Jimin szemszöge.
- Szeretnék bejelenteni valamit. - kezd bele Jungkook komoly hangon, de apró, kedves mosolya az arcán mégis sugalja, hogy nem egy halálhírről van szó. Ennek ellenére én idegesen rágom a szám szélét, és egy pillantást sem vetek a szülők felé; csak Kookot nézem, mintha én is a nagy bejelentést várnám és nem tudnám mit is akar elárulni nekik.
- Miről van szó, Kicsim? - kérdezi az édesanyja kicsit aggodalmas hangon. - Valami baj történt?
- Egyáltalán nem. - szól közbe Taehyung, amire a bátyja még szélesebben kezd vigyorogni.
- A helyzet az, hogy Jimin és én együtt vagyunk. - mondja végig feléjük nézve, de ahogy a végére ér felém fordítja a fejét. Továbbra is úgy mosolyog rám, mint egy édes kisfiú, amitől a szívem majd' elolvad a kényes helyzet ellenére is. Ezt már csak tetőzi, amikor felém hajol és egy puszit nyom a homlokomra.
- Komolyan? - szólal fel az anyukájuk ismét, egyértelműen meglepetten csendülve. Éppen rávenném magam, hogy legalább egy pillantást vessek feléjük, hogy lássam a reakciójukat, meg hogy egy béna integetéssel egybekötőtt mosolygást intézzek feléjük, amikor hirtelen két kar fonódik a nyakam köré és egy finom női parfümöt árasztó test magához ölel. - Jézusom, el sem hiszem, hogy még inkább családtag lettél! - zsibonglya a fülem mellett izgatottan Mrs. Kim, majd ahogy kicsit eltol magától, már én sem tudom megállni, hogy legalább szerényen el ne mosolyodjak. Kapok tőle is egy puszit a homlokomra, majd tesz egy lépést Jungkook felé, hogy Őt is megölelgesse. - Olyan büszke vagyok ráááád! - mormolja a fia tincsei közé fojtott hangon, aki csak kacagva simogatja a nő Őt ölelő karjait.
- Remek választás, Kook. - kacsint az édesapjuk is a már itt is hivatalos páromra, aki csak egy elmormolt " Tudom" mellett sejtelmesen rámvigyorog. Azonnal a fülemig pirulok, amire csak tetéz TaeTae, aki belekezd az izgatott mesélésbe.
- El sem hiszitek, hogy milyen édesen jöttek össze! - néz összeesküvően a szülei felé, amikor már az anyukájuk is visszahuppan eredeti helyére. Kook közben közelebb csúszan hozzám a székével, majd átveti a közelebb eső kezét a vállamnál, hogy így magához ölelhessen. Felpillantok rá, Ő pedig rám mosolyog azon a szeretteljesen módon, ahogy még előtte soha senki nem tette velem; nekem pedig ez több, mint elég, hogy engedve a szívemnek, én is viszonozzam ezt felé.
- Mindenre kíváncsiak vagyunk! - csapja össze a tenyereit az egyetlen nő a társaságunkban, aminek hangjára megszakítjuk mi is az érzelmes szemezést, ami köztünk zajlik.
- Én szívesen elmesélem! - dobja fel azonnal a kezét Tae, amire a bátyjával nevetni kezdünk. A barátom felénk pillant, amolyan engedélykérően, Kook pedig a szabad kezével int, hogy lásson csak hozzá, mi átadjuk a terepet neki, így Ő nagy vigyorral rögvest bele is kezd. Nem is bánom, hogy nem nekem kell beszélnem, mert szerintem egy épkézláb mondatot nem tudnék most összehozni. Mérhetetlen a boldogságom is, hogy ilyen jól fogadtak, plusz az sem utolsó szempont, hogy ennek ellenére még mindig nagyon zavarban vagyok. Azt sem tudom hogyan kellene viselkednem előttük, mert még soha nem volt kapcsolatom, így ideges vagyok, nehogy valami illetlenséget csináljak vagy bármi hasonló. El is gondolom, hogy később mindenképpen beszélek erről Jungkookal, Ő mégiscsak több tapasztalattal rendelkezik, mint én.
