Jungkook szemszöge.
- Mondjad! - vakkantom a telefonba, ahogy fogadom az egyáltalán nem kívánt hívást. Szívem szerint fel sem vettem volna, de tudom, hogy képes addig hívogatni, amíg el nem ér, én pedig szeretném ennek elejét venni. Csak essünk túl rajta.
- Egy kicsit kedvesebb hangvétellel fiam! - csattan fel a túloldalról a karcos férfi hang, amit már jó pár hónapja nem hallottam. Bár őszintén szólva baromira nem is hiányzott, nem is értem miért talál meg így elvétve.
- Nem vagyok a fiad. És ne rabold az időm, mert jobb dolgom is van, mint hallgatni téged.
- Na ide figyelj, akkor is az apád leszek, ha te nem akarsz tudomást venni rólam. Az a férfi nem az apád, attól hogy anyád együtt van vele! - magyarázza nekem, mintha annyira fogyatékos lennék. Bele sem kezdek neki, hogy megint elmagyarázzam, ezerszer inkább az apám Minseok, mintsem ez az alak, akihez biológiailag tartozom. Anya jól tette, hogy évekkel ezelőtt elhagyta, de azóta sem lett értelmesebb. Ugyanaz az alkoholista, agresszív seggfej, aki eddig is volt.
- A lényeget. - sóhajtom fáradtan.
- Szeretném, ha megismerkednél a párommal. - közli az akaratát, amivel jócskán meglep. Eszembe nem jutott volna, hogy kerít magának valakit az öreg, de igazából nem is érdekel. Anyával úgy szól a "megállapodásunk", hogy a szent béke érdekében beszélek vele, de ezen kívül semmi másra nem kötelezhet.
- Felejtsd el. - horkantok fel. - Rohadtúl nincs kedvem ehhez, megoldod egyedül is, felnőtt vagy már.
- Jungkook! - kiált rám idegesen, majd hirtelen egy nagyot sóhajt. - Figyelj, ne haragudj. Tudom, hogy nincs jó viszonyunk, de szeretném rendbehozni. És Jeah is szeretne megismerni téged.
A hangja egészen esdeklőnek és őszintének tűnik, amivel nagyon meglep. Márcsak azért is, mert szerintem még életében nem kért tőlem bocsánatot az ég világon semmiért. Persze ez mind szép és jó, csak nála nem életbiztosítás, hogy van egy jó pillanata, na meg attól nem leszek a bazári majma, mert Ő kitalálta. Szerettem volna Őt kizárni teljesen az életemből, de ilyenkor mindig eszembe jut, ami anya szokott mondani, hogy mindenek ellenére Ő az apám, ha tetszik, ha nem.
- Még iszol? - kérdezem jeges hangon, míg a szabad bal kezembe temetem az arcom. Meg fogom bánni még a puszta gondolatát is ennek a hülye találkozónak. Mégis, egyszerűen bűntudatom van attól, hogy így viselkedem. Még én is kiérdemeltem Jimintől egy második esélyt, pedig egy világi seggfej voltam. Ebben legalább hajazok a biológiai apámra.
- Nem! Több, mint fél éve tiszta vagyok! - mondja fenhangon, és igazából tőle ez tényleg nagy teljesítmény. Nagyot sóhajtok, majd egy diplomatikus középútban állapodok meg. Erről még beszélnem kell anyáékkal és na meg Jiminnel is. Így, hogy hivatalosan is megpróbáljuk szeretném Őt elvinni, persze, ha Ő is beleegyezik.
- Mikor lenne?
- Jövő héten. Karácsony előtt egy héttel. - adja az infót.
- Oké, átgondolom és még visszaszólok. Szia! - köszönök is el, hogy eszébe se jusson tovább rabolni az időm.
