Abban a pillanatban felhívott, én pedig azzal a lendülettel ki is nyomtam. Nem hagyott békén, újra és újra hívott, míg egyszer véletlen a piros gomb helyett a zöldet nyomtam le, így láthattam Cole brutál aranyos arcát a telefonomon, és ő is láthatta az én ocsmány képemet, amint ülök a padon. Chh, mi tagadás, szépség, és a szörnyeteg...
-NE TEDD LE! -kiáltotta hevesen, ahogy megpillantotta ijedt képemet. -Jasmine, kérlek, válaszolj! -nézett aggódón, majd leesett neki, kivel is beszél valójában, így hangját próbálta közömbössé tenni. -Mármint... Tudod, csak meg voltam ijedve, hogy mivel tőlem indultál el, útközben valami történt, és engem fognak csesztetni a rendőrök. Nem akarok semmibe belekeveredni, ezért inkább felkerestelek... -magyarázkodott közömbös hangon.
Hát persze... Gondolhattam volna, hogy nem aggódás miatt hív. Én hülye...
-Aha, oké -bólintottam egyet, majd ebben a pillanatban záporként zúdult rám az összes érzésem egyszerre, és nemes egyszerűséggel elbőgtem magam. Nem bírom tovább. A rengeteg fájdalom, megaláztatás mind most jött ki rajtam.
Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok jó semmire, még az apámnak sem kellek... Hajléktalanná váltam, kidobott egy idegen a saját házamból, és most mindennél jobban hiányzik anyu... A hangja, a nevetése, a közösen eltöltött idő... Gyenge vagyok, nélküle végképp, teljesen összetörtem, és ha most nem történik valami isteni csoda, végleg szétzuhanok.
-Jasmine? Mi a baj? Miért sírsz??? -váltott át újra aggódó hangnemre. -Hahó! Jasmine, hol vagy most? Hol vagy? Odamegyek!
-Kösz, nem kell... -szipogtam bele sértődötten a telefonba, és végül kinyomtam.
Nincs szükségem a kamu aggódására... Ahj, ki kell találnom, mi a fenét csináljak itt egyedül egy padon. Borzasztóan unatkozni fogok. És ráadásul kurvára másnapos vagyok... Hehe, imádom az életem.
Perceken belül okádtam is egyet a közeli fához. Büdös vagyok, mint a dög, karikásak és pirosak a szemeim, csupa hányás mindenem, és ráadásul pisilnem is kell.
Ekkor megcsillant a kis villanykörte a fejem felett, és eszembe jutott, hogy elmehetnék vásárolni. Egy random ruhát gyorsan megveszek, a hányásosat kidobom, és onnantól kezdve normális kamaszként shoppingolhatok a nap nagy részében, anélkül, hogy hatalmas feltűnést keltenék. Ugyanis már egy rakás ember ment el mellettem, és eléggé rondán nézett rám, nem tudom mi lenne, ha csöves kinézettel rohannám végig egész nap a boltokat. Hála jó égnek van kulcsom a házamhoz, így előbb-utóbb talán haza is bírok lógni fürdeni, ha nincs ott az a szörnyeteg nő. Ééés hajat sem ártana mosni, ugyanis zsíros, és sajnos hányás szagú. Merem remélni, hogy hányás legalább nincs benne, de mindegy is...
Végül feltápászkodtam a padról, és minden mindegy alapon elindultam a gyógyszertárba, hogy vegyek valami fájdalomcsillapítót, mert mindjárt megdöglök. Útközben nagyon csúnyán néztek, és mutogattak rám az emberek, ezért inkább úgy döntöttem, felveszem a kabátomat, hogy legalább a pólóm ne látszódjon.
A gyógyszertárban gyorsan végeztem, megvettem a kapszulákat, aztán tovább indultam, a butikok felé vettem az irányt.
Felkaptam a legelső sötétkék pólót, ami megtetszett, fel sem próbáltam, csak gyorsan választottam mellé egy fekete farmert, fizettem, és mentem.
Nem sokkal később, miután mindennel végeztem, visszamentem a parkba. Végre tiszta ruhában voltam, bár én magamat brutál büdösnek, és koszosnak éreztem.
Jajj istenem, mi a fenét fogok csinálni?! Valahol muszáj lenne megmosnom a hajamat, de nem viselkedhetek csöves módjára, hiába lettem az... Borzasztóan rosszul vagyok, és mindjárt bealszok, úgy néz ki, feleslegesen toltam magamba egy rakás gyógyszert.
Pár perccel később, már-már félálomba merülve egy ismerős, Cole-hoz hasonló alakot véltem felfedezni a távolban. Ááá, biztosan már álmodok. Ugye?
/// Bocsi, eléggé gyatra és unalmas rész lett😂 De azért remélem így összességében tetszik a sztori❤ Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm azt a sok sok megtekintést, vote-ot, és kommentet, iszonyúan hálás vagytok nektek❤😊❤ ///