Az éjszakám borzalmasan telt. Egész éjjel forgolódtam és bőgtem, de úgy isten igazán. Hajnali ötkor megelégeltem a szenvedést, és felkeltem. Villám gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam. Amikor végeztem a hajszárítással, gyorsan beírtam google translatebe, hogy mit akarok, és felhívtam a portát, akadozva és borzasztó kiejtéssel, de megkértem a recepcióst, hogy hívjon nekem hétre egy taxit. Miután lerendeztem magamnak a fuvart a tegnap vett ruhára néztem, ami egyszerűen gyönyörű volt. Oda léptem leakasztottam a szekrényről, majd elindultam a fürdőszobába. Felhúztam a vörös fehérneműt (amit tegnap este kimostam),és ráhúztam a ruhám. Amikor a tükörbe néztem egy teljesen idegen nézett vissza rám. A ruha csak a combom közepéig ér, a dekoltázsa, pedig sokkal nagyobb, mint ami tőlem a megszokott. Basszus. Tegnap nem tűnt ilyen merésznek. És nincs mit felvegyek. Mély levegőt veszek.
-Nyugi Írisz minden rendben lesz.-motyogom. A kibőgött fejemre sandítok, muszáj lesz kezdjek vele valamit. A sminkes cuccok felé nézek, majd a telefonomba bepötyögöm, hogy 'makeup tutorial'. Kisebb nagyobb bénázásokkal, de sikerül kisminkelnem magam. A végeredmény, pedig tökéletes. Hozzám képest gyönyörű lett. Az órára nézek 6:40. Ideje indulni, hogy még legyen időm kijelentkezni. Gyorsan beágyazok összeszedem a cuccom, felhúzom a tűsarkum és már indulok is.
A recepción 10 perc alatt végzünk, és a taxi már vár rám. Köszönök a sofőrnek, nem túl kedvesen morog egyet (biztos nem örül, annak, hogy reggel hétkor furikáznia kell), megmutatom neki a címet és már indulunk is.
A kocsi megáll az épület előtt, megköszönöm neki és kifizetem. A telefonomra nézek 7:45. Király van még negyed órám. Az épülettel szemben lévő kávézó felé veszem az irányt. Kérek egy lattét (ami különös képpen elég könnyen ment). Leültem egy asztalhoz az ablak mellett és szép lassan megittam a kávémat. Miután befejeztem az órára nézek 55 van, ideje indulni.
Ádám ajtaja előtt nagy levegőt veszek, majd kopogás nélkül benyitok. Ádám fel-le járkál az irodában. Az érkezésemre felkapja a fejét, a szeme karikás. Talán ő sem aludt? Talán én is hiányoztam neki? Nem ez hülyeség, biztos a szöszivel volt elfoglalva.
-Hol a fenébe voltál?-csattan rám. Végignéz rajtam, nyel egyet a pupillái kitágulnak, az ajka résnyire szétnyílik, majd az alsó ajkába harap. Örülök, hogy ilyen hatással vagyok rá.
-Jó reggelt Mr Taylor.- Gyerünk Írisz légy erős.
-Ennyi, nem is válaszolsz?
-Mr Taylor. Én kizárólag a terjeszkedés miatt jöttem. Úgy hogy, ha lenne szíves.-mondom gépiesen.
-Írisz ne gyere az ügyvédi dumáddal. Egész éjszaka, majd megbolondultam. Kérlek hallgass meg.-szemét kérlelőn rám szegezi, de nálam elszakad a cérna.
-Nem Ádám nem hallgatlak meg, elég volt. Miért bolondultál meg? Mert nem volt kit megdugnod?- Üvöltöm. Rossz ötlet volt ide jönnöm, tényleg azt hittem, hogy kibírom? Milyen naiv vagyok.
-Írisz ne csináld ezt kérlek, csak... csak had magyarázzam el.
-Nem érdekel a magyarázatod Ádám.
-Kellesz nekem.-mondja ki.
-Igen. Kellek neked ágybetétnek. De én több vagyok annál.
-Nekem nem csak arra kellesz.- Kicsit elérzékenyülök, de csak azért mondja ezt, hogy megsajnáljam. A táskámért nyúlok, és elindulok az ajtó felé.
-Írisz, hova mész? Nehogy elmenj.
A lift fele megyek Ádám pedig követ.
-Ne menj el kérlek hallgass meg.
-Nem, nem foglak. Elegem volt.-üvöltöm . Mindenki minket néz, de nem érdekel. Felé fordulok.-Ádám, életem legrosszabb döntése az volt, hogy lefeküdtem veled.-Torkom szakadtából üvöltöm Ádám szemébe. Ádám válla felett Saraht pillantom meg aki tátott szájjal bámul ránk. Király most legalább mindenki megtudja, hogy belemászott a bugyimba.
-Nem. Ezt csak azért mondod, mert dühös vagy. Eközben megérkezik a lift, én pedig beszállok Ádám követ engem.
-Kérlek.-könyörög.
Nem nézek rá, szigorúan a lift ajtóra szegezem a tekintetem.
-Ennyi? Levegőnek nézel?-hangjában szomorúság cseng. Amikor nem válaszolom tehetetlenül elneveti magát. Végre meg áll a lift ajtó, én pedig kilépek a liftből. Minden egyes lépesem hangosan kopog a márvány padlón. Kiérünk az utcára én pedig intek egy taxit. Kinyitom az ajtót Ádám, pedig a kezemre teszi a kezét.
-Ne hagyj el megint.- suttogja.
-Mi sosem voltunk együtt.- motyogom.
-Neked az elmúlt pár éjszaka semmit sem jelentett?-kérdezi semmit mondón.
-De, nekem jelentett, csak neked nem.-mondom miközben bevágom az orra előtt az ajtót. Az arcom megint ellepi a könny. Nagyon jó megint az egész napomat végig bőgöm. És még csak fél kilenc van. No comment.