Jimin szemszöge.
- Figyelj, menj a nappaliba, hozok üditőt és már mesélem is, oké? - nézek a vállam fölött hátra Taere, aki már baromi izgatott, hogy végre hallja a sztorinkat Jungkookkal. Már vasárnap, hazafelé a kirándulásról hallani akart mindent, de szerencsémre másik autóval kellett utazni, így megúsztam, hogy mindenki előtt meséljem el ezt az egészet. Na meg, nem titkolt célom volt, hogy addig kitaláljam mit is szeretnék pontosan elárulni a legjobb barátomnak. Jungkookkal hazafelé megbeszéltük, hogy az lenne a legcélravezetőbb, ha az öccse nem szerezne tudomást arról, hogy Ő volt az egyik zaklatóm. Taehyung úgysem ismerte életem megkeserítőit személyesen, mi meg túlléptünk a dolgon, szóval nem láttuk értelmét, hogy ezt elmondjuk.
- Rendben, de siess! - mondja vigyorogva, majd miután kibújik a cipőjéből és a kabátjából már a nappali felé is robog. Fejemet csóválva veszem le én is a lábbelim és a pufi dzsekim, majd a konyhába sietek, hogy kitöltsem az ígért két pohár üditőt. Ahogy ezzel megvagyok és beérek a nappaliba, kezeimbe szorongatva a két poharat, Tae már a kanapé egyik oldalára fészkelve magát várta, hogy megérkezzem. Kezébe nyomom az Ő kóláját, majd miután kortyolok egyet a sajátomból, hogy ezzel is húzzam az időt, leteszem a kis üveg dohányzóasztalra az enyémet.
Az igazat megvallva nagyon be vagyok parázva, ami teljesen abszurd, hisz lényegében tud rólunk, csak a részleteket szeretnénk tisztázni. Mégis van bennem egy félelem, hogyan fog a legjobb barátom reagálni arra, hogy technikailag mi a háta mögött így összekeveredtünk a testvérével.
- Nos? - kérdez Tae érdeklődve, ezzel is biztatva, hogy mielőbb neki kezdjek. Nagyot fújtatok, hogy ezzel is magamba szívjam minden rejtett erőmet és bátorságom, miközben szídom Jungkookot, hogy Ő nincs itt. Ő tuti két perc alatt, halál lazán lezavarná ezt az egészet, ehelyett itt vagyok én, aki menten elájul a semmi miatt. De persze nem, hiába végzett előbb, neki most edzésre kellett mennie... a fene abba a helyes fejébe.
- Hol kezdjem? - nézek rá egy kínos vigyor kíséretében, amit végre Ő is megszán. Elkuncogja magát, majd az eddigi vallatós külsejét lecseréli egy kedves kis mosolyra és érdeklődő szempárra, melyek egyáltalán nem sietettnek, mint az iménti ábrázata, inkább azt sugalják, hogy "Nyugodtan beszélj, nem lesz semmi gond!".
- Mondjuk ott mikor kezdődött. - ad segítőkezet Tae, viszont nekem ezen máris el kell gondolkoznom. Hol kezdődtünk mi? Ha azt a részt ki is hagyom, hogy az életem megrontója volt, akkor sem tudom a pontos választ. Taehyung szülinapi bulija? Vagy az utána lévő vallomása az alagsori folyosón? A békülésünk a parkban? Vagy talán az első igazi csókunknál? Végül az utóbbit találom a legmegfelelőbbnek, hiszen én akkor néztem rá először másképpen. Amikor náluk tanultunk, az volt évek óta az első, hogy láttam Őt férfiként, akkor tudatosult bennem az is, hogy milyen szuper és vicces társaság is Ő, és erre csak a korona volt a csókunk, melynek emlékétől most is kellemesen megborzongok.
- Amikor elkezdtünk együtt tanulni, akkor kezdődött el valamit. - kezdek bele mosolyogva, mert akaratlanul is elmerengek a nem is olyan régi emlékekben. - Sokat beszélgettünk és valahogy megértettük egymást. Mindenről megfeledkeztem, amikor vele voltam. Aztán valahogyan megtetszettünk egymásnak.
- Szerintem az már az első pillanatban meg volt. - jegyzi meg Taehyung egy apró somollyal az ajkain, de értetlen arcomat látva ad egy kis magyarázatot. - Már amikor először találkoztatok nálunk akkor láttam, hogy bejöttök egymásnak. - folytatja kuncogva, de én nem tudom viszonozni ezt, csak egy kínos kis félvigyort eresztek meg, mert eszembe jut, hogy akkor azért álltunk egymással szemben olyan döbbenten, mert egyikünk sem akart hinni a szemének. Szó sem volt ott vonzalomról.
