AVA
18.nap 12:02 Poros, tengerpart
Fel kell hívnom Melt. Én egyedül nem tudok dönteni. Nem tudom, hogy mi legyen. Egyébként is el akarom mesélni neki ezt az egészet, aztán ő majd úgyis segít. Neki mindig van valamilyen tanácsa. Remélem most sem kell csalódnom benne. Egyébként is unatkozom már a parton egyedül. Nick egész nap dolgozott és tegnap este is. Magától megoldódott az a probléma, hogy mit kezdjek vele. Már nem ér rá velem foglalkozni. Nem is akartam megzavarni semmiben ezért inkább lejöttem a partra. De már tényleg nem bírom társaság nélkül. Mármint sokan vannak itt, de egyik sem velem van. Én pedig beszélgetni akarok, különben ezen az ügyön fogok kattogni.
- Na miújság drágám? Mesélj valami jót! - veszi fel a telefont Mel boldogan.
- Baj van - jelentem ki egyszerűen.
Nem hiszem, hogy ez a valami jó kategóriába tartozik, de olyannal jelenleg nem szolgálhatok.
- Veled mindig csak a baj van - sóhajt fel.
- Nick elmegy - csuklik el a hangom.
Eddig emiatt még nem sírtam, de érzem, hogy most közel vagyok hozzá.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedik.
- Haza kell repülnie a munkája miatt. Itt ért véget a kapcsolatunk - folyik le egy könnycsepp az arcomon.
- De te vele mész nem?
- Hogy mehetnék vele Mel?
- Mi az hogy hogy? Együtt jöttetek, együtt mentek.
- Te ezt nem értheted - rázom a fejemet.
- Akkor elmagyarázhatnád, így nem tudok segíteni drágám.
- Nick tegnap berúgott, egy másik lánnyal iszogatott, míg én az asztalunknál vártam rá. De nem is ez a lényeg. A szobában a fejemhez vágta, hogy semmi közöm hozzá, mert nem vagyunk együtt. És másnap bejelentette, hogy haza megy. Mel, azért megy haza mert már nem akar látni. Ez teljességgel logikus. Ha nem akadtam volna ki a lányon, még mindig itt lenne. Látni sem bír már engem. Befejezte velem és ezt azzal pecsételi meg, hogy itt hagy.
- Te bolond vagy. Őrült egy nőszemély - sóhajt fel lemondóan. - Szerintem minden szavad hülyeség, csak bebeszéled magadnak. Vegyük egyesével - kezdi, én pedig lehanyatlok a homokba, tudom, hogy ez hosszú lesz. - Lehet, hogy nem volt szép tőle, hogy azzal a lánnyal volt, ezt aláírom, undorító húzás volt, de ha jól értettem este hozzád ment haza. Nem kell a tette miatt megdicsérned, de azért legyél büszke magadra, hogy meg tudtad szelídíteni a csődört. Ha nem lennél már rég megdugta volna, de nem tette meg. Az meg amit részegen mondott, hülyeség. Senki nem vállal felelősséget arra, amit részegen mond. Elhiszem, hogy rosszul esett neked, de ne vedd a szívedre. Eléggé őszinte embernek ismertem meg ezt a fickót. Ha tisztázni akarná a kapcsolatotokat, akkor szólt volna és megbeszélte volna veled. És ezt az egészet az is alátámasztja, hogy el kell mennie. Nyilvánvalóan a munkája miatt megy el, ezt te sem gondolhatod komolyan, hogy így itt hagyna. Nem hiszem el, hogy nem hívott magával.
- De, hívott. De csak azért, mert udvarias akart lenni.
- Az udvariasság nagyon távol áll ettől a fickótól - vágja rá, mire én elnevetem magamat.
- Azt hiszem igazad van - gondolkodok el a dolgon.
- Mikor indul? - kérdezi.
- Kettőkor.
- Akkor jobb, ha sietsz. Már csak egy órád maradt összepakolni.
- Tényleg azt gondolod, hogy vele kellene mennem? - bizonytalanodok el.
- Persze. Siess. Nehogy megtudjam, hogy így váltatok el egymástól.
- Köszi, hogy segítettél - tápászkodok fel a földről.
- Ugyan, bármikor.
- Akkor sietek is. Puszi, és nagyon szeretlek!
- Én is szívem! Én is! - mondja aztán megszakad a vonal.
Gyorsan felveszem a pokrócomat a földről és a szálloda irányába futok. Nagyon gyorsnak kell lennem. Tényleg alig van időm.
A szobába érve látom, hogy Nick bőröndjei már eltűntek, és vele együtt minden cucca. Komolyan így akart elmenni? Köszönés nélkül itt hagyott? A rohadék! Azonnal dobálni kezdem a ruháimat a megmaradt bőröndbe. Most nem érdekel a szép hajtogatás.
Amikor az éjjeliszekrényből veszem ki a cuccaimat, meglátok egy levelet. Nick írta.