Gondolataimból éppen annak tárgya, Jungkook ránt ki, ahogy közel húzza magához a buksimat, és hozzá simul a sajátjával. Annyira elveszi ez az édes gesztus az eszemet, hogy nem is agyalva azon mit szólnak hozzá a többiek, felé fordulok, aminek hatására Ő is így tesz. Még mindig kedvesen mosolyogva néz rám, én pedig ugyanígy rá, miközben a szívem eszeveszett tempót diktál a mellkasomban pusztán a látványától. Közel hajolok, és egy puszit nyomok a szájára, ezzel beváltva elképzelt vágyaim, ami látszólag nagyon meglepi, de a vigyorából és jókedvéből egy cseppet sem von le.
- Annyira jól fogadták! - motyogom a tenyereimbe temetett arccal, amire TaeTae nevetve megsimogatja a vállam. Az Ő szobájában voltunk és már megfürödve, pizsiben dumáltuk át a vacsoránál történteket. Miután a legjobb barátom mindent elmesélt a családjuknak, neki kezdtünk az evésnek, de közben is még egy ideig mi voltunk a téma. Kérdezgettek minket is, hogy ezt-azt a saját szánkból is halljanak, de egyáltalán nem voltak tolakodóak, és Kook sokszor át is vette tőlem a stafétát, amiért nagyon hálás voltam neki. Bár a beszélgetés könnyed volt, azért a zavaromat nem tudtam teljesen leküzdeni, így jó volt idézőjelesen az Ő védelme mögé bújni.
- Mit vártál, hogy kitagadják Őt, téged meg elzavarnak vagy mi? - kérdezi a barátom nevetve. Elveszem a mancsaim az arcom elől, majd egy kényes vigyorral a hajamba túrok. Igazából nem gondoltam arra, hogy nagyon negatívan fogadnák ezt a dolgot, mert náluk elfogadóbb embereket még soha életemben nem láttam, de attól viszont féltem, hogy azt nem nézik jó szemmel, hogy Tae barátjaként összekeveredtem az idősebbik fiúkkal.
- Fogalmam sincs. -vallom be zavartan vigyorogva a barátomra, aki csak a fejét csóválja nevetve.
- Az egyetlen, ami miatt aggódnod kell, az az én fülem épsége lesz. - somolyog rám sejtelmesen, de értetlen arcom láttán még inkább felvidul.- Jöttök nekem egy jó minőségű fülvédővel, ha nálunk estek egymásnak, te kis vadmacska. - duruzsolja nekem szemétkedve, nekem meg végre leesik mi a fenéről is beszél, a felismerés pedig fájdalmasan csapódik le.
- Te szemét perverz! - csapok a vállára, Taehyungnak pedig csak ennyi kell, hogy kiszakadjon belőle a nevetése. A hasát fogva dől el az ágyán, én pedig ha akarnám sem tudnám megállni, hogy ne csatlakozzak be mellé. Röhögve nézem a vidám, összegörnyedt alakját, amikor hirtelen egy mély tónusú hang csendül fel, mely olyan közel áll már a szívemhez.
- Na mi ez a nagy jó kedv? - kérdezi Jungkook, mire mindketten felé pillantunk. Az ajtófélfának dőlve, keresztbefont karokkal néz minket, míg én csak a külsejére tudom csorgatni a nyálam. Jungkook egyáltalán nem spirázta túl a fürdés utáni ruhakérdést, ugyanis egy szál boxerben díszeleg az öccse szobájnak ajtajában. Izmos lábai hívogatóan vonzzák a szemeim, csak úgy, mint a kockás hasa, és izmos karjai, melyek a pozítúra miatt még be is feszülnek. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a "kis" Jungkooknak a puszta körvonala miatt is összefut a nyál a számban, míg a gondolataim igencsak piszkos mezőkre kerülnek el.