- Szerintem akkor inkább csak meglepődtünk. - próbálom menteni a helyzetet, némileg az igazsággal védekezve, de a legjobb barátom csak hetykén leint töretlen jó kedvvel az arcán.
- Hidd el, Minnie! Te olyan vagy nekem, mint egy nyitott könyv, tudom, hogy milyen amikor elcsodálkozol egy srácon, Kookot pedig ismerem, mint a rossz pénzt, és ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy akkor megdöntött fejben.- magyarázza álláspontját nevetve, amit már én sem tudok őszinte kuncogás nélkül hallgatni.
Igazából így belegondolva, lehet abban valami amit Tae látott. Én tényleg "rácsodálkoztam" akkor a bátyjára, bár korántsem azért mert annyira bejött, hanem mert nem hittem el, hogy ennyire szerencsétlen vagyok. Viszont Jungkook esete már más tészta, róla nem igazán tudok nyilatkozni. Bár arra tisztán emlékszem, hogy akkor igyekeztem nagyon kicsípni magam, hogy jó benyomást tegyek.
- Ésss, volt már köztetek valami? - csap át teljesen más témára a legjobb barátom, arcára pillantva pedig látom is azt az összetéveszthetetlen perverz arckifejezését, amivel mindig faggat a szexuális életem kapcsán. Szemei kíváncsian csillognak, míg az alsó ajkára ráharap, hogy visszafogja azt a piszkos kis somolyát, amivel ilyenkor bombáz engem. Egyébként is szégyenlős vagyok ilyen témákban, és ezt Ő is tudja, viszont ebben a helyzetben még inkább nem akaródzik az a vallomás; valahogyan még kínosabban érzem magam, hogy a másik fél a sztoriban történetesen a testvére. Ezért is próbálok meg végül kitérni a válasz elől;
- Hááát, már csókolóztunk...- kezdek bele fojtott hangon, de amikor látom Tae szemeit felvillanni, tudom, hogy esélyem sincs a kibúvásra és kénytelen leszek regélni a szexuális életünkről.- Oké-oké, volt már ez-az, de nem feküdtünk le! - hadarom el gyorsan, majd utána inkább rögvest a kezeimet kezdem nézni, amik az ölemben pihennek, mert érzem, hogy a fülemig pirulok. Pláne, mikor eszembe jut, hogy a szex részt csak azért nem csaphatom a listánkhoz, mert Jungkookban nagyobb az önkontrol, mint bennem és különlegesre tervezi az első alkalmunkat. Ha rajtam múlt volna....Nagyon könnyűvérűnek érzem magam.
- Komolyan? - kérdez vissza a barátom döbbenten, én pedig bólintva erősítem meg.- El sem hiszem, hogy a Kook életében először ilyent csinált. - lelkesedik be, amivel eléri, hogy visszaemeljem rá a tekintetem. Tae eddig nem igazán mesélt nekem a bátyjáról, de amióta "hivatalosan" is ismerjük egymást elejtett néha pár infót róla, amiket én úgy ittam, mintha az életem függne tőle, pedig csak szerettem volna megismerni a fekete hajút. - Általában dugás után szokott csak beszélgetni a partnereivel, vagy akkor sem, szóval veled tényleg komolyan gondolhatja, ha ennyire türelmes.
Erre a kis magyarázatra érzem, hogy az arcomra kúszik egy bárgyú vigyor, míg a szívem ismerősen kezd kalimpálni Jungkook miatt. Kedvelem Őt, nagyon is, de az ilyen kis apró lépéseivel mindig csak közelebb és közelebb lök ahhoz, hogy több legyen ennél. Hogy igazán szeressem Őt szerelemmel...
Ezután még kicsit traktál azzal, hogy részletezzem pontosan miket is csináltunk, de szerencsére a ködös mindenfélét válaszommal sikerül elcsendesítenem a perverz kis mivoltját. Aztán ejtjük a témát -szerencsémre- és mindenféle másról kezdünk dumálni. El is telik jól a délután, és nem is figyelünk az idő múlására vagy a külvilágra, mígnem a csengőm megzavar minket a beszélgetésben. Feltápászkodom a kanapéról, ahol azóta is meresztettük a fenekünket, majd az ajtóhoz sietek, hogy megnézzem ki a vendégem. Éppen csak feltárul a bejáratom, amikor a következő pillanatban már két nagy tenyér közre fogja az arcom és egy száj tapad az enyémre. Elkerekedett szemekkel figyelem Jungkook lehunyt pilláit, ahogy nem is teketóriázva egyből mozgatni kezdi az ajkait ezzel egy csókba invitálva engem. Pár másodpercig tart csak a sokkom, de utána én is kapcsolok és készségesen viszonozni kezdem a párnái mozgását, amitől érzem, hogy Jungkook beleszuszan a csókba. Megmarkolom a kabátját a két oldalán, Ő pedig valahogyan közben becsukja az ajtót, mert már csak azt hallom, hogy csapódik. Időm sincs azonban ilyenen gondolkozni, mert Jungkook elmélyíti a csókunkat, míg septében lerángatja a magáról a kabátját és a földre dobja azt, hogy utána Ő is a derekamra marhasson.
