Azt mondta, szeret.
El kellett fordulnom tőle. Ott kellett hagyjam.
Miért szeretne engem bárki is?
Mit adtam én valaha is neki?
Egy csókot? Kettőt? Sokat?
Egy ölelést? A testem? A lelkem?
Ez kellett neki? Ez elég volt neki?
— Mid van, ami kellhet neki, Yoongi? Semmit sem tudsz neki adni! Azt sem tudod mondani, hogy szereted!
De ő tudja!
— Tényleg? Miért vagy ebben olyan biztos?
Azt mondta, nem kér semmit!
— Hazudott. Mind akarnak valamit. Vagy azt hiszed, elég lennél neki te?
Nevet. Már megint nevet. A hegedűk visítva követik az undorító kacajt.
— Azt hitted, te elég vagy neki, Yoongi? Mi vagy te? Egy szörnyeteg. Egy üres porhüvely. És micsoda ő? Egy mestermű, egy angyal, egy csoda. Hogy lehetnél te elég neki?
Azt mondta...
— Átvert. Végül mind átvernek.
Olyan szépen szólt a hegedűk dala... Hideg volt, és fagy.
Tűz. Tűz kell.
— Használd a pengét.
Taehyung nem akarja...
— Taehyung átvert!
Nem akarom őt bántani. Nem szereti, ha...
— Ő is bántott téged.