Tiltott vonzódás

45.Fejezet

Még szerencse, hogy nem ettem, vagy ittam, mert egészen biztos, hogy kiköptem volna, bármi is lett volna a számba.
- Áron, ez eléggé vad gondolat. – próbáltam nyugodt hangon reagálni. Elvégre...nincs is mit elhallgatnom előle. Mármint...nem csináltam semmi törvénytelent.
Egyszerűen csak felkeltette a figyelmemet az egyik pedagógusom, de amíg nem fajul ez a fajta érdeklődés tettlegességig, addig tulajdonképpen nem csináltam semmi rosszat.
Vajon az, hogy idősebb férfihez próbálok közeledni, a vallásban már paráznaságnak számít?
- Lehetséges, de hirtelen gondolat volt. – legyintett.
- Elvégre te okosabb vagy, minthogy ilyen veszélyes játékba belekeveredj. – nézett rám felvont szemöldökkel.
- Van még józan eszem. – jegyeztem meg...ezzel Áronnak és magamnak is hazudva.
[...]
Miközben a napi tanórák irtó lassan ment el, a díszítést nagyon hamar megcsináltuk és meglepő volt, hogy a Diákönkormányzat tagjai tudnak együtt dolgozni és ha időre kell valamit csinálni, akkor azt a legnagyobb precizitással véghez is viszik.
Az utolsó simításoknál már csak én és Marcell maradtunk, s a szalagot akasztottuk fel falra.
- Egész jól van már a lábad. – jegyezte meg, amikor látta, hogy már nem vagyok annyira „elesett", mint voltam pár nappal ezelőtt.
- Igen. Nem szerettem volna, ha a bokám miatt hátráltatnám a többieket. – kacagtam fel.
- Miért hátráltatnál bárkit is? Mindannyian megértettük, hogy baleseted volt és azért sem kaptál volna lebaszást, ha nem jöttél volna segíteni. – fogta a létrát, miközben lelépdeltem a fokokról.
- Te hogyhogy nem hagytad ezt ki? Elvégre végzős vagy és úgymond miattad kellene díszíteni. – kérdésem magyarázatára felnevetett.
- Már gólyakorom óta a DÖK tagja vagyok és mindig is szerettem ezt a közösséget, legyen szó akár szórakozásról, akár komoly munkáról. Ez is egy meghatározó része az életemnek. – ebben találok logikát. Marcell már 10. osztályos kora óta Diákönkormányzat-elnök és még a végzős diákok sem tudták őt „leszorítani a posztjáról".
Az új, viszont kisebb szabályokkal biztosított a diákoknak egy kisebb WIFI termet, amelybe beléptető-rendszer alapján lehet belépni maximum 7 embernek. A rendszer képfelismerő programmal is rendelkezik, így esélye sincs olyannak belépni, aki volt már 1-szer 1 nap a helyiségben. Emellett bevezette a diákhetet – ami miatt tulajdonképpen már 10. óta harcolt és csak most, a tanév elején fogadták el – ami azt jelenti, hogy a diáknap helyett, amin csak labdarúgást néznénk, a diákhéten az iskola 1 évfolyamban lévő osztályai versenyeznek, 5 napon keresztül, több helyszínen is.
Nagyon komplikált ennek a hétnek a megszervezése – amelyre Áprilisban kerülne sor – viszont mindenki szerint egy remek kezdeményezés lenne csapatépítés szempontjából is.
- Hamarosan le kell mondanod róla. – mondtam a kissé szomorú hírt.
- Igen, de remélem, hogy méltó utódom lesz, aki folytatja azt a tervet, amit a korábbi DÖK elnökök is.
- És mi a terv?
- Hogy az iskola világhírű legyen a befogadóképességével, az elfogadásával és a modernségével kapcsolatban is. – húzta ki magát.
Ennek a srácnak tényleg mindene az iskola.
- Elég stabil céljaid vannak. – kommentáltam, miközben ő a létrát igazgatta a falhoz, hogy az el ne dőljön, amikor az iskola gondnokai később majd érte jönnek.
- Tudod, az hogy minden nap van cél a szemeim előtt, csak megerősítenek abban, hogy bírjam ki az újabb napokat, mert lehetséges az, amiért harcolok. – lelkizett, miközben a nézőtéren hagyott táskákért és kabátjainkért mentünk.
Már készültem feltenni felé egy kérdést ismét, amikor torokköszörülést hallottam meg mögülem.