Már éppen elszakadnék tőle, hogy megkérdezzem mi ez a nagy hevesség, amikor hirtelen az ajtónak paszírozva találom magam. Elválik tőlem, és az arcélemet végig csókolva a nyakamra tér át nedves ajkaival.
- Annyira hiányoztál Picur...- morogja a bőrömre két kis puszi között, majd meg is szívja kicsit a bőröm, amitől felsóhajtok és eddig az oldalát érintő kezeim automatikusan átvándorolnak a nyakába, hogy közelebb vonhassam magamhoz Őt, és esélye se legyen abbahagyni ezt a csodás kényeztetést. Az agyam teljesen kikapcsol, ahogy a vágy élvezetes köde elkezdi belepni az elmém, de őszintén nem is akarok harcolni ellene. Most hogy átléptük azt a bizonyos határt a hétvégén, ami elválasztott minket, már nem akarok nemet mondani magunknak.
Jungkook éppen leljebb kúszna mesés ajkaival, amikor egy váratlan hang szeli át a szuszogásommal és a csókok cuppanásával fűszerezett csendet.
- Khm. - köszörüli meg a torkát az első számú vendégem, aminek hatására Jungkook azonnal megáll az eddigi tevékenyéségében, és velem együtt a hang irányába fordul, ahol az öccse áll keresztfont karokkal, felhúzott szemöldökkel és egy mindenttudó vigyorral az arcán.- Zavarok talán?
- D-dehogy! - mondom azonnal még az arcára tapasztott tenyeremmel eltolom magamtól Jungkookot. Megigazgatom az elcsúszott felsőm és a frizurám, miközben érzem, hogy a fejem szinte felgyullad a zavaromtól. Nem elég, hogy beszélnem kellett róla, most még látott is minket, hogy így egymásnak estünk. Komolyan, hogy a fenébe felejthettem el, hogy itt van Ő is? Jungkook elveszi az eszemet teljesen.
- Azt látom. - jegyzi meg Tae kételkedve, de látszólag baromira nem zavartatva magát a témán.
- Igazából szerintem amúgy de, mert baromi kanos vagyok. - lép be a beszélgetésbe Jungkook is, de én szívem szerint csak megfojtanám ezért miközben azt kívánom, bárcsak inkább csendbe maradt volna. Hitetlenül pillogok fel a vigyorgó alakjára, majd amikor ezt érzékeli egy csókot nyom a homlokomra, mielőtt lehajol a kabátjáért és megindul az öccse felé mintha mi sem történt volna. - Amúgy szia TaeTae! - köszön a tesójának jó kedvűen, majd váltanak egy gyors ölelést, mielőtt Kook otthonosan mozogva folytatja az útját a nappalim felém. Úgy pislogok utána mint valami agyalágyult, mert egyszerűen nem hiszem el amiket csinál. Ilyent beszól aztán meg mintha mi sem történt volna elcsászkál? Én meg menten elsüllyedek itt!
Taehyung a bátyja után siet, majd mire én is felrázom magam a döbbenetből és csatlakozom hozzájuk, már mindketten a kanapén ülnek. Éppen arról beszélgetnek, hogy milyen volt Kook edzése, így amikor érzem, hogy biztonságos ez a téma a szívem épségének, úgy döntök melléjük csapodok. Éppen letenném a fenekem a kettejük közt lévő helyre, amikor valaki megragadja a felkarom, majd egy rántás következik, melynek következtében a popsim a tervezett puha kanapém helyett, Jungkook ölére ér földet. A fekete hajú azonnal átkarol a hasamnál fogva és magához von, majd buksiját a bal vállamra támasztja.
