafelé. A sok színes bár, és az eső verte árkádok alatt részeges, mégis vidám emberek. Mindegyikőjük nevetett, avagy táncolt a klubokból kihallatszó dübörgés ritmusára. Volt aki a korlátot kereste, szinte tudatlan állapotában. Az esernyőm kezdte feladni szolgálatát, eltört az egyik ága. Basszus, ezt nem hiszem el. Kénytelen voltam bemenni az egyik szórakozó helyre, különben bőrig ázom. Kinyitottam az egyik bár ajtaját ami halk zörrenéssel bezáródott mögöttem. Az esernyőmet az egyik kukába dobtam, és leültem az egyik asztalhoz. Nem a legszerencsésebb nap suttogtam magam elé. A lábammal doboltam a rozoga fa padlón, és reménykedtem, hogy egy pincér erre téved. A bár tömésig volt, a kiszolgáló két teli korsó sörrel közeledett. Jól jönne... gondoltam magamban. Aztán feltűnt, hogy nem gesztust akart tenni szimplán csak kivitte az egyik rendelést. Több, kevesebb sikerrel. A pincér elbukott a nyújtott lábamban, és a sörös üvegek a földre zuhantak a tálcával együtt. A földön igyekvő fiúra néztem.
-Úristen, elnézést! Annyira sajnálom! Segítek vissza pakolni, kifizetem!
Pattantam föl a helyemről.
-Hölgyem erre semmi szükség, köszönöm. Üljön csak vissza, máris megyek és felveszem a rend-
A pincér végre felnézett a kapkodásból, a szava elakadt. Kínos csend következett, abban a pár másodperben. Kék szeme csillogott, szőkésbarna haja tökéletesen állt. A magas férfi kihúzta magát és felállt a földről.
-Nagyon sajnálom, tényleg.
Mondtam aggódva.
A fiú még mindig csak bámult.
-Megadná a főnöke számát, hogy állhassam a költségeket? Vagy valahogy hadd rendezzem!
Néztem aggódóan.
A kiszolgáló végre magához tért.
-Hölgyem erre tényleg semmi szükség, én kérek elnézést, nem figyeltem magam elé!
Még mindig csak lassan pislogott előttem.
-Akkor hozhatok valamit önnek?
-Ragaszkodom hozzá, hogy a telefonszámot megkaphassam egy Bloody mary és az ön társaságában, kihozná?
Kérdeztem aggódva, de őszintén tetszett a helyzet.
-Már hozom is!
Mosolygott rám, és már ott is hagyott.
_________________________________

Az asztalomnál ücsörögtem, és az előbb történteken filóztam. A pincér a pultnál sertepertélt, úgy tűnt ír. Elégedetten mosolyogtam.
A bárpultos koktéljaival volt elfoglalva, és a az ajtón beömlő vendégekkel akik mixer tehetségét, és trükkjeit lesték. Egy Bloody Maryt a hölgynek, kacsintott az asztalom felé. Az eső odakint egyre csak rázendített, az ablakpárkányon kopogtak a cseppek. Hosszasan bámultam a színes díszletet, és elmerültem a hangulatos hely varázsában. A pincér fiú hirtelen eltűnt a szemem elől pár percre, majd kicsit később visszatért. Úgy látszik véget ért a műszak. Valóban, a gondoltaim annyira elvittek, hogy fel sem tűnt, hogy már csak az én ücsörgök a térségben. A kiszolgáló fiú felém tartott, a koktéllal a kezében, és egy cetlivel.
-Egészségére! Ezen a számon keresheti a főnököt.
Mosolygott kedvesen.
-Köszönöm szépen, holnap mindenképpen felhívom, nem akarom ilyen későn zavarni.
-Szerintem nem zavárna.
Nézett mélyen a szemembe.
-Mindjárt éjfél...
-Ahogy gondolja, ne hagyja el a cetlit.
Kacsintott rám.
Kínos csend következett, végtelennek tűnő szemkontaktussal.
-Nem akarom sürgetni, önt végképp nem, de ma nekem kéne zárnom.
Törte meg a csendet.
-Oh. Persze! Elnézést... én - én...
Dadogtam, még magamhoz sem térhettem. Teljesen elvesztem a szemeiben.
-Már megyek is!
Kaptam fel a táskám.
-Az imént láttam, hogy az esernyője nem éppen van formában... Szeretné ha hazavinném?
Kérdezte a kuka felé nézve.
-Megtenné? Nagyon szépen köszönöm.
Néztem hálásan rá.
-Magáért meg.
Mosolygott.
Azt tanították a szüleim még kiskoromban, hogy nem szállunk be idegenek kocsijába, de
valahogy ez most nem nagyon érdekelt, főleg, hogy egy elég csinos kis idegennel van dolgom...

Sziasztok! Ez lenne az első romantikus témában írt alkotásom. Nagyon remélem, hogy elnyeri tetszéseteket, ha úgy gondoljátok, megköszönöm a szavazatokat. Jó szórakozást, építő jellegű kritikát nagyon szívesen fogadok!❤️