Tiltott vonzódás

2.Fejezet

- De... ez most, hogy? Vagy mi? – rázta fejét Lívia. Talán ő volt az egyetlen, aki egy kicsit több érdeklődést adott ennek a témának, mint én és Áron.
- Hát a tanárok közül most sokan mentek el és ez az új tanár állítólag minket fog tanítani. Azt mondják fiatal. – nézett kaján vigyorral. Jó mondjuk az tény és való, hogy a tanárok 1, 2 vagy esetleg pár hónap után ' érthetetlen okokból ' felbontják a munkaszerződésüket... azonnali hatállyal ami igazából siralmas ahhoz képest, hogy nem pályakezdő pedagógusokról van szó.
- De neked ott van Kristóf. – értetlenkedett Áron.
- Ezt te nem értheted. – legyintette le őt Bella. Már válaszolt volna valamit, viszont becsöngettek, és Bell-el előre fordultunk, majd vártuk a tanárt.
Kb. 10 másodperc múlva bejött az igazgató és... egy srác. De hisz nem is említették, hogy új osztálytársunk lesz. Meg amúgy is... akkor Hajni néni – az osztályfőnökünk – már értesített volna minket, hogy új osztálytársunk lesz és bánjunk vele ' finoman '. Meg különben is, suli után pár hónappal ki az, aki iskolát vált...maximum, akinek költözési gondjai akad, viszont ez a srác messze nem úgy nézett ki, akinek lehet parancsolni.
Valami eddig ismeretlen érzés fogott meg, amikor az új arcszerkezetére néztem. Barna haja, mint akár a legbarnább csokoládé, szemüvege mögött lévő barnái fegyelmezettséget sugalltak. Öltözékéből következtetni lehetett, hogy nem egy elegáns öltözetet kedvelő fiú.
A torkomban és gyomromban keletkező gombócot nagy erővel letudtam győzni és figyelmesen végig tudtam hallgatni az igazgató beszédét:
- Gyerekek, üdvözöljétek új tanárotokat Herczeg Márk tanár urat. Ő fogja tartani mától a Magyar, Történelem, Testnevelés órákat, illetve ő lesz az osztályfőnök helyettes is. Mutassátok meg, hogy tudtok ti rendesek, lenni és nem csak kikészíteni minden tanárt. – hogy mi? Ő komolyan egy tanár? Simán letagadhatna pár évet, bár nem tudhatom mennyi idős. Viszont a ' kikészítő osztály ' címet jogosan kaptuk meg a srácok miatt. Minden napra kitalálnak valami szívatást és még most sem fogytak ki a frappánsabbnál frappánsabb szívatásból. Viszont azt nem értem, hogy miért kell nek... ja, Hollósy tanárnő felmondott... lehet a festékes poén kicsit túlzás volt a többiektől.
Az igazgató még a rövid szurkolását kiélte új tanárunkon és kiment.
- Nos, mivel a nevemet már az igazgató elmondta, szeretném tudni az önökét is. Viszont nem ígérem, hogy mindenkiét megfogom, tudni jegyezni, ezért kérném, a... - gondolkodott a... spanyol akcentusával. Na, jó... ezt nem hiszem el. Egyáltalán ki az az abnormális, aki spanyol tudással nem megy ki spanyol nyelvű országokba? Miért elégedne meg csupán annyival, hogy tudja beszélni ezt a nyelvet és kész?
- Névjegykártyát. – szólt az osztály egyszerre. Vagyis a mi hangunkat elnyomta a 9 srác hangja, mivel 14-en vagyunk összesen az osztályba.
Elkezdte az ismertetést az ablak felőli padsortól, s amikor a középsőre ment át, Bella az oldalamba bökött.
- Mi a véleményed? –kérdezte vigyorogva, miközben szemöldökét mozgatta fel-le.
- Kellene, hogy legyen? – tértem ki a téma elől. Bella tipikusan az a lány, aki akkor is összead lélekben a másik emberrel, ha nem is ismered és nem is láttam még soha.
Már válaszolt volna, amikor a tanár áttért a mi padsorunkra és mivel barátnőmmel a 2. sorba ülünk hallgattuk, ahogy Levente és Zsolti bemutatkoznak. Bella egy ' te kezded majd ' pillantással nézett rám én pedig értve a célzást reménykedtem abba, hogy nem égek be.