"Drága Ava! Sajnálom, hogy így le kellett lépnem, nem akartalak zavarni a parton, de tudd, hogy nagyon szívesen megcsókoltalak volna mielőtt elhagyom a szárazföldet. Érezd jól magad a maradék 3 napban. Remélem neked is olyan szép emlék marad ez a nyaralás, mint nekem. Gyönyörű vagy szívem és teljesen beléd estem. Muszáj volt levelet írnom, féltem, hogy a szavaimat nem hallgattad volna meg, és a telefonszámod sincs meg, amit nagyon sajnálok. Nem tudok rólad semmi információt, ami alapján megtalálhatlak. De nagyon örülnék ha te megkeresnél ha haza értem.
Jó volt veled!
Millió csók:
Nick"
Amíg olvasok az ágyra hanyatlok és nem szabok gátat könnyeimnek. Lehet, hogy már elment? Hamarabb jött a gép, és már messze van innen? Nem tudom, de nem adom fel. Folytatom a pakolást. Nem fog itt hagyni engem. Mindent megpróbálok. Ha kell még ma haza utazok Athénról, átrakatom a jegyemet. Akkor nagyjából egyszerre fogunk haza érni és megkeresem a vállalatát. Így vagy úgy, de együtt leszünk. Mégis reménykedek, hogy még itt találom. Nagyobb sebességgel pakolok, mint valaha. Az sem érdekel, ha véletlen itt hagyok valamit. Minden pótolható, de Nick nem. A maradék 20 percet meghúzom es futok is a recepcióhoz, hogy leadjam a kulcsot.
- Jó napot! Ki szeretnék jelentkezni - hadarom gyorsan és a bejárat felé tekintgetek.
- Egy pillanat - bújik bele a hölgy a számítógépjébe.
- Siessen kérem - dobolok ujjaimmal a pulton.
- Látom, hogy még lenne pár napja hátra. Miért hagyja el a szállodát? Talán valamilyen problémája volt? - érdeklődik.
- Semmi ilyesmi. Csak közbe jött valami és haza kell utaznom.
- Biztos benne? Ha valami esetleg nem tetszett, akkor azt nyugodtan mondja el, hogy tudjunk rajta változtatni.
- Mondom, hogy minden jó volt. Ha kell max csillagot adok Facebookon, csak siessen kérem - türelmetlenkedek.
- Rendben - rántja meg a vállát.
- Nem tudja esetleg, hogy hol tud a szigeten leszállni egy magángép?
Hirtelen eszembe jut, hogy nem is tudom, hol kell keresnem.
- Fél órája szállt le egy a hotel mögött, gondolom ez érdekli - pillant fel.
- Igen, köszönöm - fújom ki a levegőt.
Ha már fél órája itt van, akkor nagy esély van rá, hogy már felszálltak. Basszus, sietni kell.
- Meg is vagyunk.
- Köszönöm szépen! Viszlát! - köszönök el és máris a kijárat felé sietek.
Amint kiérek, futni kezdek, hiszen még meg kell kerülnöm az épületet ahhoz, hogy valamit is lássak. Basszus! Add Istenem, hogy még itt legyenek! Csak ez az egyetlen kérésem!
NICK
18.nap 13:45 Poros
Ezt nem hiszem el! Soha nem fogok haza érni. A pilóta már fél órája leszállt, de még mindig nem indultunk. Folyamatosan, csak a felszállási engedélyről beszél, de ez engem hidegen hagy. Indulni akarok már! Most már egy perccel se várok többet. Még ebben az évben haza akarok érni. Úgy látom ideje átvennem az irányítást. Elég volt a tökölésből. Több órás az út, nem akarok még várakozni is.
Így sem búcsúztam el Avától. Itt akarom hagyni ezt a rohadt helyet. Persze hagytam neki egy levelet, de nem vagyok biztos benne, hogy nem dobja ki elolvasás nélkül. Nem tudom mi lesz ebből az egészből, de az biztos, hogy innentől csak tőle függ. Én lezártam, és rá hagytam a döntés lehetőségét.
- Ralph - szólok bele az asztalon lévő mikrofonba.
- Igen uram?
- Induljunk - adom ki a parancsot kicsi éllel a hangomban.
Csak hogy érezze ki irányít.
- Még nem kaptunk meg az engedélyt uram.
- Tudja mit? - pöccenek be. - Dugja fel a központ magának az engedélyét. Induljon azonnal!
- De uram - szól közbe, de nem hagyom ellenkezni.
- Azonnal Ralph, azonnal! - kiáltok fel.
- Igen is, uram!
Hát ezt nem hiszem el, komolyan. Az embereim nem tudják, hogy ki a főnök. Ettől teljességgel felforr az agyvizem. Tudom, hogy még csak most kezdtem el az irányítást, de akkor is tisztelniük kell. Így vagy úgy, de tisztelni fognak, ebben biztos vagyok.
- Uram! Ne haragudjon a zavarásért... - lép be a szobába a pilóta.
- Mi történt már megint? - sóhajtok fel.
- Nem indulhatunk... - kezdi, de félbeszakítom.
