Jimin szemszöge.
Lassan nyitogatom a szemeim az ébredés okozta kábulat miatt, aztán pedig azért mert a nap sugarai olyan erősen sütnek be az ablakon, mintha nem is december eleje lenne, hanem legalább nyár. Nyüszögve gördülök át az oldalamról a hasamra, de ahogy lecsapom a kezem az ágyra a pozítúra miatt, valaki fájdalmasan felnyög. A pislogóim rögtön kipattanak teljesen, így szembe is találom magam Jungkook összegörnyedt ábrázatával, amint a hasát szorongatja összeszorított a szemekkel.
- Jézusom, ne haragudj! - esdeklek azonnal, még feltérdelek az ágyra pontosan mellé és figyelem a szenvedő kis alakját.
- Semmi gond, nem fáj, csak meglepődtem. - kuncogja még mindig összeszorított szemekkel, de csupa fog vigyorral karöltve.- A múltkori együtt ébredésünk valahogy kellemesebb volt. - jegyzi meg csipkelődve.
- Nem direkt volt. - dünnyögöm lebiggyesztett ajkakkal, tényleg szánva, hogy így leamortizáltam, amire Ő is rám elmeli végre szórakozott tekintetét.
- Hát nem tudom hihetek-e neked, Picur. A tegnapi után már nem bízom az ártatlan képedben. - magyarázza szájhúzva, de látom, hogy csak a vérem akarja szívni, mert ajkai szélén megbújik pajkos vigyorának egy kis jele. Ennek ellenére a túlfűtött este emlékere rögvest a fülemig pirulok, így egy a mellkasára mért - most már szándékos- csapás után elfordulok tőle.
- Bekaphatod.- motyogom az orrom alatt, majd el is másznék tőle, de éppen csak mozdulok, mikor a következő pillanatban már a párnák közé paszírozva találom magam, felettem a fölényesen vigyorgó szemétládával.
- Ne kísérts, mert most már nem foglak annyira kerülgetni és ha felhergelsz, akkor kénytelen leszek lépni az érdekünkbe. - búgja mély hangon, amitől nagyot kell nyelnem, míg felpislogok helyes arcára, melyről kőkeméyn elszántság sugárzik felém. A fejem még jobban vöröslik a száját elhagyó szavaktól, arról a piszkos pillantásról nem is beszélve, amivel engem munstrál. Elkapom oldalra a fejem, hogy ne is láthassam Őt, ami kuncogásra készteti. Persze, neki biztos baromi szórakoztató, hogy szétszekál ezzel. De hát én is "hibás" vagyok, mert ha nem lennék ennyire cica minden szexszel kapcsolatos dolog után, akkor nem pirulnék el csupán az említésétől annak, hogy mit is műveltünk.
- Fel kellene kelnünk. - mormogom halkan, hogy legalább a témát eltereljem a szexuális életünkről.
- Miért?
- A többiek már biztos várnak minket a reggelinél, szóval jó lenne nem késni. - magyarázom komoly hangon, de Jungkookból ez csak egy jóízű nevetést vált ki, még legördül rólam. Lekapja magáról a pólóját, majd a táskájához battyog, amit tegnap az enyémmel együtt az ajtó mellett helyezett el. Úgy bámulok utána, mint egy agyalágyult, mert nem is értem, hogy képes ilyen lazán és magabiztosan lépdelni egy szál alsóban, mikor konkrétan bárki, bármikor bejöhet hozzánk. Bár lehet, ha nekem is ilyen testem lenne, akkor eszembe sem jutna olyan hülyeség, hogy mi van ha meglátnak, sőt talán önként osztanám meg a látványom, hogy mindenki boldog lehessen. Oké, azt hiszem elkalandoztam...
- A többiek miatt nem kell aggódnod, Picur. Már nagyjából két órája itt hagytak minket. - közli lazán, még egy fekete melegítőt, egy ugyanilyen színű pólót és egy piros pulcsit is előhalászik a táskájából.