- Szia, fiam! - mondja Ő is, de a megnevezést még mindig nem bírom elviselni. Hiszem azt, hogy az "apa" megnevezést ki kell érdemelni, és nem elég az, ha a spermád adod egy gyerekhez, Ő pedig eddig nagyjából ezen a szinten áll. Ki is nyomom hát a hívást, majd leülök itt a tábor szélén és kifújom magam. Egészen békés beszélgetés volt ez az eddigiekhez képest, de azért leszívott, pedig a fellegek között kellene lennem, hisz Jimin végre beadta a derekát! Igaz, annak nem örülök, hogy TaeTae előtt még mindig ilyen távolságtartó, de valahol megértem Őt is. Gondolom még azzal is viaskodik mennyit mondjon el, de ezt majd megbeszéljük. Nem akarok semmit ráerőltetni, egyszerűen csak szeretném élvezni a kapcsolatunkat végre.
Már jó ideje sejtettem, hogy a vonzódás és a kezdeti barátkozásnál többet érzek iránta, a randik pedig csak megerősítettek ebben. Jimin a legcsodálatosabb srác, akit csak ismerek és azóta minden egyes nap ostorozom magam, hogy képes voltam Őt bántani. Úgy érzem más ember lettem mellette, és határozottan a jobbik énem született meg miatta, ezért pedig nem lehetek elég hálás neki. Szeretem őt, de ezt még neki nem mondtam el. Várok a megfelelő alkalomra a vallomásomhoz, ahogy a szexre is, mert egyiket sem akarom elsietni és sablonosan lefolytatni. Jimin a legjobbat érdemli, így szeretném a lehető legkülönlegesebbé tenni számára.
Ennek ellenére már nem vagyok neki képes teljesen ellenállni. A testemet úgy vonza, mint egy mágnes, és ennek csodás végkimenetele volt a tegnap esténk is. Jiminnél szexibb és vadítóbb személyt még nem hordott a Föld a hátán, Ő mégis képes olyan szende lenni ezután, mint aki életében nem látott még faszt sem. Olyan kettőség ez, ami a világ legkivételesebb személlyévé teszi Őt számomra.
Mielőtt visszamennék felhívom anyát is, akinek röviden vázolom csak a helyzetet. Nincs elragadtatva, de még mindig tartja magát ahhoz, hogy esélyt kell adnom neki, hiába nem a szívem csücske az öreg. Megbeszéljük, hogy ha hazaértem átvesézzük a témát, aztán majd csak jutunk valami eredményre, mint mindig. Anyához mindig is közelebb álltam, mint a biológiai apámhoz, aztán amikor TaeTae és Minseok bekerültek a képbe, akkor éreztem úgy, hogy teljes a családom. Egyáltalán nem érzem őket mostohatesónak és mostohaszülőnek, mert tökéletesen összeillünk így négyen.
Mire végzek a hívásaimmal észreveszem, hogy jócskán elszaladt az idő. Látom, hogy Jimin is írt egy sms-t, hogy átment már az öcsémékhez és, hogy jelezzek neki, mert aggódik. Megmosolyogtat ez a kis üzenet, mert érzem azért, hogy Jimin még bizonytalan a kapcsolatunkban. Ez nyilván a múltunk miatt is van, na meg, Yoongi miatt, plusz az előéleletem sem elhanyagolható szempont. Nekem nem igen volt még komoly kapcsolatom, maximum hosszabb futókalandok, így sokszor nem is igazán kezelem jól a párkapcsolati helyzeteket. Lásd csak a délelőtti helyzetet. Annak örülök, hogy azt így elsimítottuk, de azért nem akarom ezt így ismételgetni mert béna vagyok ebben. Szeretném Jimint igazán boldoggá tenni.
Gyorsan letusolok, átöltözök, majd én is megindulok az öcsémék házikója felé. Amikor belépek még sötétség honol, csak egy laptop fénye ad némi fényt. amiből valami film szól. Szabadkozva, és hunyorogva, nehogy megtapossak valakit arrébb lépkedek, egészen a szoba közepén lévő ágyig, ahonnan hallom, hogy valaki a nevemet susogja. Felvillan egy telefon fénye, így meglátom Jimin édes kis arcocskáját, ahogy mosolyogva int merre menjek.
