Miközben az egyik non-stop kávézóban voltunk – amiről azt képzelhetné az ember, hogy Budapesten ritka, mint a fehér holló – teljesen másfelé járt az eszem, mintsem Abigél beszédtémáján.
- Figyelsz te rám egyáltalán, Márk? – szólt hozzám a nő, amikor észrevette, hogy nem tud lekötni az ő panasza.
- Nem. – adtam őszinte választ. Sosem tűrte, ha nem mondok neki igazat és végül is, a mai nap után már egy fejmosás nem árthat.
- Ez nem a te megszokott nemtörődöm formád. – jegyezte meg. Abigéllel már középiskolás korunk óta ismerjük egymást. Én Spanyolországban jártam már a gimnáziumot is, ő pedig cserediákként tanult ugyanabban az iskolában, ahol én is.
Az elején antipatikus volt számomra – valószínűleg én is számára – de ezért is tudtuk megtalálni a közös hangot.
Teljesen az ellentétem. Ő egészen társaságkedvelő és szeret új embereket megismerni, míg én inkább csak azon emberek felé irányítom a figyelmemet, akikhez valami fűz.
- Klaudiával történt valami? – meg sem lepődöm, hogy konkrét dologra kérdezett rá.
Már ismer annyira, hogy ha azt kérdezi, hogy „valami baj van?" akkor annyival lezárom, hogy „igen vagy nem".
- Visszament Madridba még múlt héten. – rántottam vállat.
- Ennek te nem igazán örülsz. – rántotta össze szemöldökét.
- Micsoda észrevétel. – forgattam meg szemeimet.
Ha valami fel tud idegesíteni, akkor az a felesleges beszéd, bár még ez sem annyira, mint Magyar Hanga.
- Figyelj, nem vagy a bébiszittere! Okos és ha visszament, akkor nyomós oka volt rá. De szerintem nem ennyi az egész.
- Igazad van, de abba nem akarok belemenni. – szó sem lehetett róla, hogy beszélek neki a mai napról.
- Csak nem nő van a dologban? – nem válaszoltam kérdésére, így már egyértelművé vált számára, hogy mi tereli el annyira a gondolataimat.
- Mesélj róla! – húzta ki magát, fogsorát megvillantó mosollyal kísérve.
Abigél - nem túlzok, ha azt mondom, hogy - igazán szép nő és van, amikor ezt ki is használja.
Már elég idő eltelt ahhoz, hogy belássa nálam nem hat a „varázsa" és szerencsére azon nők közé tartozik, aki megérti, hogy a „nem" az nem és nem talán, vagy igen.
- Jó, akkor csak annyit mondj, hogy jó csaj-e? – forgatta szemeit, majd mintha valami rosszat tett volna eltakarta a száját.
- Bocs, ez számodra túl liberális. – szabadkozott. – Tehát számodra kiemelkedő hölgy?
- Nagyon humoros vagy.
- Köszönöm! – bólintott büszkén.
- Viccet félre téve, te nem szoktál ilyen gondterhelt képet vágni, csak mert tetszik egy hölgyemény. – magyarázott.
- Persze, mert minden nap mást viszek haza! – jegyeztem meg szarkasztikusan.
Az egyéjszakás kalandok nem igazán adnak löketet számomra, attól a bizonyos alkalom óta...
Lehetséges, hogy mások rájöttek a pozitív oldalára, viszont nekem nem igazán imponál az, hogy egy idegen nővel pár mondat után szexuális kapcsolatot létesítsek.
Egyszer követtem el egy ilyen hibát és 1 hosszú évembe telt, mire a szóban forgó számára elfogadhatóvá vált, hogy nem akarok komoly kapcsolatot.
- Kitudja...? - nézett oldalra, miközben beleivott az italába.
Ráhagytam a találgatást és miközben elterelődött a téma, továbbra is Rajta járt az eszem, hogy vajon mit csinálhat most. [...]
Elég későre járt az idő, amikor elköszöntünk Abigéllel és hazafelé vezettem.
Otthon elővettem a telefonomat és megnéztem, hogy elérhető-e.
Amikor láttam a zöld ikont a feje mellett rámentem a chatfalra.
Én:
Sajnálom!
Pár pillanat múlva jött az üzenet, ami miatt még dühösebb lettem, mint voltam:
Én is!
- Eljön az idő, amikor az enyém leszel! – suttogtam.
Sziasztoook!!!
Mivel úgy gondoltam, hogy a történetbeli nap már megérdemelné a lezárást, elhoztam Nektek Hanga és Márk szemszögét is.
Véleményem szerint sokkal érthetőbb a sztori, ha a férfi nézőpontjából is egy kis betekintést nyerhettek az ő gondolkodásába/gondolataiba is.
Napokon belül előrukkolok a következő résszel!😊
További szép estét nektek és pihentető hétvégét!❤️