- Hogy mi? - ülök fel én is rögtön elképedve a hallottaktól. - Két órája itt hagytak? - ismétlem Őt meg, majd hirtelen gondolattól vezérelve az ágy széléig kúszok, hogy az éjjeliszekrényemről elvéve a telefonom megnézhessem az időt. Pontosan tíz óra múlt tizenkét perccel. Hát, határozottan lekéstük a hét órai közös reggelit...
- Ja. TaeTae volt itt, de mondtam, hogy nagyon megüthetett a pia, mert ki vagy dőlve. Aztán megegyeztünk, hogy nem keltünk fel, mert ha eddig nem ébredtél meg arra hogy melletted diskurálunk akkor mindegy is. Majd felajánlottam nemes szolgálataim, hogy itt maradok veled. - villant felém egy önelégült vigyort, ami egy erőltetett nevetésre késztet.
- Haha. Micsoda gáláns tett. - gúnyolodok vele, de amikor Jungkook csak jóízűen felnevet a szemétkedésemen, inkább én is egy boldog vigyorral visszadőlök az ágyra. Igazából nem is baj egy ilyen laza nap, mert egyébként sem lett volna kedvem egy egész napos túrázáshoz, de azért mégis böki a csőröm, hogy Tae így lepasszolt. Talán sejthet valamit? - Figyu, Tae nem viselkedett furin? - kérdezem óvatosan, hangot adva az aggályaimnak, miközben folyamatosan a plafont kémlelem.
- Nem mondanám. Annyira furi, mint amilyen egyébként is. Miért kérdezed?
- Csak félek, hogy sejt valamit. - motyogom halkan, majd megrázom a fejem, hogy kiverjem belőle ezeket a gondolatokat. Tae bizonyára már rákérdezett volna, ha gyanakodna, így nem kell, hogy megemésszen a bűntudat miatta. Lassan majd beavatom, csak még kell ehhez a tökéletes időpont.
Megérzem, hogy besüllyed mellettem az ágy, majd Jungkook egyszerűen mellém dől és az oldalára fordul. Felé fordítom a buksim, így arcaink között alig lesz pár centi. Elmerülök meseszép szemeiben, míg Ő megcirogatja a pofim.
- És az baj lenne?
- Nem. - rázom meg a fejem azonnal.- Persze csak ha te sem bánod, hogy megtudja. - teszem hozzá még gyorsan hozzá. Az egy dolog, hogy én beszélni akarok erről az egészről meg az érzéseimről a legjobb barátomnak, de vajon Ő is kész arra, hogy kitálaljon?
- Persze, hogy nem. Bár ahhoz előbb tudnom kellene, hogy mit is fog megtudni pontosan. - sóhajtja gondterhelten, majd visszadől a hátára. Most én követem Őt, és felkönyökölök, hogy kíváncsi szemeimmel az arcát vizslassam.
- Mármint?
- Hát tudod te, Picur. Miként fogsz neki "bemutatkozni"? - rajzol idézőjeleket a levegőbe, közben egy sunyi mosoly mellett félszemmel rám sandít. - A pasim vagy Park Jimin, vagy csak kavarsz a legjobb barátod bátyjával? - kérdezi pajkos mosollyal, tekintetét el nem szakítva az enyémtől. Elmerülök a kérdésben, de őszintén szólva, az én részemről elég egyértelmű mit is szeretnék. Volt időm ezen agyalni, na meg kedvelem Jungkookot, nagyon is, csak ezt közölni vele is, azért más tészta. Emlékszem, amikor két hete azt mondta nekem, hogy eléri, hogy Őt válasszam, ami sejteti velem, hogyan is érez velem és így velünk kapcsolatban is, ez pedig megmelengeti a szívem. Végül is csak sikerült neki.