- Szia. - susosgja nekem, amikor elég közel érek.
- Szia, Picur! - bazsalygok én is rá, bár kétlem, hogy nagyon látná az arcom. Tanakodom hova ülljek, de végül Jimin oldja meg ezt könnyedén. Lemászik az ágyról, majd megkéri Taet, hogy másszon a helyére, így Ő kiülhet az ágy szélére, az öcsém volt helyére. Nem veti hátra a támlának a hátát, hanem hagy egy kis helyet köztük.
- Gyere mögém! - utasít még mindig halkan, aminek én vigyorogva teszek eleget. Meglep, hogy pont Taehyung mellett vetemedik ilyenre, de bolond lennék nemet mondani neki. Először felhúzott lábakkal ülök be a nekem szánt helyre, hogy barátibbnak tűnjön a közösködésünk, de miután elalszik a telefon fénye, két kicsi tenyér a térdeimre csapodik. - Nyisd szét, nem férek el! - zsőrtőlödik Jimin, majd a kicsi praclijaival szét is feszegeti a lábaimat. Bemászik az ölembe, majd mintha totál természetes lenne a hátát is a mellkasomnak veti. Még inkább meglep ezzel, de közben pedig madarat lehetne velem fogatni a boldogságtól. Nem tudom mit történt itt, amíg távol voltam, de nagyon örülök neki.
Átfűzöm a karjaimat a mellkasa előtt és magamhoz húzom a picikémet, majd az álamat pedig a bal vállára teszem.
- Minden rendben? - kérdezi tőlem halkan.
- Hm? - felé fordítom a fejem és Ő is ezt teszi, amitől az orraink összeérnek és az arcunk egyrésze is összesimul.
- A hívásod. - pontosítja a gondolatait.
- Oh, igen. Elmesélek később mindent! - ígérem neki, majd miután bólint egy kis puszit nyomok a pofijára. Hátradőlök és magammal húzom Őt is, így viszont el kell vennem az álam a válláról és helyette a feje búbjára teszem át. Fél szemmel elsandítok Tae felé, mert azért érdekel mit gondol erről a dologról és legnagyobb meglepetésemre éppen minket néz még. A gyér fényben alig látom az arcát, de egy kis mosolyt ki tudok venni rajta, ami megnyugtatja a szívem, így én is viszonzom felé. Szerintem nem lesz itt gond azzal a vallomással.
A film végül számomra hamar véget ér, mert nagyjából a felére értem be, de nem is bántam kimondottan mert úgyis láttam már. Ez azért is előnyös volt, mert így zavartalanul élvezhettem Jimin közelségét, aki úgy bújt az ölelésembe és a simogatásomba, mint a legédesebb cica a földön.
Sehun végül az, aki felkapcsolja a villanyt, amikor a film véget ér, majd felteszi a nagy kérdést.
- Mi a további program, skacok?
- Mi nem megyünk vissza a saját szobánkba? - kérdezi Jimin halkan, miközben felém fordul. Rögvest bólintok, mert lenne egy-két ötletem mivel üthetnénk el az időt, plusz beszélgetni is szeretnék vele.
- Menjünk, Picur. - fejemmel az ajtó felé biccentek, Jiminnek pedig több sem kell, hogy feltápászkodjon az ágyról, majd én is követem. - Mi passzoljuk a továbbiakat, ha nem gond! - közlöm hangosabban, mint egy tájékoztató jelleggel, mert ha gond lenne akkor is lelépnénk. Csak jó fej akartam lenni, hogy szólok.
- Nem lehettek ennyire puhapöcsök, egész nap punyultatok! - méltatlankodik Sehun, ami jogosnak is tűnik, na meg vicces, így megvigyorgom a hülye elszólását.
