Megkérdezte a nevemet.
Nem néztem rá, úgy tettem, mintha nem hallottam volna.
Úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, de neki ez egyszerűbb, mint nekem.
— Áruld el neki, Yoongi! Hadd tudja, kik vagyunk!
Bedugtam a fülhallgatót a fülembe.
Hegedűk húrja pendült egy lassú gyászinduló ütemére.
Miért érdekli egyáltalán? Minek akarná tudni egy olyan nevét, mint én?
Szellem vagyok. Nem is létezem.
Nincs jövőm, nincs múltam.
Csak hegedűim vannak, és a tűz, ami barátságosan nyaldos.
Nem érdekli, ki vagyok.
Jobban teszi, ha nem érdekli.
A szörnyetegek magányos lények.