- Én szeretném, ha megpróbálnánk. - mosolygok rá én is, ami még jobban kiszélesíti az övét is. - Még ha ilyen atom bénán is kértél meg rá. - sóhajtok fel drámaian, még visszahuppanok a hátamra. Jungkookból azonnal kirobban a nevetés, még én az alsóajkamba harapva igyekszem visszafogni ugyanezt. Átdobja a lábát felettem, majd közel hajol arcomhoz, amit bal kézzel meg is cirógat, míg jobbjával támasztja magát.
- Szerintem nem is volt béna. Mindig ilyen klasszakat mondok és beszokott válni.
- El sem hiszem, hogy képes voltál bárkit is befűzni ilyen szövegekkel. - nézek rá felhúzott szemöldőkkel. Jungkook arca kedvesből erősen perverzre vált, míg leljebb ereszti magát, hogy az ágyékaink összesimulhassanak. Még egyikünk sincs izgalmi állapotban, de a puszta gondolat, hogy csak pár akadály választ el minket egymástól, engem rendesen felcsigáz. Ezt már csak tetőzi, amikor Jungkook fel- s majd le mozdul a csípőjével így összedörgölve a péniszeinket ruhán keresztül.
- Tudod Picur, általában nem a szavaim szoktak meggyőzőek lenni. - mormolja az arcomhoz közel, majd kacsint is egyet. Megforgatom a szemeimet, míg a nyaka köré fűzőm a karjaim. Örülök, hogy ilyen könnyed köztünk a hangulat, és újra úgy érzem, hogy minden klappol köztünk. Jól érzem magam Jungkookkal és még ha szerelemről nem is beszélhetünk, határozottan érzek valamit iránta. Egyenlőre azt mondanám az erősen kedvelem szinten áll, amihez még az is párosul, hogy baromira vonz engem testileg. Ez elég nagy különbség például Yoongival szemben, mert Őt akármennyire is tartom egy jófej srácnak, szexuális értelemben nem igazán vonz. Mármint helyes, meg minden, de nincs az a kis szikra, ami Jungkooknál viszont úgy van jelen, hogy még képes is voltam összemarakodni vele, mert azt hittem van valakije rajtam kívül. Ilyenre korábban nem volt még példa velem, ez pedig kicsit megijeszt, mert nem gondoltam magam sosem egy féltékeny típusnak. Jungkook viszont úgy néz ki kihozza belőlem a birtoklási vágyat, ami viszont nagyon tetszik, mert ugyanezt látom az Ő szemében is csillanni, ha más csak megközelít engem.
- Demonstrálnád esetleg mivel szoktál akkor hódítani? Azt hiszem én kimaradtam ebből eddig. - pimaszkodok vele vigyorogva. Jungkook egy kuncogás után felveszi magára a komoly, szexi arckifejezését, amitől már is melegebbnek érzem a kisházunk levegőjét.
- Ezer örömmel, Kicsim. - búgja az ajkaimra, majd amilyen finoman ezeket a szavakat kiejtette olyannyira szenvedélyesen mar a számra. Hevesen csókól, míg én már is felhúzom a térdeim, hogy közéjük feküdhessen és még közelebb lehessen így hozzám. Átölelem a derekát a lábaimmal és magamra szorítom izmos, kívánatos testét, hogy ha akarna, akkor se szakadhasson el tőlem. Percekig faljuk egymás ajkait, amikor Jungkook az oldalamra fog a bal kezével és lihegve elválik tőlem.
- El akarlak vinni valahova, ha hazaértünk.
- Hova? - pihegem én is a kérdésem, mert azért rendesen kifogytam az oxigénből.
- Randizni. Most már hivatalosan. - teszi hozzá gyorsan egy nagy vigyorral karöltve.