- Hagydd őket, te seggfej! - csitítja le az öcsém, majd Ő is utánunk tápászkodik. - Menjetek csak! - pislog ránk furcsa fénnyel a szemében és egy csintalan vigyorral a képén. Én tudom, hogy mit jelent, Jimin viszont értetlenül mérecskéli a barátját. TaeTae is érzékeli, hogy Jimin nem érti a hozzáállását, vagy legalábbis erősen furcsálja, így kitessékel minket, majd ahogy Ő is kilép utánunk a kis házból, becsukja az ajtót. - Na, ki vele, mióta is kavartok ti a hátam mögött? - csapja a két kezét a derekára Taehyung, amitől úgy néz ki, mint egy gyerekét számonkérő anyuka. Jiminre pillantok, aki idegesen pillog hol rám, hol a barátjára, látszólag totál berezelve ettől az egésztől. Olyan édes ez a fiú!
- Igazából nem régóta, de nem csak kavarunk.- veszem végül át a stafétát Jimintől, aki úgy látszik magában azon imádkozik, hogy eltűnjőn innen.
- Jártok? - sikkant fel az öcsém, úgy ahogy mindig teszi, amikor nagyon izgatott valami miatt. Már itt tudom, hogy nyert ügyünk van, de amikor vinyogva Jimin nyakába veti magát, már tudom, hogy a picikémnek is leesik a dolog. - Jézusom, mindent el kell mesélned! - közli ellentmondást nemtűrő hangon, amikor kicsit eltolja magától Jimint, aki már vigyorogva bólint rá a vallatásra.
- És, ha most megbocsájtasz TaeTae, akkor elviszem Őt, mert dolgunk van. - lépek előre sokat sejtetően vigyorogva, amit Tae azonnal viszonoz felém. Imádom, hogy a kis perverz agya az enyémmel együtt jár. Kézen ragadom a fülig pirult drágámat, majd megindulok, míg Tae utánunk kiabál.
- Jó szórakozást kis kamusok!
Nevetve szelelünk el onnan, és futólépésben meg is indulunk a házunk felé. Mindegyikünk arcát fültől fülig vigyor borítja, de egyikünk sem szólal meg. Szerintem mindketten éppen feldolgozzuk, hogy Taehyung ilyen lazán áldását adta ránk. Amint azonban belépünk és becsukom az ajtót magunk mögött, hirtelen annak paszírozva is találom magam Jimin által, aki hevesen az ajkaimra mar. Engem sem kell félteni, rögtön viszonzom a csókját, majd el is mélyítem azt, ahogy a csípőjénél fogva befelé kezdem tolni. Amint elérek az ágyunkig, könnyedén ledöntőm rá az apró testét, majd elválva tőle és én is felé mászok.
- El sem hiszem, hogy tudja! És baszki, nem is haragudott! - lelkesedik Jimin gyermeki izgatottsággal, miközben a tincsei közé túr mindkét kezével.
- Várható volt, hogy nem fog minket agyon csapni. - jegyzem meg piszkálodva, míg mellé dőlök az ágyra, s az oldalamra fordulok pontosan felé.
- Hát azért én paráztam! - jegyzi meg rám villanva, egy pillantra elkomolyodva, de aztán vissza is veszi a vidám arcát. Nyelvem hegyén van, hogy odabökjem, hogy látszott rajta, de inkább visszafogom magam és nem szívom a vérét. - Mégis csak a bátyja vagy. Mármint, - kezd bele, míg átfordul a hasára, és a tenyereibe támasztja az álát, mint egy izgatott tini lány. Már csak a láb rázás hiányzik.- nyilván külön-külön örült volna nekünk, ha találunk valakit, de így egybe....Beszarás. - fejezi ki magát lesokkolva, majd egyszerűen egy nagy sóhaj után belefejel az ágyneműbe. Elnevetem magam az aranyosságán és felé hajolva, egy gyors puszit nyomok a tarkójára. Persze én is örülök, hogy az öcsém bír minket így együtt, de Jimin nagyjából olyan, mint aki élete vizsgáján ment át vagy nem is tudom. Mindenesetre eszméletlen cuki!