- Nem érdekel az engedély! Azt hittem, hogy világosan fogalmaztam - fortyanok fel.
- Nem az engedélyről van szó uram - rázza a fejét hevesen. - Egy ember van a közelben.
- Hát mondja meg neki, hogy takarodjon, és induljunk el végre - nyögök fel keservesen.
- De uram, egy bőrönd is van nála és a gép felé fut.
- Tessék? - kapom fel a fejem.
- Egy nő az - mondja, mire én felpattanok és az ablakhoz sietek.
A sejtésem beigazolódott. Ava siet felénk. Titkon reménykedtem benne, hogy utánam jön, de nem sok reményt fűztem hozzá. És nem kell csalódnom benne.
- Kapcsolja ki a propellereket! És engedje fel a lányt! - adom ki a parancsot, majd visszaülök a székbe és várok.
Körülbelül egy perc múlva Ava felviharzik a repülőre és ijedten néz körbe, aztán meglát engem.
- Hála az istennek! - kezd el felém futni, a bőröndjét a földre dobva.
Hála Ralphnak, hogy baszakodott! - fordul meg a fejemben.
- Azt hittem, hogy itt fogsz hagyni - borul a nyakamba.
- Én pedig azt hittem, hogy nem fogsz velem jönni - mosolyodok el.
- Ne haragudj, hogy olyan makacs és hisztis voltam. Annyira sajnálom! Soha többet nem fog előfordulni. Meg tudsz nekem bocsátani? - néz rám könnyes szemekkel. - Meg engeded, hogy veled menjek? - kérdezi, mikor az előzőre nem válaszolok.
- Ó, drágám - nyögöm ki, majd rátapadok telt ajkaira.
Úgy falom, mintha ez lenne az utolsó csókunk, úgy kapaszkodunk egymásba, mintha ez lenne a búcsú, pedig ez egy új kezdet. Valami itt elkezdődött, ebben biztos vagyok. Ez a csók valaminek a megpecsételése, valami ki nem mondott ígéretnek. Sose volt még ilyen édes csókom, ilyen bensőséges.
- Kérem üljenek le és kapcsolják be öveiket - hallom meg Ralph hangját a mikrofonban.
- Gyere - fogom meg a derekát és a helye felé kísérem, majd én is leülök.
Mikor az ajtó felé nézek látom, hogy Ralph már elpakolta Ava bőröndjét. Ügyes fickó.
Egy pillanat alatt felszállunk, végre! Szinte már el sem hiszem. Mégis örülök, hogy ennyit vártunk és így Avával utazhatok. Le sem tudom vakarni az arcomról a mosolyt.
Egy tizennégy órás útnak nézünk elébe, ezért kényelembe is helyezzük magunkat.
- Fel kell hívnom a testőrömet, aztán foglalkozok veled.
- Sok időd lesz velem foglalkozni - neveti el magát, én pedig adok neki egy cuppanós csókot.
Gyorsan fel is hívom, hogy aztán tényleg minden percet ki tudjak élvezni az én gyönyörűmmel.
A testőröm is Ryannel jött ide, de őt ott hagytuk a szigeten, hogy visszavigye az autót a tulajdonosának. Most gyorsan egyeztetem vele a részleteket.
- Mr. Brown! Örülök, hogy hívott. Pont most fogok az autóhoz érni.
- Remek! Akkor elküldtem neked a címet ahova vinned kell. Hagytam neked pénzt is az autóban. Ha végeztél azonnal gyere haza, szükség lesz itt is rád.
- Értettem! Így lesz uram! Visz hall! - köszön el, én pedig kinyomom a telefont.
Mikor kikapcsolhatom az öveket, akkor hozok magunknak egy üveg pezsgőt és töltök Avának egy pohárral és persze magamnak is.
- Nagyon jó a kiszolgálás - kacsint rám. - Sokkal kényelmesebb, mint a másodosztály.
- Meghiszem azt. És akkor még nem is láttál mindent - vigyorodok el.
Mivel elég sok helyet bejártam ezzel a repülővel, ezért különös figyelmet fordítottam a berendezésére. Minden részletét én választottam ki, büszke is vagyok a végeredményre.
- Mire koccintsunk? - forgatja a poharat.
- Rád - kacsintok rá. - És az ágyra, ami a másik szobában vár.
- Van itt egy ágyad? - képed el.
- Természetesen. Elmondhatod magadról, hogy gerincre vágtak a levegőben? - húzom fel a szemöldökömet.
- Niiick! - szól rám nevetve.
- Válaszolj!
- Persze, hogy nem - forgatja a szemét.
- Mire földet érünk már el fogod tudni mondani - ígérem.
- Te disznó - csap a karomra nevetve.
- Nem vicceltem - jelentem be.
- Az a baj, hogy tudom - csap a homlokára mosolyogva.
Nagyon kiismert már engem. Szinte nem is tudok újat mondani neki. Ez valamiért tetszik. Már nem rémiszt meg. Örülök neki, és én is mindent tudni akarok róla.