- Miért, eddig nem hivatalos randink is volt? - kérdezem tetett elgondolkodásom közepette, mire Jungkook veszettül csikizni kezd, még olyanokat vág a fejemhez, hogy milyen kis szemét vagyok ma. Nem tehetek róla, ismét teljes a boldogságom és eszemben sincs ezt felrúgni még egyszer. Szeretek Jungkookkal lenni, csípkelődni, beszélgetni és csak szimplán szeretni egymást.
- Ohké, elég lesz! - kérem még mindig nevetve és Jungkook végre megkönyörülni látszik rajtam, mert abbahagyja a kínzásom. Lemászik rólam, töröküllésbe vágja magát, majd engem is felránt ülésbe. Nekem több sem kell, egyből az ölébe fészkelem magam, és átölelem a derekát a lábaimmal, míg a csípőm két oldalára fog a mancsaival. - Szóval hivatalos randi? - kérdezem huncutul felvont szemöldökkel. Jungkook gyors csókot nyom az ajkaimra, mielőtt válaszolna.
- Igen, végre az lesz. - mosolyog rám édesen, amitől egyszerűen még a szívem is félrekondul. Most nem domináns, nem komoly, egyszerűen egy kis szerény srácot látok, aki mintha még izgatott is lenne, ettől a bizonyos hivatalos randitól. Megsimogatom a jobb kezemmel az arcának felé eső oldalát, míg én is viszonzom ezt a szeretetteljes mosolyt.
A laza napunk további részét bújással, kisebb-nagyobb csókcsatákkal és beszélgetéssel ütjük el. Jungkookkal újra visszaáll közénk az a harmónia, ami az elmúlt időszakban kialakult, így tökéletes boldogságban telik az időnk. Éppen most is a két lába között ültem, a mellkasának vetett háttal, míg Ő a karjaimat simogatta, amikor kopogás szakítja meg a beszélgetésünket. Hátra pillantok a vállam felett Jungkookra, aki vállrántva fejezi ki tudatlanságát, majd végül én pattanok fel, hogy beengedjem a vendégünk.
-Minnie! - ragyog fel azonnal Tae arca, ahogy feltárul a bejárati ajtónk, majd rögvest a nyakamba veti magát. - Jobban vagy már? - mormogja a fülem mellett. Kell egy kicsit agyalnom mire céloz, de aztán leesik, hogy reggel Jungkook azt kamuzta, hogy a tegnapi italozás miatt vagyok ilyen fáradt, ezért nem keltem fel.
- Persze, kipihentem magam. És nektek milyen volt a túra? - érdeklődöm, amikor elenged és beljebb lépkedünk a kisházba. Taehyung üdvözli a bátyját, amíg én becsukom az ajtónkat, majd az ágyra telepszik mellé. Először gondolok rá, hogy Jungkook mellett foglalok helyet, aki vet is rám pár pillantást, amivel Ő is erre utal, de végül Tae jobbjára üllök, ezzel a legjobb barátomat közénk helyezve, mivel Kook még mindig a háttámlának vetett háttal ül. Nem merek a fekete hajú felé pillantani, mert van egy olyan érzésem, hogy nem értékeli ezt a megmozdulásom, ami a megbeszéléseink alapján érthető is, mégis ahogy Taehyung így előttem áll, egyáltalán nem érzem a bátorságot, hogy bevalljam a dolgainkat. Még kell egy kis idő, ezt neki is meg kell értenie.
- Igazából klassz, bár baromi fárasztó és a végére átfagytam. Na, és ti csináltatok valami izgit? - járatja köztünk a szemeit Tae kíváncsian. Vetek egy pillantást Jungkookra, de Ő csak az öcsére figyel, ami megerősíti bennem, hogy nem értet egyet az előbbi megmozdulásommal. El is döntöm, hogy később mindenképpen beszélek vele erről, mert nem szeretném ez miatt ismét összerúgni a port. Elég volt ennyi mosoly szünet. Amióta közelebb kerültünk egymáshoz, rosszul viselem a hiányát, ami a régi kapcsolatunkhoz képest hatalmas javulás. Talán éppen az miatt mert mennyire "lentről" is indultunk érzem ezt a köteléket köztünk olyan fontosnak. Na meg az érzéseim sem utolsó szempontók.