Úgy gondolom, ideje közölnöm vele a terveimet is az öregem vacsora meghívásával kapcsolatban, mert ha Ő nem akar jönni, akkor én el sem gondolkozom rajta.
- Akkor jöhet a következő szint? - kérdezem, mire Jimin fel is kapja értetlenül a fejét.
- Ez lenne a különleges alkalmad? - húzza fel a szemöldőkét értetlenül. Nem is tudom hirtelen, hogy mire gondol, de aztán kis gondolkodás után leesik, hogy hülyén fogalmaztam.
- Neeeem, másról van szó. - javítom magam nevetve, nehogy azt higgyje, hogy most szeretnék vele szexelni először. Ennél azért kreatívabb és romantikusabb vagyok még én is.
- Akkor?
- A telefonhívással van kapcsolatban.- kezdek bele, Jimin pedig már is éberebben kezd figyelni mint eddig, de nem kérdez bele a mondandómba, mintha érezné, hogy ez nem könnyed téma nekem. - Szóval, nem sokat meséltem még neked a biológiai apámról. - folytatom, és kis szünetet tartok, hogy összeszedjem magam és a gondolataim, Jimin pedig bólint, hogy megerősítsen. - Ennek egyszerű oka az, hogy nem igazán tartom vele a kapcsolatot a múltban történtek miatt. - kicsit ködösen fogalmazok, de úgy érzem nem is lenne klassz kezdés, ha a friss páromat a frissen leszokott alkoholista apámmal sokkolnám. Még a végén csukblóból nemet mond. Bár Jimint egyáltalán nem ilyennek ismerem. - Most viszont szeretné, ha megismerkednék az új párjával, és ha jól értelmeztem velem is akar futni egy kört, mint a fiával. - forgatom meg a szemeit, szinte ösztönösen. Jimin míg mindig érdeklődve figyeli a bénaságomat, így megemberelem magam, hogy végre kibökjem, amit szeretnék. - A lényeg, hogy meghívott vacsorázni, én pedig szeretném, ha velem jönnél Jimin. Mint a párom.
Mélyen a szemeibe nézek, míg vizslatom döbbent arcát. Hápog, mint egy édes kiskacsa, amivel eléggé beszarat, mert kicsit arra számítottam, hogy csuklóból igent fog mondani. De hát milyen hülye ötlet is volt ez tőlem, baszki? Most jöttünk össze, én meg máris családi banzájokra akarom cincálni?
- É-én... - kezd bele, de látva elveszett arcát, úgy gondolom leszeretne rázni, ezért megkönnyítem a dolgát.
- De igazából csak egy ötlet volt, szerintem amúgy sem mentem volna el. - vágom oda lazán, egy vállrántás mellett, majd el is fordulok, hogy menekülőre fogjam. Micsoda egy barom vagyok, te jóságos ég.
- Jungkook! - állít meg Jimin a kezemre fogva, amikor már az ágy mellett állok. Hátra pillantok rá, igyekezve magabiztosnak tűnni. Ő az ágy szélén térdel, és amíg én végig mérem, Ő összekulcsolja az ujjainkat, majd a másik mancsával rásimít a kapcsunkra. - Én szeretnék veled elmenni. - mondja nekem elszántan, amire most rajtam a sor, hogy meglepetten pislogjak.
- Tényleg? - kérdezem ledöbbenve, de el nem tudom rejteni az izgatottságot a hangomból. Hatalmasat bólint, amitől a szívem újultan megiramodik érte.
- Nem is kérdés, Kook! - enged az arcára egy nagy vigyort, amitől meseszép szemei vékony kis csíkokká válnak. Nem is kell nekem több, szabad kezemmel azonnal az arcára simítok, majd az ajkaira hajolok. Lassú, érzelmes csókba hívom mesés párnáit, kifejezve iránta minden érzésemet, ami bennem tombol. Szerelem, hála, boldogság, izgatottság - s mindez egyetlen csodás fiú miatt.