Nagyot nyelve tekintek fel végül a párom arcára, aki egy elégedett vigyorral értékeli a rajongásomat, látszólag büszkén eltelve attól, hogy ilyen hatással van rám, pusztán a külsejével.
- Csak azt ecseteltem Minnienek, hogy féltem a fülemet, most hogy itt is akciózhattok. - csiripeli Tae vidáman, még mindig az ágyán fetrengve.
- Azt féltheted is öcsi. - kacsint rá Jungkook, majd vissza is kapja a tekintetét az én paradicsomvörös arcomra. Hogy tudnak ilyen könnyedén beszélni arról, hogy konkrétan szexelünk a szomszédban? - Megyünk aludni? - kérdezi tőlem, fejével balra biccente, amerre a szobája is van. Hirtelen ér a felismerés, hogy én bizony most nem a barátom szobájában fogom tölteni az éjszakát, amire eddig őszintén nem is gondoltam. Pedig nyilvánvaló, hogy most már nem kell lopott pillanatokat megosztanunk, hanem nyugodtan lehetek vele, amikor csak akarok. Ez a gondolat egyszerre tölt el mérhetetlen örömmel és idegességgel is, ami biztosan az arcomra is kiült, mert Tae nevetve meglök a vállával.
- Ideje menned aludni, Minnie. - sutyorogja nekem sejtelmesen Taehyung, de komolynak szánt hangja ellenére mindegyikünkből kirobban a nevetés a hülyeségétől. Megölelem Őt, míg elmotyogom neki mennyire idióta, majd feltápászkodom és Kook felé lépkedek. Igyekszem lassan menni, mert a puszta látványa egészségtelenre módosítja az életfunkcióimat, de Őt ez egy cseppet sem zavarja. Vigyorogva félre áll, hogy kiléphessek a szobából, majd miután elbúcsúzik Ő is a tesójától, becsukja utánunk az ajtót.
- Nem itt van a szobám. - súgja Kook a fülem mellett, ugyanis úgy leszobroztam a folyósó közepén, mintha nem tudnám merre kell menni. Félve pillantok felé, így láthatom, hogy gonoszan vigyorogva visszaegyenesedik, míg az én arcom megint a paradicsom színével kezd vetekedni.
- Tudom. - motyogom szégyenlősen. Jungkook a kezemért nyúl, majd összefűzi az ujjainkat és megindul a szobája felé.
- Nincs mitől félned, Picur.- jegyzi még meg halkan, amit értékelek, csak ezzel a tettei nincsenek összhangban. Ugyanis nagyon is úgy tűnik, hogy fel szeretne engem húzni, ami nem segít abban, hogy tudjam hogyan is viselkedhetek, vagy mit engedhetek meg itt magamnak.
Kinyitja előttünk az ajtaját, majd miután mindketten bent vagyunk, elengedi a kezem és becsukja a nyílászárót mögöttünk. Hirtelen érzem meg, hogy a hátam mögé lép, majd teljes testével nekem simul hátulról. Felsóhajtok, ahogy az utolsó porcikánk is összesimul, mint két egymáshoz passzoló puzzledarabka, az érzést pedig csak fokozza, amikor Jungkook átöleli a bal kezével a derekamat. Fejével óvatosan az enyémhez simul és annál fogva oldalra billenti a buksim, hogy aztán feltárt nyakamhoz bújhasson.
- Mihez lenne kedved, Kincsem? - búgja a bőrömre, amin meleg lehete miatt libabőr keletkezik. Minden érzékem kiéleződik Jungkook minden mozzanatára, így a vérem már ettől déli területekre vándorol, míg a légzésem nehézzé válik attól, hogy az elmémre rászáll a vágy ismerős köde. Derekamon pihenő keze kínzó lassúsággal csúszik fel a hasamra, amit pólón keresztül kezd simogatni, míg ezzel egy időben a nyakamat nedves csókokkal kezdi el bepihenteni. - Mondd el mit szeretnél! - utasít halkan. Hasamat cirógató keze besiklík egyszerű, fehér alvós pólóm alá, hogy már így védtelen bőrömre rajzolhasson ismeretlen motívumokat. Felsóhajtok az ingerlő érzésre, míg a pocakom befeszül, és én még inkább a mögöttem lévőnek passzírozom egyre csak vágyakozó testemet.
