Ha bolygó volnék, vajon hány hold keringene körülöttem? Elhalt csillagok zúzott darabjaiból állnék össze, vagy súlyos gázfelhő lennék, akár a Jupiter?
Jeongguk megfordult az ágyban, és a mellette fekvő francia nőt figyelte, akinek meztelen keblei erőtlenül emelkedtek és süllyedtek, ahogy aludt. Szép arcának vonásait egészen ellágyulttá varázsolta az álom. Jeongguk arra gondolt, ha most megölné, a nő szinte észre sem venné: Egyszerre csak testének minden pontjából áramütés szerűen, sikítva indulna meg az élet, hogy aztán hihetetlen energiagombolyagként a külvilágba érve a lét egy másik síkján bolyongjon tovább - legalább is, Jeongguk valahogy így képzelte a halált. Sóhajtott, s inkább ismét elfordult a csillagok irányába, melyek haloványan pislákoltak a kicsiny szoba ablakain keresztül, közben pedig akaratlanul is továbbfonta pillanatnyi töprengéseit, mint valami finom hálót. Eszébe jutottak a nietzsche-i filozófiák, melyekért tinédzser korában rettenetesen rajongott, csakhogy a meggyőződéses keresztény édesanyját idegesítse vele. Jelenleg is a szeme előtt égett kép, amint otthoni ágyára kiterítve, szinte soronként, egyszerre olvassa az Antikrisztus című könyvet meg a Bibliát - mivel így akart biztosra menni az utóbbi teljes mértékű cáfolhatóságában -, mindeközben pedig levakarhatatlan, gunyoros vigyor terül el az arcán, s egyfajta megmagyarázhatatlan önelégültség kíséri.
Isten halott, Isten halott, Isten halott.
Ahogy most az ablak kissé foltos üvegén keresztül a Kisgöncölt kutatta az égen, Taehyungra gondolt. Nem tudta pontosan, miről jutott eszébe hirtelen a fiú, bár, igazából maga is sejtette, hogy valójában Taehyung gondolata nem csak egy villanás - mint oly sok másik agy szülte képzet -, hanem egy stabil állapot, amely immár egészen nyugodtan otthonának tekintheti Jeongguk agyának szürke-, és fehérállományát, meg úgy általában véve, az összes részét: Egy aprócska, lappangó kis valami, mely olykor egészen hatalmasra nőhet a képzelet birodalmában, de bármi történjék is, a fénysebességű képzetzuhatagok közepén ő ott ül majd az idők végezetéig, és kivár. Most például, ez a hatalmas, már-már eszmei érzelem-gondolat egyveleg valahol Kisgöncöl meg a lét fojtogató elemzése között helyezkedett el. Ahogy Jeongguk részben továbbra is a saját tinédzserkori énjének értékrendjét feszegette, felvillant benne az akkoriban szintén holtig újraolvasott Da Vinci kód egyik sora, mely valami olyasmi lehetett, hogy "A meg nem értés bizalmatlansághoz vezet." Ő pedig, semmit sem értett. Legalábbis, ebben a pillanatban, ahogy a meztelen francia nő ott szuszogott mellette, s ő ismét elveszett a saját fejében, valóban úgy vélte, semmit sem ért a világból vagy akár önmagából, és soha nem is fog.
De hát nem pontosan ugyanilyen mindenki? Minden eddigi megfogalmazott eszmerendszer csak találgatás olyan emberektől, akikben a megértés vágya felülkerekedett a boldogságén.
Megint Taehyungra gondolt. Aztán eszébe jutott egy nemrég olvasott cikk Da Vinci-ről, miszerint a polihisztor nemcsak vegán és balkezes, de látens homoszexuális is volt. Jeongguk elmosolyodott. Elképzelte, hogy egy film főszereplője, aki szorosan összefűzve a szálakat, éppen rájön élete nagy titkára... Persze, jól tudta, őt nem igazán fenyegeti semmiféle "látens" jelző, hiszen általában nem titkolózott önmaga előtt. Azt is pontosan tudta, mit érez Taehyung iránt, legalább is, egészen átfogó képet kerekített magának az elméjében róla, bár szavakba sosem formálta, mert félt, hogy a közhelyes, véges kifejezésekkel megszégyenítené ezt a fennkölt érzelemi állapotot.
Eközben kint az égen súlyos, sötét felhők kezdték kitakarni a világító égitesteket. Jeongguk feladta a Kisgöncöl keresését. Lehunyta a szemeit, majd egy igazán valószerűtlen, de annál kellemesebb képzeletvilágba ringatta magát, melyben az idegen francia nő helyén valaki más szuszogott. Jeongguk erre az utolsó, éteri gondolatra aludt el.
-----------------
Nagyon szépen köszönöm, hogy úgy döntöttél, belekezdesz ebbe a kis irományomba¡¡ Remélem felkeltette az érdeklődésedet az első rész, s ha bárminemű észrevételt, megjegyzést, véleményt szeretnél hozzá fűzni, ne tartsd magadban, hiszen én nagyon örülnék ki! 💙
Legyen csodálatos napotok/estétek! ✨🌙
[Ne tévesszen meg senkit a cím többesszáma, ez egy összefüggő, rövid történet lesz (kb. 6 részes).]