- Így jobb nem? - mormolja a fülembe mély hangon, amitől végig fut a kellemes borzongás a testemen. A legjobb barátomra pillantok, aki nagy vigyorral méreget minket, ami megnyugtat kicsit ismét. Le kell állnom azzal, hogy folyton zavarban vagyok, mert a végén még magamra haragítom Jungkookot a dedós viselkedésemmel, aztán nézegelődhetek. Taehyung egyébként is egy remek barát, akkor is támogatna, ha nem a bátyja lenne most itt velem, de így még jobb neki a terep véleményem szerint, mert mindegyikünket jól ismer. És ha elfogadott minket, akkor mi a fenéért viselkednék előtte úgy mintha nem lenne közünk semmi? Néha nem is értem magam.
Miután ezt leboxolom magammal a fejemben, aprót bólintok, majd Jungkook fejének döntöm a sajátomat egy kis mosoly társaságában. Talán idő kell még felengedek, de valahol el kell kezdenem, hát megteszem ilyen apró lépésekben.
Ezután hármasban beszélgetünk tovább mindenféle aktuális hülyeségről, és legnagyobb örömömre minden perccel egyre csökkennek a negatív érzéseim. Ebben nagyban segít Jungkook is, aki néha egy-egy csókot nyom az arcomra, miközben folyamatosan cirógatja a karjaimat, amiket szintén közre fog az ölelésével. Ezekkel az apró gesztusokkal teljesen elveszi az idegességem, így a végére nem is érzem magam zavarban sem a helyzettől, sem a pozítúrától.
- Azt hiszem ideje indulnom. - pattan fel hirtelen a kanapéról Taehyung, én meg kérdőn nézek utána.
- Máris? - kérdezem meglepetten, bár érzésem szerint már jó pár órája nálam üthettük el az időt.
- Aha, még átnézem a dolgaimat holnapra, meg nem is akarlak zavarni titeket tovább. - bazsalyog a végére sejtelmesen. - Jössz majd haza, Kook? - pillant a bátyjára ezúttal a barátom, én pedig követem a tekintetét, mert nagyon is érdekel a válasza. Jungkook rám vet egy sejtelmesen pillantást, amikor észreveszi, hogy figyelem, majd egy pimasz félvigyorral reagál.
- Még majd meglátom. - ránt válat hanyagul. Amíg az öccse kuncog a válaszon én az égnek emelem a tekintem, míg elmormolok egy halk "Ez nem normális" megállapítást.
- Rendben, szólok majd anyáéknak.
- Köszi TaeTae! - Jungkook a szájára tapasztja a tenyerét, majd dob egy színpadias csókot a testvére felé hálája jeléül, mielőtt eldőlne a kanapén, mint egy zsák krumpli. Ezt az akcióját már én sem tudom megállni nevetés nélkül, ahogy a barátom sem, így együtt vihorászva indulunk meg az ajtóm felém. Annyira agyalágyult tud lenni néha ez a srác, de nagyon imádom. Feldobja a napjaim a hülyeségeivel.
- Akkor majd valamikor egyeztessünk és gyere át hozzánk! - mondja Taehyung, amikor már felöltözve magához ölel. Beszéltük, hogy valamelyik nap ismét náluk alszom még így az ünnepek előtt és tartunk egy közös estét, mert már régen voltunk így kettesben. - Majd valahogy lebokszolom Kookkal, hogy eresszen el. - kuncogja, amikor elválik tőlem és a sapiját is a fejébe húzza.
- Majd megegyezek vele valahogy. - jegyzem meg én is sejtelemesen somolyogva, amire Tae elneveti magát és játékosan vállba csap.
- Te kis....! El sem hiszlek. - rázza a fejét tettetet rosszallással, amit kuncogva fogadok. Jó végre felengedve lenni és visszatérni a kicsit lazább énemhez. Meg is őrültem volna, ha mostantól mindig ilyen feszült lennék az össze Jungkookot érintő témában Taehyung mellett. - Na de tényleg megyek, majd akkor beszélünk! Szia Minnie!
- Rendben, szia Tae!
Integetek neki, majd miután kilép a lakásomból becsukom utána az ajtót. Akaratlanul is kicsúszik az ajkaim közül egy nagy sóhaj, mert bármennyire is tagadnám azért nagyon megkönnyebbültem. Ez volt az első találkózonk így hármasban, és az én kezdeti zavarom leszámítva egyáltalán nem volt gázos. Sőt, Taehyung szerintem valamilyen elsőszámú rajongó státuszban van, mert olyan csillogó szemekkel vizslatott minket, hogy az hihetetlen.
Ettől a gondolattól teljesen felpörgők és nagy vigyorral az arcomon sietek vissza Jungkookhoz, aki már a tévét kapcsolgatja nagy beleéléssel, de nekem egészen más terveim vannak. Ahogy mellé érek, esélye sincs felpillantani rám, csak amikor már fölé mászok és az ölére helyezem a fenekem.