- Semmit, én lényegében csak aludtam. - vágom ki végül magunkat egy vállrántás kíséretében Jungkook pedig legnagyobb meglepetésemre bólintva meg is erősít. Talán még Ő is érzi, hogy nem ez a megfelelő idő ennek beközlésére.
- Akkor van kedvetek később csatlakozni hozzánk? A többiek átjönnek a mi házunkba és ott tartunk egy kis filmezős, iszogatos programot.
Jungkook és én is beleegyezünk, ezután Tae elmondja, hogy nagyjából fél óra múlva lesz a találka náluk. Ő ezután el is megy, mert még le szeretne zuhanyozni a program előtt, amit teljesen megértek. Bár én nem csináltam semmit, azért egy fürdő nekem is jól esne. Pláne, ha megint Jungkook is csatlakozik...
Az elkalandozásomból egy telefon csörgése zár ki, ami nem hozzám, hanem Jungkookhoz tartozik. Az érintett is értetlenül fordul az oldalára, hogy rálásson az éjjeli szekrényen pihenő telefonjára, de amikor meglátja a hívót, olyan septében pattan fel mintha megégetné az ágy. Felkapja a még mindig csörgő készüléket, majd amikor éppen rákérdeznék, hogy ki az, Ő elviharzik mellettem míg fogadja a hívást, aztán a házból is kilép. Értetlenül pislogok utána, de gondolom biztos valami családi ügy így nem aggódok rajta. Összeszedem a cuccaim, majd a fürdőbe baktatok, ahol gyors letusolok és felveszem a kiválasztott szerelésem. Mivel csak a szobában fogunk üldögélni, így nem spirázom túl és egy fekete melegítőnadrág és egy sárga belebújos pulcsi mellett teszem le a voksom. Hiába készülök el időben, Jungkook még sehol nincs, és amikor a megbeszélt fél óra is letelik még akkor sem ér vissza. Várok még egy tíz percet, de mivel nagyon nem úgy tűnik mint aki meg akar jelenni, így dobok neki egy sms-t hogy átmentem és kérem, hogy jelezzen mindenképpen mert aggódok érte.
- Szia Jimin! - köszönt Jongin, amikor ajtót nyit. Én is mosolyogva üdvözlőm, miközben nem kerüli el a figyelmem hogy feltűnően végig mér. Úgy látszik Jungkook jelenléte ide vagy oda, Jongin nagyon is szemet vetett rám. Igyekszem figyelmen kívül hagyni, így el is slisszolok mellette és levágódok Hoseok mellé az ágy háttámlájához. Jungkookon kívül már mindenki itt van és elszórtan a szoba különböző pontjain helyezték már kényelembe magukat.
- Kook? - kérdezi Tae, ahogy felém nyújt egy üveg sört és leül a másik oldalamra.
- Fogalmam sincs, valaki hívta, aztán kiment és azóta nem láttam. - osztom meg vele az eseményeket. Taehyung elmélyülten hümmög, mielőtt beleiszik a saját sörébe.
- Biztos valamelyik csaja hiányolja. - jegyzi meg kis félvigyorral, amit szeretnék felé én is viszonozni, de képtelen vagyok. A puszta gondolatra máris felüti bennem a zöld kis szörny a fejét, pedig tudom Jungkookkal hányadán állunk. Mégis nagyon zavar, hogy mások még azt látják belőle, hogy Ő sorra dönt meg mindenkit, amikor már csak én vagyok képben. Fel is idegesítem magam ezen annyira, hogy észre sem veszem, hogy a film elindult. Ezután sem tudok koncentrálni rá, de azért a laptop képernyőréjere szegezem a figyelmem, miközben a gondolataim szüntelenül Jungkook körül járnak. Hol a fenében van már?