Ismét felszólít, hogy mondjam el mit szeretnék, de most nem elegszik meg szavakkal, hanem gyengéden a nyakamra is harap, míg ezzel egyidőben szabad kezével rámarkolt a péniszemre. Már nem próbálom és nem is tudom visszatartani a válaszomat, mely egy nyögéssel együtt hagyja el az ajkaim;
- Théged!
Jungkookra ez az egyetlen szó egyfajta indítógombként hat, mert ezután teljesen felhagy a finom mozdulatokkal. Egy pillanat alatt megfordít a tengelyem körül, majd mielőtt akár kicsit is fellégezhetnék abból a vágyfelhőből, amit körénk generált, már le is csap az ajkaimra. Szenvedélyesen és mohón falja a számat, és bár elég bátor szoktam lenni, most mégis kicsit megilletődve kezdem csak viszonozni. Annyira meglep a szenvedélye, hogy nem is tudom mit tegyek, hisz hétvégéig sokkal visszafogótabb volt, most meg szinte rá sem ismerek. Ennyit számított volna neki a beszélgetésünk?
Gondolataimból Jungkook ránt ki, aki csókolózás közben az ágy felé kezd lépkedni, így terelgetve engem is maga előtt. Finoman ledönt, majd egy pillanatra elválik tőlem, hogy én a megfelelő helyre kúszhassak, Ő pedig felém mászhasson. Jobb kezével megtámaszkodik felettem, a másikkal pedig megsimogatja az arcomat, mielőtt rám mosolyogna.
- Annyira örülök, hogy itt vagy velem Picur. - mondja még végig a szemembe néz, teljesen rabul ejtve fekete szembogaraival. A szívem meglodul a kedves szavaktól, és bár egész este kétségek gyötörtek attól hogyan is kellene viselkednem, mit is tehetek meg mellette; most mégis egy szemernyi aggódalmam sincs. Biztos vagyok abban, hogy itt kell lennem, hogy vele kell lennem, és ezt vele is megosztom.
- Én is örülök, hogy itt lehetek veled. - suttogom vissza mosolyogva, ami Kookét még inkább kiszélesíti. Lehajol hozzám és ismét egy csókba invitál, de ez most mást mint az előbbi. Párnái most óvatosan mozognak az enyémeken, nyelve finom táncot jár az enyémmel, míg hosszú ujjai az arcomat simogatják. Az én szívem pedig? Azt hiszem végre szerelmesen dobban meg minden másodperctől, amit Jungkookkal tölthetek.
Az utolsó tanítási napunk úgy repül el, mintha bent sem lettünk volna. Egyébként is rövid nap volt, de ráadásul annyira eseménytelen, hogy szinte kár volt bemenni. Igazából nem is bántam, mert a gondolataim csak az este körül jártak. Jungkook édes volt, és igyekezett elterelni a figyelmem, de ez csak több-kevesebb sikerrel ment neki. Ideig-óráig elfelejtettem az idegességem, de aztán ismét feltámadtak bennem a kételyek az egész találkozóval kapcsolatban. Kook még most sem árult el nekem többet, mint amit eddig is tudtam, ami sajnos elég kevés volt. Beszéltem Taevel is erről, aki csak annyit tanácsolt, hogy bízzak Jungkookban, mert ez egy érzékeny téma neki, és biztos benne, hogy előbb vagy utóbb be fog avatni mindenbe csak idő kell neki. Ebbe a gondolatba kapaszkodtam végül, na meg abban, hogy bizonyára nem ok nélkül vagyok én a kísérője ma estére.