- Na mi a helyzet, Picur? - búgja nekem egyértelmű ámulattal az arcán, hogy így megleptem. Ledobja a távirányítót a földre, majd egyből mindkét mancsát a csípőm két oldalára tapasztja, míg én megtámaszkodom a mellkasán a kezeimmel. A fantáziámat azonnal beindítja, ahogy alattam fekszik, főleg azzal a szexi, éhes arckifejezéssel, amivel engem vizsgál. Eszembe jut sok klassz dolog, amiket csinálhatnák szex helyett, ezek miatt a gondolatok miatt viszont az ajkamba kell harapnom, hogy visszafogjam a feltörni készülő vigyorom.
Karjaimat behajlítom, így le tudok hajolni hozzá, és az ajkaimmal éppenhogy érintem az övéit, de még nem tapasztom rá őket. Helyette lehunyom a szemeimet, és meglepve Őt megmozdítom a fenekem az ölén, amitől kiszakad belőle egy nyögés, míg erősen megszorít az oldalamnál. tartott kezeivel. Megismétlem a kis tettem, ezúttal viszont már nem állok meg egynél, hanem folyamatossá teszem a csípőm mozgását. A füléhez hajolok, és egy sóhaj után fojtott hangon mormolom el neki a vágyaim.
- Akarlak, Kook. Nagyon.
- A kurva életbe! - káromkodik egyet Jungkook, majd a következő pillanatban már fordít is a felálláson. Felül velem együtt, majd a hátamra dönt és egyből az ajkaimra mar. Mozgása heves és szenvedélyes, én pedig belül majd felrobbanok az örömtől, hogy ezt elértem. Rögvest átölelem a lábaimmal a derekát, így közelebb húzva Őt magamhoz, míg a karjaimmal a nyakát kulcsolom át ugyanezzel a céllal. Jungkook nem teketóriázik, rögvest elmélyíti a csókunkat, így nyelveink a dominanciáért harcolva lejthetnek izgató táncot.
Az oldalán markolom és bizirgálom a pulcsiját, nem is rejtett célzással, hogy nagyon is szeretném, ha levenné azt. Szerencsémre érti kicsi kezeim béna próbálkozását, ahogy felfelé próbálom cibálni az anyagot, így elválik tőlem és a pólójával együtt lekapja magáról. Időt sem ad, hogy megcsodálhassam kivételesen kívánatos felső testét, már vissza is tapad az ajkaimra egy újabb heves csókért. Viszont lehetőségem sincs aggódni a látványa hiánya miatt, ugyanis a következő pillanatban leereszti a csípőjét az enyémre, és ütemes mozgásba kezd vele, mintha éppen azt tennénk.
Elszakadok tőle, és gyakori, nagy sóhajokkal tudatom vele mennyire is ingerel ezzel a tettével. Jungkook közben áttér a nyakamra, és az kezdi el beborítani a csókjaival, miközben a lökései egy pillanatra sem állnak meg, hogy ezzel ingerelje, már így is megduzzadt péniszeinket. Éppen egy hangos nyögés szakad ki az ajkaim közül, amikor Jungkook kicsit ráharap a bőrömre, amikor kopogás hangja üti meg a fülünket. Jungkook elválik tőlem és kérdőn pillant rám, mintha csak azt kérdezné, hogy várok-e valakit, miközben Ő is olyan hevesen kapkodja a levegőt, mint én. Le sem tagadhatnánk, hogy teljesen felizgultunk.
- Bhiztos, csak Tae.- pihegem neki, még egy kézzel hátra simítom a hajamat. Jungkook szó nélkül felpattan rólam, majd amíg én nagy nehezen ülésbe szenvedem magam, Ő ajtót nyit az öccsének. Lepillantok az ölemre, amin baromira átüt a farkam körvonala, de majd max magam elé teszek egy párnát, amíg Taehyung el nem megy, hogy aztán folytathassuk a murit. Iszonyatosan kívánom Jungkookot és bár nagyon szeretem a bolond kis barátom, azért szídom kicsit az időzítése miatt.
Lépéseket hallok, így felkapom a fejem, és az ajtó irányába tekintek egy mosollyal, hogy köszöntsem a barátom ebben a kínos szituban, viszont ez hamar leolvad az arcomról, ahogy szembe találom magam a vendégemmel, aki baromira nem az akire számítok.
Huhuuu. Tudom, nagyon régen volt rész és bocsánat is érte. Nem túl izgi, de annál hosszabb! :D Remélem azért tetszett! <3