Belebújok az egyszerű, hófehér ingembe, aminek alját a kék színű farmerembe tűröm, amit egy sima, fekete övvel rögzítek magamon. Jungkook azt mondta nem kell túl spiráznom a ruha kérdést, így ez mellett a kicsit elengánsabb, de laza összeállítás mellett tettem le a voksom. A fürdőben készülödtem, mert Kook a szobájában volt és láthatólag egyre idegesebb volt, minél inkább közeledett az indulás időpontja, így jobbnak láttam ha nem mellette tiprodom a készülődés során. Nyilván neki is nehéz ez az egész, így nem is szeretném neki feleslegesen megnehezíteni ezt a nyomorommal. Így amióta hazaértünk, tehát nagyjából két órája, azóta mindig külön helységben voltam tőle, hogy mégcsak véletlenül se zavarjam meg Őt.
Éppen a hajamat igazítom meg, amikor a fürdő ajtaja kinyílik, és gondolataim tárgya belép rajta egy érdeklődő arckifejezéssel.
- Te mit csinálsz itt? - kérdezi, míg beljebb lép és becsukja maga mögött a fürdő ajtaját. Gyorsan felmérem, és úgy látom, hogy közben Ő is teljesen elkészült; fekete, feszülős farmernadrágot húzott magára, valamint egy ugyanilyen színű, szintén nagyon passzos garbót. Rakoncátlan fekete tincseit lazán hagyta csak, amivel adott egy kis bohókás hatást a külsejének. Be kell vallanom, észveszejtően jól nézett ki. Az izmos alkatára egyszerűen tökéletes választás ez a szett.
- Öhm...készűlődök. - felelem bizonytalanul, majd mivel képtelen vagyok állni az értetlen és kissé kérdő tekintetét, na meg a vadító külsejét, inkább elfordulok tőle, hogy újra magammal szemezhessek. Az csak részletkérdés, hogy így is látom Őt a tükörben, ha akárcsak egy kicsit is arrébb vezetem a tekintetem.
- De miért itt? - érdeklődik kissé számonkérően, amit nem igazán tudok hova tenni. - Van a szobámba is hely.
- Tudom, nem is azért jöttem ki, mert nem férek el. - felelem végül, akaratlanul is kicsit gúnyorósan csendülve, pedig egyáltalán nem áll szándékomban bántani Őt. Nevezhetjük egyfajta védelmi reakciónak is, amit sajnos Jungkook nem igazán értékel, mert rápillantva látom is, hogy ábrázata mérges, amit csak tetőz összefűzőtt karjaival.
- Hát miért? Már meg is untál? - kérdezi flegmán, egy gúnyos mosollyal, amire az állam a földre pottyan. Nem is tudok még mérges sem lenni, annyira ledöbbent ezzel a megszólalásával. Egyszerűen nem tudom hova tenni az egész viselkedését, egészen addig még le nem esik mi is a baja; Jungkook valóban ideges a találkozó miatt, ez pedig éppen rajtam csattan. Bár látványosan paprikás a hangulata, én mégis összegyűjtöm a bátorságom és elé lépkedek. Felnézek rá, de az arca továbbra is törhetetlen haragot sugároz, amitől bizonyosan félnék, ha nem lenne erősebb bennem az érzés, hogy meg akarom óvni Őt. Így hát nem foglalkozva ellenszenves külsejével, egyszerűen átölelem a derekát és a mellkasába fúrom a fejem. Úgy ölelem magamhoz, mintha az életem múlna rajta, míg nyugtató szavaimat a bódító illatú fekete felsőjébe mormolom;
- Soha nem foglak megunni és magadra hagyni. Kérlek, bízz bennem! Minden rendben lesz, Kook!
Érzem, hogy Jungkookban benne reked a levegő, majd hosszú perceknek tűnő idő is eltelik, mire hirtelen viszonozza az ölelésem. A mozdulata gyors, a karjai körülettem pedig szinte csontropogtatóak, de mégsem tudok ezért haragudni rá, ugyanis ez a viszonzás olyan kétségbesett, hogy a szívem beleszakad. Arcát a tincseim közé fúrja és csak ölel magához, ahogy én is teszem, bízva abban, amiben én is; hogy együtt mindent megoldunk.
És itt is boldog születésnapot az egyetlen Park Jiminnek! <3